Az agykutatásban az agy által működése közben kibocsátott elektromágneses hullámokat hullámhosszuk szerint négy kategóriára szokták osztani:
Béta (12-38 Hz): Ez az "éber", hétköznapi tevékenységekkel elfoglalt agyműködésre jellemző hullámhossz. Ez magában foglalja az úgynevezett "harcolj vagy menekülj" üzemmódot, ami egy nagyon megfeszített készenléti állapot, vagy például ha valakit sokoldalú impulzusok érnek mondjuk egy vita, beszélgetés közben, vagy akár egyedül, amikor egy vagy több, bonyolult feladat megoldására koncentrál, mely lefoglalja analitikus kapacitását.
Alfa (8-12 Hz): Ellazult, de mégis aktív elmeállapotot tükröző agyhullámok, melyek hosszabbak, lassúbbak, mint a béta-hullámok. Például amikor lazítunk, beszélgetünk a "semmiről", vagy egy koncentrációt igénylő feladat után pihenünk.
Théta (3-8 Hz): Ez a "robotpilóta"-üzemmód, mint például amikor hétköznapi, odafigyelést nem igénylő rutinfeladatokat végzünk automatikusan, de közben valami másra gondolunk, fantáziálunk, álmodozunk, tervezünk, "teremtünk". Vagy például amikor egy megszokott útvonalon vezetünk auóval, de közben teljesen máson gondolkodunk.
Delta (0.5-3 Hz): Ez a leghosszabb, leglassúbb agyhullám, mályalvás vagy álmodás közben jellemző az agyra. Az REM (Rapid Eye Movement - álmodó alvás ellemzője) alvási szakaszban az agy a delta és tháta állapotok között mozog, attól függően, hogy mennyire éli bele magát az álomba.
Gamma (38-42 Hz): Ezt a legvégére tettem, bár frekvenciában a legelső helyre kellett volna tenni. Ez az agynak azt az állapotát jellemzi, amikor egyszerre több helyszínen zajlik benne idegi aktivitás, és mintegy "holografikusan" működik. A gamma-agyhullámok aktiválódásához ugyanúgy elcsendesedett elmére (bal agyféltekére) van szükség, és ennek a tartománynak az aktiválódását is megfigyelték a sámáni transz állapotában. A kutatások szerint a gamma-hullámok frekvenciája meghaladja a neuronok ingerület-átviteli sebességét, tehát a jelenségnek nem létezik tudományos magyarázata. Ugyanakkor a kutatások szerint akkor mértek gamma agyhullám-aktivitást, amikor a vizsgált személy az univerzális szeretetet, a magasabb erényeket és a kiterjesztett tudatállapotot, megvilágosodás-élményt tapasztalta meg. A gamma-agyhullámok is inkább a vizuális szimbólumok megjelenését segítik elő, mintsem a hang-vagy beszéd-élmények átélését. A Szellemvilág ugyanis nem mondatokban, hanem holografikus képekben ("csomagokban") kommunikál.
A hagyományos jógikus vagy buddista meditációs technikák a delta-állapotot célozzák meg, míg a sámánutazás során az agy théta-állapotban van. Ezt az állapotot az ütemes dobolás váltja ki az agyban. A Stanford Egyetem egyik kutatásában megállapították, hogy a másodpercenkénti 4-4.5 dobütéses frekvencia (percenként 240-290 ütés) átmenetileg a théta-állapot felé tolja az agyműködést. Más kutatások, sámán-gyakorlók valamivel lassúbb, 220-240 BPM ütemtartományt szoktak megadni a sámánutazáshoz. A 240 BPM egyenlő 4 Hz-el, vagyis a Théta tartománynak megfelelő dobütem 3-8 Hz a 180 és 480 BPM közé kell, hogy essen. Ez eléggé tág tartomány, hiszen másodpercenként 3, illetve 8 dobütést jelent.
Ezt az állapotot többféle dolog is jellemzi: az alvás és ébrenlét közötti határmezsgye, a kreativitás, fantázia, ihlet és inspiráció tartománya, valamint a jobb és bal agyfélteke közötti átmeneti (mondhatni középső) tudati állapot. A bal (racionális) agyfélteke aktivitása háttérbe szorul, de azért jelen van, hiszen az utazásban megélteket meg kell jegyeznünk és figyelmesen be kell fogadnunk, de nem jó, ha közben elkezdjük analizálni és logikai következtetésekre ugrani. A bal agyféltekét annyira el kell csendesíteni, hogy a jobb (intuitív) agyfélteke előtérbe tudjon kerülni, és a racionalitáson túllépve kapcsolódni tudjon a Szellemvilághoz, és részt tudjon venni az ott térténő dolgokban. Egy korábbi példával élve, amikor a szabad és a kötött lélekről volt szó, a szabad lélek a jobb agyféltekés üzemmód, míg a kötött lélek a bal.
A bal agyfélteke hajlamos aktiválni az önkorlátozó hiedelmeinket, és mindent, ami a sámánutazásban történik, a saját képzeletünk szüleményeként interpretál. A sámáni kultúrákban azonban a Szellemvilágot a megfigyelőtől függetlenül létező, és vele adott esetben kommunikáló valóságnak tekintik. A kommunikáció nyelve, szimbolikája mindig igazodik a megfigyelő (utazó) mentális lenyomataihoz és metafizikai jelrendszeréhez, ezért mondhatjuk, hogy az utazást "közösen" teremtjük meg a szellemvilággal. Mégis, a sámán-gyakorló egy bizonyos céllal utazik, és sok gyakorlás során megtanulja elválasztani a saját elméje szüleményeit a Szellemvilág valóságos közléseitől. Ha valaki kedvet kapott hozzá, hogy saját sámándobja legyen, itt írtam a lehetőségekről.
A bejegyzés végén beillesztettem egy videót Jeff Strongtól, ahol a különböző dob-frekvenciák hatásairól beszél:
4-4.5 BPS (Bet Per Second, másodpercenkénti dobütések száma) - mély meditáció, sámán-utazás, vizualizációk, a théta tartomány alja.
5-5.5 BPS - intuíció, belső irányítás, pszichikus képességek (telepátia stb.)
6-6.5 BPS - kreativitás, flow-élmény
7-7.5 BPS - probléma-megoldás, ellazult éber tudatállapot, a théta vége, alfa eleje
8 BPS - az alfa állapot legalja, az idegrendszer nyugalmi, de éber állapota, stresszoldás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése