"E könyv célja, hogy megmutassa – a jóga rendelkezik egy kifinomult rendszerrel és megközelítéssel az emberi lény radikális átalakításához, egy olyan megközelítés, mely egészen végig belsőleg konzisztens. A jógik nem csak reménykednek abban, hogy a dolgok majd jól alakulnak, hanem aktívan teremtik a szabadságot egy meghatározható rendszer által. Másfelől viszont, e kiváló technikák rendszere ellenére, a modern jóga elveszítette a célját, és helyette teljesen elvarázsolták az olyan alapvető technikák, mint az ászana (aminek megvan a helye, de a figyelem, amit ma szentelünk neki, már erős túlzás).
Ebben a fejezetben egy szintézist fogok javasolni a jóga és a Védánta között, mivel a két rendszert így gyakorolták a régi korokban. Gaudapáda és Sankara ideje előtt a jógát és a Védántát egymás után gyakorolták. Ez egyértelmű a Brahma-szútra első aforizmájából (ez a szöveg ugyanolyan jelentős a Védánta összes iskolája számára, mint a Jóga-szútra a jóga összes iskolája számára), mely azt mondja: „atható brahma dzsigjásza”. Ennek a fordítása: „Most pedig következzék a Brahmanról szóló tudás”. A „most pedig” arra utal, hogy két követelménynek kell eleget tenni, mielőtt elkezdhetjük tanulmányozni és gyakorolni ezt a tudást. Az első feltételben („atha”) a Brahma-szútra megegyezik a Jóga-szútrával: meg kell valósítanunk, hogy az érzéktárgyak és a test nem tudja megadni nekünk, azt, amire végső soron vágyunk. Van bennük egy mélyebb szomj. Amint eleget teszünk ennek a követelménynek, alkalmassá válunk a Jóga-szútra tanulmányozására. A Brahma-szútra azonban egy másik követelményt is támaszt: mentesnek kell lennünk a helytelen tudástól (viparjaja). Van ott valaki? Hogyan szabadulhatok meg a hibáktól? Patandzsalí teljes nyolcfokú jógája, mely a szamádhi nyolc szintjében csúcsosodik ki, semmi más, mint a viparjaja megszüntetésére irányuló képzés. E tekintetben nevezhetjük a jógát az elme tudományának, és az elme tudományának tanulmányozásával felkészítjük magunkat a tudat tudományának gyakorlására (a Védántára). A Védánta nem kezdőknek való diszciplina, amit a Gítá is alátámaszt (12.5): „A forma nélküli Abszolút (vagyis a tiszta tudat) felé fordulás sokkal nehezebb, mert a megtestesült önvaló számára nehéz a megnyilvánulatlan szemlélése.” A tiszta tudaton történő közvetlen meditáció azonban elérhetővé válik, ha megszilárdultunk a jóga minden aspektusában, beleértve a szamádhit.
A Védánta a gjána-jóga birodalma és hagyományosan azután gyakorolták, hogy a rádzsa-jógát befejezték. A gjána nem egy alternatív út, ami a rádzsához vezet, hanem annak tetőzése, a gyümölcse. A gjána azt jelenti, hogy minden technika véget ér és a misztikus egyre mélyebb megvalósítási rétegeket ér el, hasonlóképpen ahhoz, amit a mahávákják (nagy mondások) javasolnak. Ennek tipikus példája lenne a Buddha bódhija alatti különböző virrasztások esete."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése