"Szamádhi 3: Szavicsára szamápatti (elmélkedő azonosság)
Amikor már jártassá váltunk a megfontolás feletti szamápattiban, továbbléphetünk a harmadik szintre, a szavicsára szamápattira. A megfontoltság feletti szamápatti egy jelentős lépés volt fölfelé, az első szamádhihoz viszonyítva, és ugyanez a struktúra újra ismétlődik itt is. Míg az első kettő szamádhit durva (vagyis az érzékszervek számára érzékelhető) tárgyakra irányítottuk, a következő két szamádhit olyan tárgyakra irányítjuk, melyek az érzékszervek számára nem észlelhetők.
Az 1.44. szútrában Patandzsalí azt mondja: „ Így, az elmélkedő (szavicsára) és elmélkedés feletti (nirvicsára) szamápattik, melyek finom tárgyakra irányulnak, szintén el lettek magyarázva.” Ez azt jelenti, hogy a tárgyak kategóriája megváltozik, de a két szamádhi közötti kapcsolat ugyanaz, mint a két előző között (megfontolt és megfontolás feletti szamápatti).
Tehát mik ezek a finom tárgyak? Annak számára, akit materialista, redukcionista paradigmában neveltek, nagy kihívást jelenthet az olyan tárgyak felfogása, melyek az érzékszervek számára nem észlelhetők, mivel nem gyűjthetünk empirikus információt róluk. A brit költő és misztikus, William Blake szavai jutnak az eszembe: „Vannak olyan dolgok, amikről tudunk, és olyan dolgok, amikről nem tudunk. A kettő között vannak átjárók.” A jóga legfontosabb tárgyai közé tartoznak a csakrák, a finom test energiaközpontjai. Ezeket részletesen ismertettem a „Jóga-meditáció” könyvem 13. fejezetében. Ott a csakrákat evolucionális agystruktúrákként magyarázom. E modellnek megfelelően a három alsó csakra sorrendben a kétéltű, emlős, és emberszabású agystruktúrát képviseli. Azért nem végzünk szamádhit ezeken az alsó csakrákon, mert az nem segítene. (Jegyezzük meg, hogy a szamádhi gyakorlása egy csakrán teljesen más, mint a fent említett könyvben ismertetett Kundaliní-meditáció. Ott az a célunk, hogy növeljük a csakrák közötti váltás képességét, hogy azt tudjuk aktiválni, amelyik a legalkalmasabb az aktuális feladathoz.)
Itt a csakrára irányuló szamádhi gyakorlásáról beszélek, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos csakrán tartjuk a fókuszt a mélyebb spirituális megértés elérése érdekében. Az ideális csakra a 3.-as szintű szamádhi gyakorlásához a szívcsakra (anáhata csakra). A három alsó csakra, ha hosszú ideig meditálunk rajtuk, inkább a materializmus felé húznak vissza."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése