"Ha azt mondjuk, hogy a folyók és a hegyek a „szellem”, az nem ugyanaz, mintha azt mondjuk, hogy „van tudatuk”. A tudatosságból következik a szabad akarat, például annak eldöntése, hogy máshová akarunk menni, vagy máshogyan akarunk cselekedni. Ez azt jelenti, hogy a tudatosság az egyéni karma létrehozásával is összefüggésben van. A hegyek, fák, folyók, és a többi természetes képződmény nem rendelkezik szabad akarattal, és nem hoznak létre egyéni karmát. Mindazonáltal, mind a határtalan Szellem és határtalan tudat megnyilvánulásai, és így Isten szent kifejeződései. Nincs olyan anyag, mely ne lenne kikristályosodott szellem. Nincs olyan hely, ami nem szent, és nincs olyan lény, amely nem isteni. A világ természeti kultúrái számára ez köztudott, mégis lenézzük ezt a hiedelmet, primitívnek és elmaradottnak tartva azt. Holott igazából nem az. Bolygónk bennszülött kultúrái hősies módon százezer évekig éltek harmóniában a Természettel. Az amerikai őslakosok eszközeivel már réges rég ki lehetett volna irtani a bölényeket, de megvolt a bölcsességük hozzá, hogy ne tegyék, és csak annyit vegyenek el, amennyire szükségük van. Mi már nem rendelkeztünk ezzel a bölcsességgel, és évtizedek alatt kilőttük az összes bölényt.
Ha képesek vagyunk tudatosan elérni és terjeszteni ezt a szamádhit, az hozzásegít a bennszülött ősiségünk visszaszerzéséhez. Ez még mindig él bennünk, bár mélyre van temetve, és valami, amit fel kell ébresztenünk. Az az ideológia, hogy mindannyian különálló egyének vagyunk, akiket önző gének vezérelnek, melyek a korlátozott erőforrásokért versenyeznek egymás között, a saját pusztulásunk határára sodort bennünket. Az az eksztatikus élmény, melyben a teljes kozmoszt az isteni törvény és isteni szeretet megnyilvánulásának látjuk, melynek kicsi, de szerves és felelős részei vagyunk, segíteni fog abban, hogy visszaintegrálódjunk a Természet és a kozmosz nagyobb hálózatába.
Egyetlen létező jóga-szöveg sem magyarázta meg, hogy miért nevezik ezt a szamádhit ánandának. Az itt megtapasztalt eksztázis kifejezetten érdes jellegű, mely sokkal inkább hasonlít a sámáni és törzsi kultúrák eksztatikus táncaihoz és dobolásához, mint a politikailag korrekt és felső osztálybeli jógikus örömhöz. Stanislav Grof, a pszichiáter, az eksztázisokat óceáni és vulkáni természetű kategóriákba osztotta. Amiről itt beszélünk, az a vulkáni típusú."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése