"De utána Patandzsalí felborítja ezt a szép rendet a három állapot összekeverésével. Hogyan kombinálhatunk egy állapotot, amely az akaraterő használatát igényli (a dháranát) az akaratlagosságon túli állapottal (az objektív szamádhival), és miért? A válasz a következő: Ezek különálló aspektusok maradnak mindaddig, amíg a spirituális felkészülés fázisában vagyunk az önmegvalósítás vagy a spirituális szabadság elérése céljából. Felül kell emelkednünk az akaráson, vagy túl kell lépni rajta, ha szeretnénk elérni azt, ami örökre túl van az akaráson, vagyis a tiszta tudatot. A szamjama most a rajtunk (vagyis a tiszta tudaton) kívül lévő világhoz köthető objektív tudás. Ahhoz, hogy ilyen mély tudást érjünk el bizonyos tárgyakkal kapcsolatban, fegyelemre van szükségünk, mely által hosszú ideig (bizonyos esetekben napokig) fenn tudjuk tartani az elmének az adott tárgyra fókuszált állapotát. És mivel a cél nem a saját magunkról kapott spirituális felismerések elérése (6. szamádhi), vagy a világhoz fűződő viszonyunk vagy a világban elfoglalt helyünk felismerése (5. szamádhi), az akaraterő nem akadály. Így kerül vissza az egyenletbe a dháraná (akaratlagos koncentráció).
A Jóga-szútra harmadik fejezetében Patandzsalí a különböző misztikus erők hosszú listáját sorolja fel, és elmondja, hogyan érhetők el a szamjama által. De a 3.37. szútrában azt mondja, hogy az emelkedő (vjutthána) elme számára mindezek a rendkívüli erők akadályok a (tárgy nélküli) szamádhi elérésében. Ez a szútra sok gyakorlót arra vezetett, hogy teljességgel elvessék a szamjamát, és sokan még a Jóga-szútra harmadik fejezetét is gyanakvással kezelik. Ebben az esetben az elsődleges félreértés az, hogy csak a tárgy nélküli szamádhi és a spirituális felszabadulás az, ami számít. Ezáltal lebecsüljük az életet és a világot; mivel összességében a spirituális felszabadulás (móksa) csupán egy a négy emberi életcél (purusártha) közül, a másik három az anyagi jólét (artha), szexuális öröm (káma) és a helyes cselekvés (dharma). Még a felszabadult személy is másokat szolgál.
Azzal, hogy Patandzsalí számos témáról írt (beleértve az orvosolást), megmutatta nekünk, hogy a tárgy nélküli szamádhin kívül lévő dolgok is számítanak. Végülis, ha az élet csak valami legyőzendő dolog lenne, akkor minek foglalkozzunk egyáltalán a testtel? Minek gyógyítsuk? Amit Patandzsalí szeretne kifejezni ezzel a szútrával, az, hogy ne az egoista érdekeinket szolgáló személyes erőnek tekintsük ezeket az „erőket”, hanem olyan eszközöknek, melyekkel a közösség javát szolgálhatjuk. Ez a felfüggesztett (niródha) elme hozzáállása. Az ilyen elme ragaszkodás nélkül meg fog tenni minden szükségeset, és Istennek, valamint az összes élőlénynek végzett szolgálatból fog cselekedni az egója kielégítése helyett. A felfüggesztett (niródha) elme tudja, hogy a világban minden élőlény kapcsolatban áll egymással, az egóból történő cselekvés a hamis felfogáson alapszik. Az erő bárminemű önző használata végső soron saját magunkra hat vissza. Bár eleinte nehezebbnek tűnik az önzetlen cselekvés gyakorlása, végső soron mindannyiunk hasznára válik, beleértve önmagamat is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése