"Szamádhi 7: a magasabb szintű koncentráció (szamjama)
A szamjama a rendkívüli koncentráció szintje. Hogy megkülönböztessem a normális koncentrációtól (a dháranától), a némileg furcsán ható „szuperkoncentráció” fogalmat fogom használni. Amikor egy zeneszerző zseni, például Mozart vagy Beethoven megkomponál egy zenei darabot, Vagy Dali vagy Van Gogh fest, vagy Molière és Shakespeare ír egy színdarabot, vagy egy mérnök, mint Tesla feltalál egy új szerkezetet, vagy egy tudós, mint Newton természeti törtvényt fedez fel, anélkül, hogy ekként határoznák meg, azt az állapotot érik el, amit a jógik szamjamának neveznek. A szamjama a koncentráció legintenzívebb formája, amire az emberi elme képes, és amikor az elme egy bizonyos tárgyra fagy témára fókuszál, akkor képes lemásolni, befogadni és felfogni az adott tárgyat vagy témát annak legmélyebb rétegéig. A koncentrációnak ezen a szintjén az emberi elme szó szerint képes feltörni a teremtés kódját, vagy meghallani az Univerzum szívdobbanását. A jógikus szamjama arról szól, hogy tudatosan kultiváljuk azt a képességet, amivel egy zseni genetikai, környezeti vagy karmikus okokból (a jógában mindhármat karmának tekintjük) eleve rendelkezik, anélkül, hogy tudatában lenne.
Ez az intenzív koncentráció azonban, ami az elmét lézersugár erősségűvé teszi, nem csak a zsenik sajátja, hanem a „gonosz” mozgatóereje is. A Jóga-szútrához fűzött kommentárjában Hariharánanda Áranja azt mondja, hogy még az úgynevezett ksipta (zilált, szétszórt, kontroll nélküli) elme is elérheti a totális koncentrációnak ezt a szintjét, amikor az ellenségei megsemmisítésére gondol. Így meg kell értenünk, hogy ez lényegében egy spirituális jelenség, ami azzá a történelmi szörnyeteggé tette Hitlert vagy Sztálint, amik voltak, miközben olyan embereket is adott nekünk, mint Gandhi és Martin Luther King. Hogyan szeretnénk használni ezt az erőt? Míg nem valószínű hogy közülünk bárki is a káosz mesterévé válna általa, meg kell értenünk, hogy a szamjama az az állapot, ami lényegében mentes az értékítélettől. Einstein is ezt használta, amikor megalkotta az atombombát. A szamjamát és magát a zseniséget nem érdekli, hogy destruktív vagy konstruktív módon használják, vagy hogy az emberiség a jelenlegi kezdetleges állapotában képes-e konstruktív módon használni. Ezért a szamjamának bizonyos körökben rossz híre ment.
A jógik is felhasználták manipulatív erejük fejlesztésére. De a nem-jógik is, Galileitől Bachon keresztül Einsteinig. A szamjama megértése által vagyunk képesek megérteni azt a mechanizmust, ami a rendkívüli eredmények elérése mögött áll, és azt, hogy miképpen használjuk csak konstruktív célokra. A szamjama lényeges aspektusa az, hogy etikával kell párosulnia. Ennek nagyobb az esélye, ha a megfelelő jógikus sorrendben történik, vagy még később. Ha a helyes sorrendben gyakoroljuk, akkor először meg fogjuk tapasztalni az egész kozmoszt, mint az isteni intelligencia törvényszerű megnyilvánulását (szamádhi 5), és minden lényt, mint Isten lehetőségét határtalan kreativitásának megtapasztalására és kifejezésére (szamádhi 6). Ekkor már sokkal nehezebb figyelmen kívül hagyni az összes vallás alapjában fekvő erkölcsi szabályokat, beleértve a jógát is."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése