"Nijama
A jóga-szádhanában nem észleljük ezeket a (fent említett) szabálytalanságokat, és a rendszeres gyakorlás az összes szervet megerősíti. Hogyan lehetséges ez? Az ászanák gyakorlása közben fenn kell tartanunk a mély belégzést és kilégzést, hogy normalizálni tudjuk az egyenetlen légáramlatokat az orron keresztül.
Azokban a jógapózokban, melyekben felfelé emeljük a szemeket, a fejünket és a homlokunkat, lassan kell belélegezni az orrlyukakon keresztül, amíg a tüdő meg nem telik. Ekkor előre kell tolni ki kell dülleszteni a mellkast, a hasunkat egy kicsit be kell húzni, a szemeinket az orrhegyre rögzítve, és minél egyenesebbre ki kell húzni a gerincet. A belégzésnek ezt a fajtáját púrakának nevezik.
Azokban a jóga-pózokban, ahol a szemeket, a fejünket, a homlokunkat, a mellkasunkat és a csípőt lefelé visszük, lassan ki kell lélegezni a levegőt a tüdőből. Szorosan be kell húzni a hasfal felső részét, és be kell hunyni a szemeket. Az ilyen kilégzést récsakának nevezik.
A légzésvisszatartást kumbhakának nevezik. Abba kell hagynunk a nevetést és a hangos kiabálást. Miért? Mert meggyengítik a tüdőt, és prána saktit veszítünk. Ne tartsuk vissza a vizelési és székelési ingert a gyakorlás előtt, közben vagy utána. A visszatartás a salakanyagok belső visszamérgeződéséhez vezet, ami betegségeket okoz. Gyakorlás előtt és közvetlenül utána semmilyen ételt ne együnk. A nagyon csípős, savanyú, sós, keserű vagy rossz szagú ételekről le kell mondani. Az alkoholfogyasztásról, dohányzásról, nőkkel való (házasságon kívüli) kapcsolatról és a tűzön való főzésről is le kell mondania a gyakorlónak. A nemi szerveket megfelelő ruházattal kell elfedni a gyakorlás alatt. Ezeknek a nijamáknak a követése, melyet a jógángák gyakorlói számára a Patandzsalí jóga-sásztra, a Hatha-jóga Pradípiká és sok más szöveg ír elő, főként a mi hasznunk és nem a szenvedésünk érdekében ajánlott. E nijamák gyakorlása által az őseink túl sok aggodalom nélkül tudtak élni, és hihetetlen hírnevet és dicsőséget hoztak Bharata (India) országának.
(Megjegyzések: A nijamák címszó alatt Krishnamacharya olyan általános előírásokat sorol fel, melyek a jógi életmódját és gyakorlását szabályozzák, és elősegítik a fejlődése sikerességét. Az első előírás a szabályozott, tudatos légzés az ászanák végzése közben. A lélegzet általában az egyik orrlyukon mindig erősebben áramlik, mint a másikon. Az orrlyukak dominanciája időszakosan váltakozik. Krishnamacharya itt arra céloz, hogy a tudatos légzéssel az ászanák közben elvileg elérhetjük azt az ideális állapotot, amikor a két orrlyukon keresztül egyforma mértékben áramlik a levegő.
Utána Patandzsalí az ászanák és vinyászák közben végzendő uddzsájí légzést ismerteti. A belégzést általában a felfelé irányuló, hátrahajlító, mellkast tágító mozdulatokkal összhangban végezzük; míg a kilégzést a lefelé irányuló, előrehajló, mellkast záró mozdulatokkal összhangban. Az uddzsájí légzés tulajdonképpen az orrlyukakon keresztül végzett, teljes tüdős légzést jelenti, a múla és uddíjána bandhákal kiegészítve. A múla bandha belégzés és kilégzés közben is aktív, míg az uddíjána belégzésnél csak félig (a hasfal alsó részét tartjuk behúzva), kilégzésnél pedig teljesen aktív (a teljes hasfalat behúzzuk).
A nevetéssel kapcsolatos előírás nem egyértelmű, mert a fölös nevetés, komolytalankodás valóban pránát vonhat el, míg a jókedv inkább feltölti az embert érzelmileg és energetikailag. A további előírások már ismertek a Hatha-jóga Pradípikából és más írásokból. A nyílt tűz kerülése valószínűleg azért ajánlott, mert így a jógi jobban oda tud figyelni saját belső tüzére és hőháztartására, míg a külső tűz nagyon erős átmeneti hőhatást eredményezhet.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése