A három világ
A sámáni hagyományokban három részre osztják a Világmindenséget: Alsó, Felső és Középső Világokra. Ezek mindegyike több további világot, birodalmat, dimenziót is magában foglalhat. Hétköznapi tudatállapotunkban a Középső Világ egy részében, a háromdimenziós, tér-idő kontinuum és az anyagi érzékszervek által behatárolt valóságban mozgunk és észlelünk. Ugyanakkor a Középső Világnak van egy negyedik dimenziója is, mely tele van kóbor szellemekkel, test nélküli entitásokkal, elementáris érzelmi energiákkal, betegség-démonokkal stb., hogy csak néhányat említsünk. Ezek is hatnak ránk, még akkor is, ha nem vagyunk transzállapotban, de abban még inkább.
Az Alsó Világ sokkal tisztább és transzcendensebb. Ez a Földanya, az erőállatok, a Növények és kövek, kristályok szellemeinek birodalma, itt léphetünk kapcsolatba az őselemekkel. Ugyanakkor az Alsó Világ egy részébe helyezi a legtöbb hagyomány a Holtak Birodalmát, aminek meglátogatása már veszélyesebb vállalkozás, és kellő tapasztalat híján nem is ajánlatos. Az Alsó Világ nem azonos a tudatalattinkkal, ahol persze találkozhatunk sokféle destruktív érzelemmel, a félelmeinkkel és a traumáinkkal is. Itt is hasznos, ha van segítség, és nem egyedül próbálunk rendet teremteni a tudatalatti árnyaink között.
A Felső Világ szintén biztonságos, itt angyalszerű, isteni lények és istennő-alakok, bölcsek, felemelkedett ősök és tanítók laknak. A New Age felfogás szerint az ötödiktől a tizenkettedik dimenzióban létező, magasabb tudatosságú lények lakják a Felső Világot. Ők általában segítőkészek, és nem fognak visszaélni a naivitásunkkal. Mindek antropomorf vagy félig isteni, félig állati istenalak a Felső Világok lakóira vonatkozó ábrázolás.
Az erőállatok
A sámán első és legfontosabb segítői az erőállatok, melyek közül legalább eggyel fel kell venni a kapcsolatot, mielőtt kalandokba bocsátkoznánk a Szellemvilágban. Utazásunkat az "axis mundinál" kezdjük, vagyis annál az átlépési pontnál, ahol a három világ találkozik, és könnyen át tudunk lépni a Szellemvilág dimenzióiba. Ilyenkor mindig hívjuk az erőállatainkat, és hagyjuk, hogy ők vigyenek, kísérjenek az úticélunk felé, vagy átváltozva az erőállatunkká tudunk szárnyalni, kúszni, úszni, stb. Ha az erőállatunk izgatott, mérges lesz, vagy esetleg nem akar bemenni valahová, akkor nekünk sem tanácsos. Ha megtiltja, hogy továbbmenjünk, akkor ugyanez igaz. Ha találkozol egy szellemi lénnyel, és megpróbál rávenni, hogy az erőállatodat hátrahagyva kövesd, akkor ez is veszélyt jelez. Tehát az erőállatok mindig ott vannak velünk, néha még harcba is szállnak a védelmünkben. Ha az erőállat megsebesül, akkor meg kell gyógyítani. Ha meghal, az általában súlyos válságot jelez a mi életünkben is.
A szellemi tanítók
Az erőállatok után a következő lény, akivel felvesszük a kapcsolatot, a szellemi tanító. Lehet választanin szellemi tanítót az alső világból is, aki általában törzsi, kőkorszaki kultúra képviselőjeként fog megjelenni. Ő az Emberiség archetipikus Felsőlelke, és az egész Emberiség tudását és tapasztalatát képviseli, sokat tud tanítani az Állatok, Növények, Kövek népeinek medicínáiról.
A Felső Világokban is kereshetünk tanítót (vagy tanítókat) magunknak, ők általában magasabb dimenziókban élő, fejlettebb tudatú lények. Fontos, hogy megtanuljuk felismerni és azonosítani, hogy nem valami középső világbeli szellem vette fel az alakját és akar becsapni minket. A tanító bizonyos formában (vagy formákban) szokott megjelenni, közli a nevét, bizonyos környezetben találjuk. Az ettől való eltérések mindig óvatossá kell, hogy tegyenek. A legjobb, ha nem választunk szellemi tanítót a középső világból.
Van sok bölcs szellem, aki a múltban sámánként, varázslóként, gyógyítóként a Földön élt, de utána itt ragadt, és igyekszik tanítani más, testet öltött útkeresőket. De a középső világ lényeire jellemző a hamisság, az önös célok szem előtt tartása, a manipuláció, a látszat fenntartása. Az ő tudatuk és szándékaik nem annyira tiszták, mint az Alsó és Felső világok lakóié. Tehát óvatosnak kell lenni, ha bármilyen szellem az utunkba akad, aki a középső világban van. Itt kerülhetünk a legtöbb olyan szituációba, ami veszélyt rejt magában (például lélekvesztés, átok, megkötés, asztrális támadás áldozatává válhatunk, még olyan esetben is, amikor ez nem tudatosan történik).
A középső világban a testet öltött lények is nagyon sokat tudnak ártani egymásnak, sokszor félelemből, ragaszkodásból, tudat alatt megköve a másikat és elszívva az életerejüket. Ezárt a középső világban tett utazásokat egyáltalában akkor érdemes elkezdeni, ha már viszonylagos biztonsűággal mozgunk az Alsó és Felső világokban, és határozottan különbséget tudunk tenni a három tartomány között. Például a modern technológiáhaz kapcsolódó összes kép a középső világba tartozik. A Felső Világban nincsenek technológiák, legfeljebb középkori, barokk, gótikus stb. helyszínek és az ipari forradalom előtti tárgyak vannak az isteni lények környezetében. Az Alsó Világra pedig az érintetlen természet, a kőkori, törzsi civilizációk életformája a jellemző. Itt még fémművesség, házak, utak, textiliák, mezőgazdaság sincsenek. Viszont mindkét világban tapasztalhatunk olyan "csodálatos" megnyilvánulásokat, szürreális átváltozásokat, amilyeneket például álmainkban szoktunk. É azt se feledjük el, hogy a tudatunkkal, a fantáziánkkal tudjuk befolyásolni az utazást, tehát ha elakadtunk, akkor "találjunk ki" valamit.
És végül, az utazás lezárására is megfelelő figyelmet kell fordítani. Fontos, hogy visszatérjünk a Középső Világban lévő testünkbe és a külső, hétköznapi tudatállapotba. Ha a személyiségünk labilis, akkor a tudatunk egy része könnyen ott maradhat az utazásban, a Szellemvilágban, ami megnehezíti az itteni integrált cselekvést és jelenlétet, sok energiát emészt fel. Az utazásban kapott erőt, tudást, útmutatást, gyógyítást, felismeréseket mindig vissza kell hozni a "hétköznapi" valóságba, és itt kell integrálni az életünkbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése