Középső Világ
A sámáni világképben három tartományba utazunk: az Alsó Világba, a Középső Világba és a Felső Világba. E három közül a Középső Világ a legveszélyesebb, mivel nem csak a hétköznapi tudatállapotban érzékelhető háromdimenziós valóság tartozik bele, hanem a negyedik, szellemi dimenzió is, amelyben a Középső Világhoz kötődő szellemi lények, különböző kollektív tudati elementálok, emléknyomok és számos olyan dolog található, ami potenciális veszélyforrás lehet, ha nem vagyunk kellőképpen felkészülve rá. A szellemek általi megszállottság, fekete mágia általi befolyásoltság stb. mind a Középső Világhoz kapcsolódó élmények. A saját vagy mások előző életbeli élethelyzetei, az őseink átélt események, és az egész Emberiség kollektív tudatában tárolt számos információ és benyomás mind a Középső Világhoz kötődnek. Ha ez a világ teljesen biztonságos lenne, akkor a fizikai dimenziójában sem történnének erőszakos cselekedetek, nem szenvedne senki, és nem lenne manipuláció, becsapás, képmutatás, zsarolás, kihasználás stb. Ahogyan a fizikai testben élő lelkek is megteszik ezt egymással, a test nélküli, Középső Világ-beli szellemek is képesek minderre. Ezért a Középső Világba türténő lélekutazás gyakorlását azután érdemes elkezdeni, hogy az Alsó és Felső Világokban már megfelelő jártasságot szereztünk, és rendelkezünk azokkal az erőállatokkal, szellemi vezetőkkel, aik segíteni, védeni tudnak bennünket.
Felső Világ
Sok modern (vagy mondhatjuk, hogy történelmi, ugyanis a pár ezer évre visszamenőleg kialakult vallások modernnek számítanak az ősközösségi, sámáni világképhez képest) vallás az Égbe, a Felső Világokba helyezi Istent, és az egyistenhívő vallásoknál a teljes spirituális hierarchia és a Szellemvilág sokszínűsége is ki van hagyva a képből. E vallások hívei tehát elsődlegesen a Mennybe akarnak utazni vagy kerülni, Istenhez. Sok esetben a hívek arról is meg vannak győzve, hogy ezt az élményt csak haláluk után, üdvözülés vagy kegyelem által nyerhetik el. Az ősibb természeti megközelítésekben a Felső Világ hierarchiáját hét vagy még több világra osztották, ahol egyre magasabb tudati szintű, "rezgésű" lények laknak. A Teremtő Isten és Istennő van általában a hierarchia csúcsán, az Életfa tetején. Amikor a sámán ezekbe a világokba utazik, akkor emberi formájú, vagy annál magasabb struktúrájú lényekkel találkozik (például több feje, karja, vagy valamilyen állati testrésze is van az emberi mellett, de van, amikor megfoghatatlanabb fénylényként vagy hangrezgésként érzékeljük csak a magasabb lényeket). Ezek a lények szellemi tanítók, gyógyítók, vezetők, vagy olyan ősök, sámánok, akik a Középső Világban éltek valaha, de emelkedett helyzetet értek el. A Felső Világ eleinte megfoghatatlannak, nehezen érzékelhetőnek tűnik. Nagyon fluidikus, tej-vagy ködszerű, és az utazó néha azt érzi, hogy a dolgok vagy személyek csak azért öltenek ott formát, hogy ő érzékelni tudja őket. A Felső Világ lényeinek alakja könnyen változhat, de persze szoktak valamilyen jelet hagyni, ami alapján felismerhetjük, ha ő van ott, például megmondja vagy sugallja a nevét. Ha az érzékelésünk eléggé kifinomodott, akkor itt láthatunk mesebeli palotákat, templomokat, fémből készült eszközöket, fegyvereket, de modernebb technológiákat a Felső Világban nem fogunk találni, hiszen minden szimbolikus. Általában ha űrhajókat meg mindenféle mechanikus szerkezeteket látunk, akkor az a Középső Világból magunkkal hozott szimbolika beszűrődése, hiszen az ötödik és magasabb dimenziós lények sokkal finomabb, tudati technológiát használnak. A Felső Világ egy védett, spirituális hely, itt nem érhet bennünket támadás vagy káros hatás.
Alsó Világ
A lélekutazás gyakorlását az Alsó Világgal érdemes kezdeni. A modern vallások a "rossz", bűnös, erkölcsileg elítélendő dolgokat mind az Alsó Világba száműzték. Valóban, itt van a Holtak Birodalma, ahová csak úgy bekódorogni veszélyes dolog azért, mert a Szellemvilág rendje szerint oda csak a halottaknak van bejárása. SOk sámáni hagyomány részletezi a lélek útját a halál után a Holtak Birodalma felé, ahová szigorú vizsgákon keresztül vezet az út, és a smáná egyik feladata, hogy elkísérje az eltávozott lelket az Ősök lakhelyére, akik már várnak rá. A modernebb vallások azonban félelmetessé tették az ALsó Világot a hívek szemében, oda száműzve a kénköves poklot, a purgatóriumot, és olyan gonosz lényeket, mint a Sátán, Lucifer, Apophis és sok más démoni lény. A természeti népek szintén kétpólusúnak látták a világot, de az ő értelmezésükben a fekete és a fehér, vagy az éjjel és a nappal, csupán kiegészítő, ellentétes minőségek, de egyik sem rosszabb vagy elvetendőbb a másiknál. Az éjszakát az éberséggel és a belső látással hozzák összefüggésbe, így a sámán sokszor este kezdte a révülést és a szertartásokat. A természeti népek felfogása szerint az Alsó Világ a Földanya birodalma, és a Földanya gyomrában, méhében laknak az erőállatok szellemei, a növények és fák szellemei, valamint az ásványok és kövek szellemei, de minden más őselem (föld, víz, tűz, levegő), és természeti jelenség (vízesés, tenger, hegyek, barlangok, eső, szivárvány, viharok stb.) szellemei is. Ha az Alsó Világba utazunk, akkor kapcsolódni tudunk az erőállatok szellemeihez, gyógyulást tudunk kapni a növények és kövek szellemeitől, és erőt kaphatunk a természet-szellemektől. A "szellem" és "isten" szó csak a modernebb időkben vált erősen ketté, főleg az egyistenhívő vallások hatására. A síksági indiánok például Nagy Szellemnek nevezték a Teremtő, legfelsőbb Tudatosságot, mely mindent áthat, és számtalan "kisebb" szellem formájában nyilvánul meg a három világban.
Az Alsó Világban találkozhatunk ősi, törzsi népek sámánjaival is, akik az Emberiség archetipikus Felsőlelkét képviselik, és valamelyik törzsi kultúra képviselőjének formájában fognak megjelenni előttünk. Az Alsó Világ az érintetlen természet, vagy a kőkorszaki ősi civilizációk formájában tárul elénk: itt nincsenek utak, házak, szántóföldek, városok, gépek, ipar, még fémeszközök sincsenek. Az itt élő szellemek kőeszközöket, csontból, állati bőrből készült, vagy egyszerű növényekből szőtt tárgyakat használnak. De sok mindent meg lehet tanulni tőlük, ezért jó, ha sikerül találkoznunk egy Alsó Világ-beli szellemi vezetővel, aki megtanít az Ősök Útjára. Az Alsó Világ is biztonságos és spirituális hely, és a szellemi lényeknek nincs olyan jellegű egójuk, mint a Középső Világ lényeinek. Tiszteletben tartják mindenki szabad akaratát, és az univerzális erkölcsi törvényeket, ezért nem fognak ártani senkinek, és kihasználni sem fognak. De nekünk is érdemes megismerni a Szellemvilágban uralkodó törvényszerűségeket, melyek sok mindenben eltérnek a Középső Világ-beli vallási tantételektől.
A sok vallásban megfélemlítésként felhozott pokoli szenvedések, melyek a bűnös lelkere várnak, általában nem az Alsó Világban játszódnak, hanem az Alvilágban, ami a Középső Világ-beli tudatalattink projekciója. Mindannyiunknak megvan tehát a maga kis mini-pokla, melyben jó sokat szenvedhetünk a halálunk után, a köztes létben töltött idő alatt, amíg fel nem eszmélünk abból, hogy mindezeket a szenvedéseket mi hozzuk létre magunknak. Ezzel kapcsolatban a Nosso Lar - Otthonunk című film például érdekes dolgokat mutat be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése