"Az ilyen kontemplációk alatt egyáltalán nincs semmilyen aktivitás, csupán annak a passzív elfogadása, ami mindig is ott volt. Ez azt jelenti, hogy szigorú technikai értelemben véve, a jóga itt elért a végére. A gjána-jóga önmagában ellentmondó kifejezés, mivel a jóga „aktivitást”, „tudatos erőfeszítést” és „koncentrációt” jelent, míg a gjána mindezeknek a hiányát jelenti. Azonban a sok ezer év alatt, amíg a jóga fejlődött, nagyjából minden lehetséges spirituális diszciplinát és emberi törekvést magába olvasztott. A nagy jógi, Aurobindo ezt mondta: „ Az egész élet jóga”, és a gjánát tudatosan a jóga egyik ágának tekintette, melyet beolvasztott nagyobb integrál-jógájába. Ez a jóga lehető legtágabb elképzelése, és úgy gondolom, hogy Aurobindonak igaza van, amikor azt mondja, hogy minden tettnek, pillanatnak, a lényünk minden részének élő jógának kell lennie.
Patandzsalí kaivaljának nevezi, de a Jóga-szútra nem igazán foglalkozik a témával. Annyit elmond, hogy ha folytatjuk a szamádhi alkalmazását, végül elérjük a felszabadulást. A 4.30. szútrában azt mondja: „A (tárggyal rendelkező) szamádhi alkalmazása által a szenvedés forrásai (klésák) és a karma lecsökkennek. És a 4.34. szútrával így fejezi be: „Amikor a gunák (a természet kötőerői), céljukat vesztve, visszatérnek a forrásukba (a prakritibe), akkor bekövetkezik a felszabadulás, ami a tiszta tudat megállapodása önnön természetében.” A tiszta tudat a saját természetében? Itt következik a Védánta, a reflexió három lépésével, ahogy a nagy Risi, Jágjavalkja magyarázza, a legrégibb Upanisadban, a Brihad-áranjakában. Azt tanítja, hogy a Brahmant (a határtalan tudatot) három lépésben lehet elérni. Az első a sravana, ami a „hallást” jelenti. A helyes nézet hallása azt jelenti, hogy azt a tanítást hallgatjuk, mely szerint a lényegünk a tudat és a Brahman. A második lépés a manana: ennek az igazságnak a fontolóra vétele, mindaddig, amíg nem marad bennünk semmi, ami ellentmond neki. A manana akkor teljesedik be, amikor belépünk a nididhjászanába, ami azt jelenti, hogy teljességgel megtestesítjük ezt az igazságot. Ahhoz, hogy ez a megtestesítés megtörténjen, nem elég, ha csak megváltoztatjuk a véleményünket és most már Brahmannak valljuk magunkat. Az emberi lény teljes átalakulását jelenti. Ebből a célból biztosítja a jóga azt, ami szükségeltetik a Védánta céljának eléréséhez.
Epilógus
A jóga négy végső szamádhiját saját értékükön kell értelmezni. Létezik egy tendencia, hogy a jógát csupán a nyolcadik szamádhira redukáljuk, mivel az vezet el az egyén spirituális felszabadulásához. A nyolcadik szamádhi a vallás birodalmává vált. A vallás létrehozta azt a felfogást, hogy a spiritualitás birodalmát a világon kívül, az életen kívül, és az anyagon kívül kell keresni. Bár ez a birodalom kétségkívül létezik és fontos, hogy keressük, nem redukálhatjuk az életet a tudat tartományára. Mivel a vallás kivonta a spiritualitást az anyagi életből és külön birodalomba helyezte, helyet csinált a tudomány és a technológia számára a 17. századtól kezdve. A tudomány azt a területet foglalta el, melyet az ókorban a hetedik szamádhi, a szamjama számára tartottak fenn. Mivel a tudomány a vallással ellentétes, materialista álláspontra helyezkedett, a kapcsolat a két terület között megszakadt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése