Ez a póz huszonkét vinyászából áll, a 8. és a 15. vinyászák önmagukban az ászana szthitit alkotják. A póz haszna azzal arányosan nő, amennyi ideig tart a képességünk a récsakára (külső légzésvisszatartásra).
(A modern Ashtanga-sorozatokban a dzsánusírsászana három vagy négy változatát gyakoroljuk. Az első az előzetesen ismertetett változattal egyezik meg, vagyis a talpunk a combtő belső oldalának nyomódik. A második változatban a sarkukat a gát alá helyezzük, és a lábfej vagy pipál, vagy spiccel. Ezzel a múla bandhát stimuláljuk, amit Krishnamacharya sokszor hatha-jóga gyakorlatnak tekint. A harmadik változat megegyezik az itt leírt dzsánusírsászana-változattal, vagyis a talppárnák a talajon nyugszanak a combtő mellett, miközben a talpunkat és a sarkunkat a combtőnek támasztjuk. Ez a verzió, amellett, hogy nagyobb csípőnyitottságot igényel, a sarok pozíciója miatt a második vagy harmadik csakrát stimulálja. A negyedik változatot opcionálisan szokták végezni, és abból áll, hogy előrehajlítás közben kifelé csavarják a törzset.
Mindhárom változat segít csökkenteni a túlsúlyt, legalábbis Krishnamacharya szerint, tehát ha huzamosabb ideig gyakoroljuk, és az étkezésünket is kordában tartjuk, akkor jó eséllyel le fogunk fogyni. Krishnamacharya szerint a jelentős túlsúly nem csak esztétikailag kedvezőtlen, hanem egészségügyi kockázatot is jelent.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése