A félelem lerázása

Pénteken online sámándobos meditációt vezettem, melynek témája a félelmek lerázása volt. A meditáció úgy épült fel, hogy az első fél órában viszonylag intenzíven játszottam a dobon és a csörgőn, és az volt az utasítás, hogy mindenki, aki részt vesz a meditáción, ugráljon föl-le, és rázza ki a testéből-lelkéből a félelem-blokkokat. Először úgy gondoltam, hogy pár percig ugrálok, hogy lelkesítsem a résztvevőket, majd leülök, és úgy dobolok tovább. Végül én is végigugráltam a fél órát, jól meg is izzadtam közben, gondolom a többi online résztvevő is (már amennyiben ugráltak). Bár nem tudtam kizárólagosan csak a félelmeim megidézésére és "kirázására" koncentrálni, mégis úgy érzem, hogy ez is sokat segített. Közben létrehoztam a védelmi teret, igyekezve mindenkit belefoglalni, aki részt vesz a meditációban. Így egy nagy fehér gömb jött létre, mely az egész Földet befedte végül. Azon belül vizuálisan megjelenítettem egy kék gömböt is, mely távol tartja az ártó és ellenséges erőket (például a szomszédokat, mert tartottam tőle, hogy itt a panelban a hangos dobolás és ugrálás következtében jönni fognak). Nem jöttek.

Utána megidéztem az erőállataimat az Életfához, majd sorban a kristálykoponyákban lakó jaguár-isteneket, a Hathorokat, Tothot, a különböző szellemi segítőimet, gyógyítóimat, Odint, Sivát és Párvatít is. Tovább ugráltam, amíg letelt a meditáció aktív része, majd leültem, és a résztvevőket is lefektettem. A meditáció második része csendes befelé figyelős relaxáció volt, ahol azért vélhetőleg sok minden történt a résztvevőkkel. Itt most leírom azt, amit én éltem meg, miközben doboltam. 

Először a gyógyító szellemem, Yuna jelent meg, aki didgeridoo-n szokott játszani. Nehezményezte, hogy miért nem játszottam didgeridoo-n a meditáció elején, szóval megígértem neki, hogy legközelebb fogok, bár nem megy még olyan jól. Yuna egy ausztrál bennszülött kislány formájában szokott megjelenni, és a didgeridoo-jával tisztítja a beteg emberek csakráit. Most egészen beszippantott engem a didgeridoo-jába, és a többi résztvevő félelmeit is felszívta a didgeridoo-ba. Igazából fújni szokta, de ilyenkor az ártó energiákat felszívja a hangszer. Szóval mindenkinek a kirázott félelem-csomagjait felszívta. 

Utána azt a szellemi segítőmet láttam, aki a lélekvisszahívásban szokott segíteni. Sok-sok fényszálat font össze egy kötélbe, és megjelentek mellette a Nornák is, a viking sors-istennők, és ők is segítettek a sok-sok ember sorsfonatlának fényesebbre fonásában. Tavaly november óta azt éreztem, hogy egy hatalmas örvényben vagyunk, mely fölfelé vagy lefelé dobja ki az embert, mint egy hatalmas centrifuga, annak függvényében, hogy a lelki utat választja, vagy az anyagtól való függést. Most úgy érzékeltem, hogy ez a centrifugáló hatás megszűnt, és egy egyre erősebb fény-csatorna kezdett kialakulni, mely a Napba és a magasabb világokba vezet. Aki a szívében lévő tudat fényére koncentrál, az bele tud kerülni ennek a fénycsatornának a szívó áramába, és gyorsan tud haladni felfelé. 

Én is belekerültem ebbe a vákuum-csatornába, és felfelé kezdett áramolni a tudatom, míg végül Siva ragyogó alakja előtt álltam, illetve ültem. Siva szigonnyal a kezében, kígyókkal a testére tekeredve, a félholddal a hajában ült, meditatív pózban, és rám nézett. Azt sugallta, hogy nézzek magamra, és azt láttam, hogy az én testem is egy fényes jógi-test, és sokban hasonlít az övére. De a tudatomban volt egy gát, hogy nem lehetek ugyanolyan tökéletes, mint ő. Azt sugallta, hogy ezt el kell engednem, és addig kell fejlődnöm, amíg teljesen ugyanolyan minőséget nem érek el, mint ő. És akkor, ha ránézek, az olyan, mintha tükörbe néznék, majd ezek a tükörképek egybe tudnak olvadni, és külön is tudnak válni. Mintha vízből lett volna a tükör, és egyszerre láttam volna magamat és a tükörképemet, Sivát a tükör mindkét oldaláról. Utána a tér tovább kezdett osztódni, és Siva körül kaleidoszkóp- vagy inkább oktaéder-szerű síkokban megjelentek a tükrök, és azt mutatta, hogy minden egyéni tudatosság az ő tükörképe. 

Párvatí is megjelent, és Siva, valamint Párvatí néha különvéltak, néha félig összeolvadtak, néha pedig teljesen, egyszerre női-férfi formát felvéve. A tükörképek ugyanezt tették. Megnyugtató érzés volt megérteni, hogy nem én vagy az egóm akarja ezt az az azonosságot vagy megegyezést, hanem maga Siva, az Ősforrás. 

Utána visszaereszkedtem az Életfához, majd az erőállataimat láttam ismét. Először átváltoztam a sasommá, és az égen szárnyaltam, a Föld körül. Találkoztam a kondor-keselyűvel, aki a modern emberiséget, a fogyasztói társadalmat képviseli. Egy régi indián monda szerint, amíg a sas és a kondor közdenek és versengenek, nem lesz harmónia a földön. De amikor a kondor megtanul békében és barátságban élni a sassal, akkor az ellentétek feloldódnak, és az emberiség végre egy közös, spirituális irányba fog haladni. 

Utna átváltoztam a farkasommá, és zsákmány után portyáztam a falkával. Megjelent az elmémben egy fogalom: "falka-immunitás". Sokan emlegetik mostanában a nyáj-immunitást, de nekem a "nyáj" szóról általában gyámoltalan és buta állatok csoportja jut eszembe, szemben a falka-immunitással, mely a farkasok összetartását és szívósságát, alkalmazkodó képességét szimbolizálja inkább. Ha a farkas éhezik, vagy fázik, vagy megsebesítették, akkor sem adja fel, a falka pedig az utolsó pillanatig támogatja. A változó időkben nekünk is meg kell tanulni alkalmazkodni, úgy, hogy nem adjuk fel közben a kontrollt, a vágyainkat, és nem hibáztatunk másokat, hanem az utolsó pillanatig küzdünk. Ekkor immunissá válunk a félelmekre, és a legnehezebb helyzetban is életben tudunk maradni.

Harmadiknak az oroszlánom formáját vettem fel, és felálltam egy nagy piramis tetejére. Azt láttam, hogy a világ számos pontján az oroszlán-erőllátok kommunikálnak egymással. Különböző piramisok és szent helyek csúcsán állnak, és egy szeretethálót alkot a szemük fénye, ahogy egymásra néznek. Az oroszlánok mindenütt a királyi és szent címerek totemállatai.

Végül a sárkányom formáját vettem fel, és tüzet okádva elkezdtem repülni a Föld felszíne felett. A számból kilövellő tűzcsóvák felégették az összes szennyeződést, félelem-energiát, amit a meditáció résztvevői kidobáltak. Lassan véget is ért a második fél óra, és visszatértünk a fizikai síkra, kivezettem a résztvevőket a meditációból. Az utazás felvételét itt tudjátok megnézni.