"Az első csakra főként a túléléssel, valamint a „harcolj vagy menekülj” reflexszel áll kapcsolatban. A második csakra főként az utódnemzéssel, családdal, érzelmekkel, a hovatartozással és a csoportos, valamint tömeg-pszichológiával áll kapcsolatban; ezek mind tipikus emlősökre jellemző feladatok és képességek. A harmadik csakra dominánsan a személyes erővel, manipulációval, a vagyon felhalmozásával, a nyelvi képességekkel, karizmával, marketing-képességgel, vezetői képességekkel, a nyilvános beszéd képességével, a közönség megragadásával, az önbizalommal, üzleti menedzsmenttel, és a pénzügyi érzékkel áll összefüggésben. Ha szeretnénk valamilyen képességeket fejleszteni ezeken a területeken belül, A „Jóga-meditáció” könyvben leírt módszert ajánlom. Ha így teszünk ez járható út, de a szamádhi túlzottan erőteljes módszer és használata csak a spirituális evolúció céljára ajánlott.
Ezzel szemben, ha az ötödik, hatodik és hetedik csakrára irányított szamádhit túlzottan korán kezdjük el gyakorolni, zűrzavart okozhatunk az életünkben. A szívcsakra a 3-as szintű szamádhi (szavicsára szamápatti) bevezetésének ideális tárgya. Növeli a képességünket, hogy szeretetet érezzünk minden lény iránt, megbocsájtást azok iránt, akikről úgy véljük, hogy megsértettek vagy megbántottak bennünket, együttérzést azok iránt, akik nálunk kevésbé szerencsések, és hálát az összes ajándékért, amit kaptunk. Mindezek a csodás tulajdonságok nagy segítségünkre lesznek a legtöbb helyzetben, amibe az életünk során keveredhetünk.
A jógik egy tizenkét-szirmú lótuszvirág formájában meditálnak a szívcsakrán, mely felfelé fordul, a fejtető irányába. A szirmok élénkvörösek. Vizualizáljuk a csakrát a mellkas közepén, a szív magasságában, mely mint egy virág, avyg gyöngy, fel van fűzve az úgynevezett központi energiacsatornára (szusumnára) – ami egy hihetetlenül vékony vonal, mely körülbelül függőlegesen halad végig a fizikai test gerincvonala mentén. E szamádhi megközelítésének gyakorlati módja az, ha szerzünk egy képet a szívcsakráról, és nyitott szemekkel meditálunk rajta (ingyen letölthető a kép a honlapomról: chintamaniyoga.com/product/chakras/). Ez egy haladó jóga-technika, amit csak akkor szabad használni, ha az alsó csakrákat már megnyitottuk a Kundaliní-meditáció segítségével. Ha anélkül kezdjük el a szívcsakrára irányított szamádhi gyakorlását, hogy előtte aktiváltuk volna az erő csakráját (a manipúrát), akkor beleeshetünk az áldozat-szerepbe.
Ha már sikerült betáplálni a csakra képét az emlékezetünkbe, eltehetjük a fizikai képet. Addig folytassuk, amíg nem látjuk ezt a finom tárgyat anélkül, hogy erőfeszítést vagy akaraterőt kellene használni hozzá. Ha a kép tiszta, állandó, és erőlködés nélkül fenntartható, akkor már technikailag a 3-as szamádhit gyakoroljuk. Ebben a szamádhiban az elme még lehet, hogy osztályoz, ami azt jelenti, hogy lemásolja a tárgyat, és ugyanabban az időben elmélkedik a csakra tulajdonságain. Ezt mondhatja: „Ez a szívcsakra. Tizenkét szirma van, és vörös. A szeretet, együttérzés, megbocsájtás, öröm és hála minőségében részesít...”, stb. Ezt szavicsára szamápattinak nevezik, ami azt jelenti: „azonosság a finom tárggyal, beleértve a rajta történő elmélkedést.” Ahogy az előző szamápattikban, Patandzsalí didaktikus célból itt is belevette az elmélkedést. Fokozatokra szeretné osztani a fejlődést. Minden egyes beteljesült lépés növeli az önbizalmunkat a következő lépés megtételéhez."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése