A vendég, akit kezeltem, nagyon gyengének, erőtlennek érezte magát, ami már évek óta fennálló állapot. Amikor belementünk az utazásba, akkor azt láttam, hogy a csakráiból fekete folyadék folyik lefelé, és mindez egy patakban gyűlik össze, ami az anyai ősei felé tart. Ezt úgy értelmeztem, hogy az anyai ágon cipel valamilyen generációs karmát, és ezt a folyamot igyekeztünk elvágni, hogy az energia elszivárgása abbamaradjon. A vendég később valóban megerősítette, hogy anyai ágon komoly anyagi veszteségek érték a családot, és ezt ő is megélte. Ekkor megjelent Odin és kivetitette körén az Aegishjalmur szimbólumot (a második ábrán látjátok a rajzomat, amit készítettem). A szimbólum először elkezdett forogni, mint egy kerék, csak a középső, négy küllős kör maradt egy helyben (ez a napkereszt legősibb ábrázolása). A nyolc "küllő" vagy szigony egyre gyorsabban kezdett forogni, és utána az egész kerék a vízszintes tengely mentén is elkezdett forogni, majd ugyanez történt a függőleges tengely mentén is, miközben az előző két forgás is fennmaradt egyidejűleg. Ebből mintha egy asztrálfűrész-szerűség alakult volna ki, amely minden külső támadást, negatív hatást megsemmisített. A fekete folyót is elvágta teljesen.
Odin elmagyarázta a szimbólum használatát: "Ha meg akarod védeni magad vagy másokat átkoktól, előző nemzedékek karmikus terheitől, vagy meg akarod semmisíteni ezek megkötő hatásait, melyek régtől fogva fennállnak, akkor alkalmazd ezt a rúnát, ahogyan megmutattam. Csak indokolt esetben használd, mert nagy az ereje, és ha állandóan forog körülötted, azzal elvágsz magad körül minden kapcsolatot." Ezután egy fekete rúnát nyújtott felém, melyre vörös színnel volt ráfestve a szimbólum, és a mellkasom közepére, a szívcsakrámra rajzolta a szimbólumot. Az általam kapott szimbólum annyiban tér el az izlandi változattól, hogy annak belső körében nem négy, hanem nyolc küllő van, tehát mind a nyolc külső küllő a középpontból indul ki. A küllőkön három vonal van keresztben, és egy íves "szigony" a végükön. A fenti képen az elterjedtebb változatot látjátok.
Egy magyar nyelvű leírás a következőket mondja az Aegishjalmur szimbólumról: Az Aegishjalmur hatalmat ad a kezünkbe, és félelmet táplál ellenségeink szívébe. Különösen ajánlott a sagák szereplői szerint arra, hogy vitás ügyekben biztosítsuk vele fölényünket, de általánosabb értelembe vett védőtalizmánnak is megteszi, míg riválisainkat félelemmel tölti el, addig minket elhagy a rettegés a hatására. Ráadásként megvéd minket, ha nem is a gonosztól, de a tőlünk megalázkodást és behódolást követelő hatalomtól.
Az Aegishjalmur szót ’Rettegés Sisak’-ként lehetne lefordítani, bár valószínűleg sosem viselték tényleges sisakként, hanem inkább a homlokukra festették.
A szimbólum a hármas és a nyolcas számokkal dolgozik, mindkettő kiemelkedő fontosságú az északi tradícióban. Ha közelebbről megvizsgáljuk a jelet, hamar észrevesszük az Elhaz rúnát. Az Elhaz hagyományos értelemben vett védőrúna, amely megerősíti saját szellemi erőforrásainkat. Továbbá maga a rúna jelentése szerint megerősíti a jogunkat arra, hogy létezzünk, hogy itt legyünk ebben a világban, ezen a földön. Az Elhaz többször felbukkan az Aegishjalmur jelében, megfigyelhetjük először is a kinyúló tüskék csúcsán, illetve maguk a tüskék is egy-egy, összesen nyolcszor szerepelnek, igaz rejtve, a szimbólumban.
Hogyan érhetjük el, hogy az Aegishjalmurban megbújó energiák segítsenek minket? Viselhetjük ruhán, ékszeren, vagy állandó, vagy időszakos tetoválás formájában is. Ha nem tehetjük meg, hogy tetováltassunk, vagy ruhán sem hordhatjuk (például iskolai vagy munkahelyi ruházkodási szabályok miatt), ám mégis szeretnénk, hogy a jel velünk legyen, megjegyezhetjük és fel is idézhetjük magunkban az Aegishjalmur képét, ha erőt akarunk belőle meríteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése