Február 16 vasárnap, Királyháza
Reggel hét óra előtt ébredtem, ami az én esetemben luxus hosszúságú alvásnak számít. Bár nem éreztem magamat valami hű-de frissnek, a reggeli séta a fenti vadászházig egészen felébresztett. Reggeli után egy kinti gyakorlattal kezdtünk. Oguz elküldött minket az erdőbe, és azt mondta, hogy keressünk egy erőtárgyat, amiben benne van a hely ereje, és ebből kell majd készíteni egy ajándékot valamelyik csoporttársunknak. Én ösztönösen a patak felé indultam, bár a kerítésben elakadtam, de azután a kapun kijutva végülis sikerült odaérni. Elindultam a patak mentén, közben végig aban reménykedve, hátha találok egy szarvas-agancsot, vagy valami szép madártollakat. Már tegnap is ezt vizslattam, amikor az erőhelyem felé igyekeztem, de sajnos nem jártam szerencsével.
Néhányszor átkeltem a patak fölött és végül találtam egy szép, tányér alakú követ a patak medrében. "Ebből füstölőtartó lesz" - gondoltam magamban. Valami még tovább vitt, botokat nézegettem, hátha akadna egy szép bot csörgőnek vagy dobverőnek is. Végül hirtelen megpillantottam magam előtt egy teljesen lecsupaszított szarvas-lábszárcsontot, mely mindkettőre alkalmasnak tűnt. Nagy ujjongások közepette végrehajtottam egy kis szertartást az egyik mohás kövön, majd indultam vissza a zsákmánnyal.
Amikor visszaértünk, mindenki behozta a szertartás-szobába a talált kincseket, és elvégeztünk egy révülést, melyben azt kérdeztük meg a szellemektől, hogy pontosan mit készítsünk az erőtárgyakból. Elkezdődött a dobolás, és az Életfánál találtam magamat. Hívtam az erőállataimat, és jöttek is, de végül a Holló vitt el magával, ráadásul úgy, hogy én magam változtam át a Hollóvá, és elindultunk Odinhoz. A Valhallánál csatlakozott hozzám Odin másik hollója, Muninn, és együtt repültünk oda Mindenek Atyjához. Odin először a követ vette a kezébe, és nézegette. Utána azt mutatta, hogy a kerek, lapos kő szélére obszidiánból és hegyikristályból készült peremet kell ragasztani, a "fény és árnyék együtt jár" - gondolatot szemléltetve, és az aljára az egyik Odintól kapott szimbólumot kell rajzolni, vörös festékkel.
Utána kezébe vette a szarvas-csontot, és azt közölte, hogy dobverőt kell készíteni belőle. A dobverő aljára egy hegyikristály csúcsot kell erősíteni, mely gyógyító eszközként és fegyverként is használható az utazások és gyógyítások során, a másik végére szőrmét kell majd tekerni, és a csont szárára szintén szimbólumokat kell rajzolni. Megköszöntem az útmutatást, visszaváltoztam hollóvá, és leereszkedtem az Életfa mentén a tövéhez. Mivel még tartott a dobolás, és tudtam, hogy van még időm, mindegyik erőállatommá átváltoztam egymás után, és az alakjukban táncoltam, röpködtem. Majd elbúcsúztam tőlük is, amikor hallottam a visszahívó dobszót.
Következett a tegnapi transzgenerációs gyógyítás gyakorlása, csak megfordítva. Most én kerestem meg a gyakorlótársam előző nemzedékeinél a szülő-gyerek kapcsolatban felmerülő konfliktusok okát, illetve az azt megelőző időszakból hoztam szeretet-energiát a szép-nagymamájától. A transzgenerációs gyógyítás alapelve az, hogy addig az ősig megyünk vissza, ahol még az adott életterületen nem volt probléma, és tőle kérünk áldást és erőt a leszármazottak számára, ami segít a jelenben is feloldani az elakadást.
Ezután következett a kiszívásos gyógyítás, amit Oguz rajtam mutatott be. Ez egy nagyon veszélyes gyógyító technika, leginkább a sámánra nézve, aki végzi. Ugyanis ilyenkor ő a fizikai valóságban is kiszívja a kezelt személyből azokat a negatív energiákat, elementál-lényeket, parazitákat, akik nem odavalók, és zavart, betegséget, negatív gondolatokat okoznak. Hogy néhány példát mondjak: az önkorlátozó hiedelmek, melyeket valaki belénk táplált, a negatív érzelmek, amiket mások sugároznak ránk, vagy eleve valamilyen rosszindulatú, támadó mentalitás megtapadhat az auránkban, mint egy élősködő, és ott próbál terjeszkedni, elszívni az energiánkat. Ezeket a sámán eltávolítja, de ha nem kellő elővigyázatossággal teszi ezt, akkor ő maga is lenyelheti a beteg energiákat, és megbetegedhet. Ezért ezt a technikát otthon, házilag gyakorolni könyvekben található leírás alapján semmiképpen nem ajánlott. Ha úgy gondoljuk, hogy a hozzánk forduló személynek ilyen segítségre van szüksége, akkor is érdemes inkább megkérni az erőállatokat, vagy a szellemi gyógyítókat, hogy végezzék el a kiszívást, mert az veszélytelenebb ránk nézve.
Amikor Oguz végigcsörgőzött, majd a segítő szellemei segítségével kiszívta a káros erőket a lapockám alól (amit már tegnap is felfedezett rajtam), illetve a keresztcsontom területéről, akkor hirtelen nagy megkönnyebbülés, felszabadult érzés lett úrrá rajtam. Ragyogva és kipihenten keltem fel, de láttam a többieken, hogy ők erősen belefáradtak a tér tartásába és a kezelésbe is. Mindkét területen évek óta vannak fájdalmaim, gyakori húzódások, sérülések, izomgörcsök. Utána Oguz elvégzett még egy kezelést, így én is láthattam a kezelés menetét, bár ilyenkor egyrészt az embernek kialakul a saját sprrend, hogy mikor melyik hangszert használja, és mit csinál a kezelés bevezetéseként és levezetésnek. Másrészt, mivel ilyenkor magunkba hívjuk a segítő szellemeket, ők irányítják leginkább a folyamatot, és teszik hatékonnyá az egészet, miközben minket is védelmeznek a veszélyes fordulatok ellen. A betegség-energiák, vagy betegség-démonoknak is nevezhetjük őket, ugyanis makacsak, tehát nem akarnak elmenni, és ha egyszer sikerül kitessékelni őket onnan, akkor megpróbálnak ráugrani valaki másra, jelen esetben kézenfekvő módon a sámánra, ha nem védi magát kellőképpen. Régies szavakkal így nevezték az ilyen ártó energiák támadását: megüti a guta, beleesik a rosseb, kitöri a frász vagy a nyavalya, megeszi a fene, kórság, dögség, csunyaság stb.
Utána én is végeztem egy kezelést gyakorlás-képpen. Az ember sokféleképpen látja ezeket a betegség-energiákat: van, amikor sötét folyadék, kocsonya formájúak, van, amikor karó, kőtömb, vagy fekete pántok formájában látszanak. De olyan is megtörténik, hogy valamilyen szörny vagy állat formájában jelennek meg, például kígyó, skorpió, valamilyen rovar vagy ízeltlábú. Esetenként emberi vonásokat is fel lehet fedezni rajtuk, de ezek azért nem olyan tudatos energiák, mint mi, vagy kósza szellemek, akik megszállnak valakit. Inkább a vírusokhoz, baktériumokhoz lehetne hasonlítani a java részüket, és persze az ilyen mikroorganizmusok által okozott fertőzések, betegségek esetében is lehet alkalmazni őket. Ahol a betegség-energia megtelepszik, ott előbb-utóbb szervi szinten is betegséget, degenerációt, fájdalmat fog okozni. Ezen testi tünetek vagy testi okaik kezelésével azonban általában nem oldódik meg a probléma, mert a destruktív "kód" benne marad az illető energetikájában.
Tanulságos hétvége volt ez is, remélhetőleg sok mindent tudok majd hasznosítani a megszerzett ismeretekből, ábr a kiszívásra Oguz azt mondta, hogy egyelőre csak az ő jelenlétében gyakoroljuk, veszélyessége miatt.
Reggel hét óra előtt ébredtem, ami az én esetemben luxus hosszúságú alvásnak számít. Bár nem éreztem magamat valami hű-de frissnek, a reggeli séta a fenti vadászházig egészen felébresztett. Reggeli után egy kinti gyakorlattal kezdtünk. Oguz elküldött minket az erdőbe, és azt mondta, hogy keressünk egy erőtárgyat, amiben benne van a hely ereje, és ebből kell majd készíteni egy ajándékot valamelyik csoporttársunknak. Én ösztönösen a patak felé indultam, bár a kerítésben elakadtam, de azután a kapun kijutva végülis sikerült odaérni. Elindultam a patak mentén, közben végig aban reménykedve, hátha találok egy szarvas-agancsot, vagy valami szép madártollakat. Már tegnap is ezt vizslattam, amikor az erőhelyem felé igyekeztem, de sajnos nem jártam szerencsével.
Néhányszor átkeltem a patak fölött és végül találtam egy szép, tányér alakú követ a patak medrében. "Ebből füstölőtartó lesz" - gondoltam magamban. Valami még tovább vitt, botokat nézegettem, hátha akadna egy szép bot csörgőnek vagy dobverőnek is. Végül hirtelen megpillantottam magam előtt egy teljesen lecsupaszított szarvas-lábszárcsontot, mely mindkettőre alkalmasnak tűnt. Nagy ujjongások közepette végrehajtottam egy kis szertartást az egyik mohás kövön, majd indultam vissza a zsákmánnyal.
Amikor visszaértünk, mindenki behozta a szertartás-szobába a talált kincseket, és elvégeztünk egy révülést, melyben azt kérdeztük meg a szellemektől, hogy pontosan mit készítsünk az erőtárgyakból. Elkezdődött a dobolás, és az Életfánál találtam magamat. Hívtam az erőállataimat, és jöttek is, de végül a Holló vitt el magával, ráadásul úgy, hogy én magam változtam át a Hollóvá, és elindultunk Odinhoz. A Valhallánál csatlakozott hozzám Odin másik hollója, Muninn, és együtt repültünk oda Mindenek Atyjához. Odin először a követ vette a kezébe, és nézegette. Utána azt mutatta, hogy a kerek, lapos kő szélére obszidiánból és hegyikristályból készült peremet kell ragasztani, a "fény és árnyék együtt jár" - gondolatot szemléltetve, és az aljára az egyik Odintól kapott szimbólumot kell rajzolni, vörös festékkel.
Utána kezébe vette a szarvas-csontot, és azt közölte, hogy dobverőt kell készíteni belőle. A dobverő aljára egy hegyikristály csúcsot kell erősíteni, mely gyógyító eszközként és fegyverként is használható az utazások és gyógyítások során, a másik végére szőrmét kell majd tekerni, és a csont szárára szintén szimbólumokat kell rajzolni. Megköszöntem az útmutatást, visszaváltoztam hollóvá, és leereszkedtem az Életfa mentén a tövéhez. Mivel még tartott a dobolás, és tudtam, hogy van még időm, mindegyik erőállatommá átváltoztam egymás után, és az alakjukban táncoltam, röpködtem. Majd elbúcsúztam tőlük is, amikor hallottam a visszahívó dobszót.
Következett a tegnapi transzgenerációs gyógyítás gyakorlása, csak megfordítva. Most én kerestem meg a gyakorlótársam előző nemzedékeinél a szülő-gyerek kapcsolatban felmerülő konfliktusok okát, illetve az azt megelőző időszakból hoztam szeretet-energiát a szép-nagymamájától. A transzgenerációs gyógyítás alapelve az, hogy addig az ősig megyünk vissza, ahol még az adott életterületen nem volt probléma, és tőle kérünk áldást és erőt a leszármazottak számára, ami segít a jelenben is feloldani az elakadást.
Ezután következett a kiszívásos gyógyítás, amit Oguz rajtam mutatott be. Ez egy nagyon veszélyes gyógyító technika, leginkább a sámánra nézve, aki végzi. Ugyanis ilyenkor ő a fizikai valóságban is kiszívja a kezelt személyből azokat a negatív energiákat, elementál-lényeket, parazitákat, akik nem odavalók, és zavart, betegséget, negatív gondolatokat okoznak. Hogy néhány példát mondjak: az önkorlátozó hiedelmek, melyeket valaki belénk táplált, a negatív érzelmek, amiket mások sugároznak ránk, vagy eleve valamilyen rosszindulatú, támadó mentalitás megtapadhat az auránkban, mint egy élősködő, és ott próbál terjeszkedni, elszívni az energiánkat. Ezeket a sámán eltávolítja, de ha nem kellő elővigyázatossággal teszi ezt, akkor ő maga is lenyelheti a beteg energiákat, és megbetegedhet. Ezért ezt a technikát otthon, házilag gyakorolni könyvekben található leírás alapján semmiképpen nem ajánlott. Ha úgy gondoljuk, hogy a hozzánk forduló személynek ilyen segítségre van szüksége, akkor is érdemes inkább megkérni az erőállatokat, vagy a szellemi gyógyítókat, hogy végezzék el a kiszívást, mert az veszélytelenebb ránk nézve.
Amikor Oguz végigcsörgőzött, majd a segítő szellemei segítségével kiszívta a káros erőket a lapockám alól (amit már tegnap is felfedezett rajtam), illetve a keresztcsontom területéről, akkor hirtelen nagy megkönnyebbülés, felszabadult érzés lett úrrá rajtam. Ragyogva és kipihenten keltem fel, de láttam a többieken, hogy ők erősen belefáradtak a tér tartásába és a kezelésbe is. Mindkét területen évek óta vannak fájdalmaim, gyakori húzódások, sérülések, izomgörcsök. Utána Oguz elvégzett még egy kezelést, így én is láthattam a kezelés menetét, bár ilyenkor egyrészt az embernek kialakul a saját sprrend, hogy mikor melyik hangszert használja, és mit csinál a kezelés bevezetéseként és levezetésnek. Másrészt, mivel ilyenkor magunkba hívjuk a segítő szellemeket, ők irányítják leginkább a folyamatot, és teszik hatékonnyá az egészet, miközben minket is védelmeznek a veszélyes fordulatok ellen. A betegség-energiák, vagy betegség-démonoknak is nevezhetjük őket, ugyanis makacsak, tehát nem akarnak elmenni, és ha egyszer sikerül kitessékelni őket onnan, akkor megpróbálnak ráugrani valaki másra, jelen esetben kézenfekvő módon a sámánra, ha nem védi magát kellőképpen. Régies szavakkal így nevezték az ilyen ártó energiák támadását: megüti a guta, beleesik a rosseb, kitöri a frász vagy a nyavalya, megeszi a fene, kórság, dögség, csunyaság stb.
Utána én is végeztem egy kezelést gyakorlás-képpen. Az ember sokféleképpen látja ezeket a betegség-energiákat: van, amikor sötét folyadék, kocsonya formájúak, van, amikor karó, kőtömb, vagy fekete pántok formájában látszanak. De olyan is megtörténik, hogy valamilyen szörny vagy állat formájában jelennek meg, például kígyó, skorpió, valamilyen rovar vagy ízeltlábú. Esetenként emberi vonásokat is fel lehet fedezni rajtuk, de ezek azért nem olyan tudatos energiák, mint mi, vagy kósza szellemek, akik megszállnak valakit. Inkább a vírusokhoz, baktériumokhoz lehetne hasonlítani a java részüket, és persze az ilyen mikroorganizmusok által okozott fertőzések, betegségek esetében is lehet alkalmazni őket. Ahol a betegség-energia megtelepszik, ott előbb-utóbb szervi szinten is betegséget, degenerációt, fájdalmat fog okozni. Ezen testi tünetek vagy testi okaik kezelésével azonban általában nem oldódik meg a probléma, mert a destruktív "kód" benne marad az illető energetikájában.
Tanulságos hétvége volt ez is, remélhetőleg sok mindent tudok majd hasznosítani a megszerzett ismeretekből, ábr a kiszívásra Oguz azt mondta, hogy egyelőre csak az ő jelenlétében gyakoroljuk, veszélyessége miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése