Ostara, a húsvét istennője

Sokakat zavart meg szombati Facebook-os megosztásom Jézus keresztre feszítéséről és feltámadásáról, és egész vallásfilozófiai vita kerekedett belőle. Az én álláspontomat az egész kérdéskörben nehéz lenne egy posztban kifejteni. Jézus, aki a magasabb világokból érkezett a Földre, hogy a szeretet vallását tanítsa, meghalt a kereszten a tanítása miatt, utána feltámadt és visszatért a magasabb világokba. Az ő tanítása nagyon fontos és szükséges volt, de úgy sejtem, hogy már a tanítványai is sok mindent máshogyan értettek és jegyeztek fel, mint ahogyan ő tanította, a későbbi keresztény egyházfőkről nem is beszélve. Tehát, bár nagy tisztelettel adózom Jézus személyisége és eredeti tanítása iránt, az egyházak, mint ahogyan a többi világvallás egyházai is, sajnos manipulatív és hatalmi célokra használták fel a személyiségét, és eltorzították tanait, amivel nem szeretnék közösséget vállalni, mert sok tekintetben ez a fogyasztói, kizsákmányoló, önzően ember- vagy inkább mohóság-központú életforma, aminek a következményeivel most szemserülünk, 2000 év után, ha nem is mindenben, de sok mindenben támaszkodott az egyistenhívő, dogmatikus egyházak tanaira. A keresztes háborúk, gyarmatosítás, máglyán égetés, inkvizíció, eretnek-üldözés mind a keresztény egyházak intoleranciájának és hatalmi törekvéseinek a megnyilvánulásai, mint ahogyan az állat- és növényvilág leigázása, pusztítása is, mely abból a Biblia-értelmezésből fakad, hogy Isten az embernek adta az állatokat és a növényeket, hogy uralkodjon felettük, ergó úgy pusztítsa őket, ahogy akarja. 

A posztban arról is szót ejtettem, hogy a kereszténység előtti időkben nem Jézus kereszthalálának és feltámadásának az ünnepe volt a húsvéti tavaszünnep. Sem az angolszász Easter elnevezés, sem a nyúl, tojás, locsolkodás szimbolikája nem kötődik semmilyen módon a jézusi mondakörhöz. A kereszténység állami szintű bevezetésével pedig konkrétan tiltani kezdték a régi, "pogány" isteneknek szentelt szertartásokat és a természeti erők imádatát a középkorban.

Létezett Erópában egy tavasz-istennő, akit a szászok Ostarának neveztek. Az ő ünnepe volt a tavaszi napéjegyenlőség körüli Húsvét, vagyis Easter. Bár Ostaráról nem sokat lehet tudni a történelmi feljegyzések alapján, a modern pogányok általában március 21-e körül szokták megünnepelni a tavaszünnepet, és Ostara szimbolikáját helyezik ilyenkor a középpontba. Egyes kutatók szerint Ostara nem más, mint a skandináv Frigg vagy Freya istennő angolszász megfelelője, de igazából Ostara sokkal inkább rendelkezik a termékenység-istennő tulajdonságaival, mint ők. Frigg, az otthon istennője nem annyira kapcsolódik egy ilyen szertartáshoz, melyben a föld termékenysége és újjászületése játszik központi szerepet. Freya termékenysége pedig sokkal inkább erotikus vonásokat hordoz magában, mintsem az utódnemzés, gyermekáldás szimbolikáját. Ostara, vagy angolszászul Eostre a tavasz, a kelet, az újjászületés (innen a feltámadáshoz kapcsolt analógia) istennője, és a hármas Istennő szűz leány aspektusa. Róla nevezték el a kereszténység Húsvét (Easter) ünnepét.

Ostara szimbolikájához tartozik a tojás és a nyulak is, valamint a telihold, mivel őseink szabad szemmel is látni vélték egy nyúl árnyékát a telihold korongján. Az angolszász pogányok színes tojásokat ajánlottak fel Ostarának a tavaszi napéjegyenlőségkor. Különösen a sírok mellé helyezték a tojásokat, vélhetőleg a halottak feltámadásának elősegítése érdekében. A termékenység istennője a gabona és a kenyér istennője is volt, ezért pékáruval és süteményekkel kedveskedtek neki. Azt is mondják, hogy Ostara fel tudta venni egy fehér nyúl formáját, így a nyúl a szent állata.

Egy monda szerint Ostara talált egy madarat, mely már majdnem halálra fagyott. Átváltoztatta nyúllá, így az meg tudott melegedni az ölében. Lehet, hogy ezért tartják azt, hogy a húsvéti nyúl tojásokat tojik. A locsolkodás szintén termékenységi szimbolika, sok faluban a legények ilyenkor vödörszámra locsloták a vizet az eladósorban lévő leányokra, hogy mihamarabb férjet találjanak és gyermekáldásban legyen részük.

Patricia Telesco így ír Ostara archetípusáról:

"Ostara a termékenység és az újjászületés úrnője. A tojás a szimbóluma. Ostara, a teutonikus istennő a személyes megújulás, termékenység és eredményesség úrnője. A tavasz beköszöntével érdemes dolgozni a saját megújulásunkon is. Ostara képviseli a tavasz életerejét és a föld újjászületését. Nem csak a hajnal, de a tavasz istennője is, ami tulajdonképpen az év "hajnala". 

A tojással kapcsolatos szertartások illenek ehhez az ünephez. Például, ha betegek vagyunk, akkor hordjunk magunkkal egy tojást 24 órán keresztül, majd temessük el, a betegséget is vele temetve. 

Húsvétkor hajnalban reggelizzünk tojást, és közben mondjuk ezt az imát Ostarához:

"Ostara, kérlek, hozz termékenységet, ezzel a tojással áldj meg engem!"

Ha szeretnénk valamit elengedni, akkor hajnal előtt menjünk ki a szabadba, és dobjuk vagy temessük el azt a tárgyat, mely a bánatunkat szimbolizálja. Ne nézzünk rá! Forduljunk kelet felé, megvárva, amíg felkel a nap, majd szedjük le az első virágot, amit meglátunk. Szárítsuk ki a virágot, és erőt adó talizmánként hordjuk magunkkal."