A szellemek éneke

Pénteken újabb Sámánhangok-program volt az Atma Centerben, ezúttal Kay Roy vizionárius festőművésszel közösen vezettük a szertartást. Kay Roy, azaz Újvalusi Karcsi képeit először tavaly nyáron, a Jade Spirit Fesztiválon csodálhattam meg, és érlelődött bennem a gondolat, hogy találkoznunk kellene, mint ahogy utólag megtudtam, őbenne is. Azután éppen karácsony előtt össze is jött ez a találkozó, és kitaláltuk egy közös Sámánhangok est ötletét, időpontját. A telt házas közönséget Karcsi, én és barátnője, Luca fogadtuk az Atma Centerben. Karcsi arról beszélt a bevezetőben, hogy az öt (vagy hat) érzékszervünkön keresztül milyen csodákat fedezhetünk fel, én pedig arra bátorítottam mindenkit, hogy használjuk a belső érzékszerveinket és a jobb agyféltekénket a lélekutazás során. Ne csak látni próbáljuk a Szellemvilágot, hanem érezni, tapintani, szagolni, ízlelni, hallani, és intuitív módon ráhangolódni az üzenetre, amit közvetíteni szeretne számunkra. 

Elkezdtünk játszani a hangtálakon, dobokon, csörgőkön, didgeridoo-n, és kezdetét vette az utazás. Én körbejártam a csörgővel, a didgeridoo-val, a gonggal és a nagy dobommal is. Szeretek mindenki fölött dolgozni egy kicsit, mert úgy jobban behúzzák és tisztítják őket a hangok. Karcsi nagyon elszállós hangtál-játéka után még elszállósabb rész következett: együtt doboltunk, és ő "léleknyelven" énekelt, ami teljesen úgy hangzik, mint valamilyen ősi indián vagy földönkívüli nyelv, és ezek a dalok révült állapotban szoktak előjönni belőle, utána nem tudja megismételni őket ugyanúgy. Nem is hiszem, hogy a lényeg a dalok szövegének minden áron történő, jobb agyféltekés megértése lenne, sokkal inkább a dalok "megérzésén" és befogadásán van a hangsúly, ami által úgy éreztem, hogy gyógyító és ébredezési folyamatok indultak meg mindenkiben. Engem nagyon megfogott a szellemek éneke, ami spontán módon tört elő Karcsiból, nem egy megtanult sámánének vagy icaro volt. 

Én közben az amazonasi dzsungelben találtam magamat, és azt láttam, hogy az állatok, madarak, növények, liánok, pillangók mind egymással táncolnak, körbe-körbe forogva. Majd sámánok jelentek meg (bár ott nem így hívják őket), és mindannyiunkat letisztítottak, gyúgyítottak a csörgőikkel és susogó levélseprűikkel. Utána az azték, maja és inka ősi kultúrák isteni lényeit láttam megjelenni, és ők is mindenkivel személyesen léptek kapcsolatba, segítve a visszatalálást önmagunkhoz és az Anyatermészethez, a Földanyához. Lángoló tűznyelvek csaptak fel mindenütt, és folytatták a táncot. 

Közben persze a zenélésre és a tér tartására is figyelnem kellett, ezért nem tudtam végig benne maradni a saját utazásomban. Luca, Karcsi barátnője egy szép, lágy és megnyugtató női sámán-énekkel zárta le a hangutazást, majd mindenki lelkét visszahívtuk a Szellemvilág végtelen dimenzióiból a fizikai testébe, az Ittbe és a Mostba. Közben ismét szinkronszerűen bennem és Karcsiban is megfogalmazódott a gondolat, hogy olyan jól sikerült ez a mai este, hogy érdemes lenne folytatni a közös zenélést, de én inkább nevezném "kapunyitogatásnak" vagy hang-szertartásnak. Úgyhogy van rá esély, hogy a nyári fesztiválokon lesznek még ilyen alkalmak, meg az Atmában is valószínűleg. Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, és szeretettel várunk Benneteket legközelebb is! Karcsi egyébként szokott tartani élményfestéseket is, tehát ha a vezetése alatt szeretnétek alkotni egy jó kis pszichedelikus képet, akkor keressétek meg a Facebookon, mi is megyünk majd kipróbálni! A második kép itt a bejegyzésben Karcsi festménye, azt a szellemi lényt jelenítette meg rajta, aki sok éve inspirálja a spirituális útján. Mindenkinek van egy ilyen tanítója, de lehet, hogy több is, csak meg kell találnunk a kapcsolatot velük, mint ahogyan az erőállatokkal is!