Sok kérdést kapok a sámánutazással, vagy lélekutazással kapcsolatban. Sokan szeretnének kapcsolódni az erőállatukhoz, a szellemi vezetőkhöz, és mélyebben megismerni önmagukat és a sámáni valóságot, az Alsó, Felső és Középső Világot. Ehhez valóban mindenkinek van joga és lehetősége, ez nem valamiféle titkos tudáson vagy veleszületett képességen alapuló módszer, hanem a megfelelő gyakorlással kifejleszthető, ugyanúgy, mint például a tudatos álmodás, vagy az asztrálutazás képessége. Azonban érdemes betartani egy sorrendiséget, és megismerni néhány alapvető szabályt vagy törvényszerűséget, melyeket a sámánok sok-sok ezer éve felismertek a Szellemvilágban tett utazásaik során, időben és földrajzilag egymástól teljesen független helyeken.
A lélekutazásban természetesen szerepet fog játszani a saját neveltetésünk, kulturális hátterünk, világképünk, vagyis mindaz, amit a Középső Világban magunkra szedtünk, és az egónk részévé tettünk. Azonban a Szellemvilágban való utazáshoz az is elengedhetetlen gyakorlat lesz, amit "üreges cső"-nek neveznek a sámánok, vagyis az utazás megkezdése előtt igyekezni kell teljesen kiüríteni az elménket, és elengedni minden olyan gondolatot, ami a középső világbeli életünkhöz, személyiségünkhöz kapcsolódik, legalábbis az utazás idejére. Utána újra "visszaölthetjük" magunkra középső világbeli szerepeinket.
Mielőtt megismerkednénk azokkal a gyakorlatokkal, melyek által felkészíthetjük magunkat a lélekutazásra, meg kell érteni egy fontos elvet, ami a fentiekből következik. A lélekutazás nem tekinthető olyan objektív érzékelésnek, mint amit itt a háromdimenziós valóságban általában tapasztalunk. Itt, ha végignézünk egy jelenetet, és párhuzamosan fel is vesszük az okostelefonunkra, akkor a videofelvételen is nagyjából azt fogjuk látni, ami az emlékezetünkben él. A Szellemvilág azonban sokkal "képlékenyebb", olyan, mint egy álomkép, melyben a legtöbb szimbólum a számunkra más jelentéssel bír, mint egy másik ember számára, aki az életei során más érzékszervi és mentális benyomásokat gyűjtött össze a tudatában.
A lélekutazás képei (hangjai, illatai, ízei, tapintásérzetei stb.) tehát a szubjektív elménk képzelőerejének és a Szellemvilág által közvetített holografikus információnak az ötvözetéből alakulnak ki. A Szellemvilág olyan szimbólumrendszeren keresztül tud kommunikálni velünk, amit az adott tudati szintünkön fel tudunk fogni, értelmezni tudunk. Sok esetben, főleg az elején, a saját fantáziánk által kreált képek is masszívan jelen lehetnek az utazásban, de később a gyakorlással ez a kép tisztul, és jobban különbséget tudunk tenni a saját "kreációk" és a ténylegesen kapott és jelentőséggel bíró üzenetek között.
Ettől eltekintve a fantázia tevékenyen részt vesz a lélekutazás folyamatában, ezért érdemes elvégeznünk néhány gyakorlatot a képzelőerőnk és a belső érzékelési folyamataink fejlesztése, tudatosítása érdekében. Az itt és a későbbi bejegyzésekben következő gyakorlatok nem valamilyen titkos tudást részét képezik, az interneten és könyvekben szabadon hozzáférhetők. Elsősorban Paul Francis leírásait fogom követni a gyakorlatok során, bár sok más értékes és hiteles szerző is van világviszonylatban.
1. Gyakorlat: egyszerű imagináció
Üljünk le, vagy feküdjünk le (a fekvő pozícióban kényelmesebbben el tudunk lazulni, de nagyobb az elalvás veszélye). Hunyjuk be a szemünket.
Vegyünk néhány mély levegőt, és hozzuk a figyelmüket a lélegzetünkre és a testünkre.
Anélkül, hogy megváltoztatnánk a légzésünket, igyekezzünk megfigyelni, hol vannak feszültségek a testünkben, és minden egyes kilégzéssel igyekezzünk minél jobban elengedni ezeket a feszültségeket.
Minden egyes kilégzéssel egyre jobban ellazulunk. Most képzeljük el, hogy egy könyvet tartunk a kezünkben. Ha ez segít, akkor forgassuk úgy a kezeinket, mintha tényleg egy könyvet tartanánk, és igyekezzünk megérezni a könyv súlyát.
Érezzük meg a könyv borítójának tapintását. Jegyezzük meg, hogy milyen: puhafedeles, keménytáblás, bőrkötéses? Kicsi, nagy, vastag, nehéz?
Milyen színű a könyv? Öreg vagy új? Milyen érzetet kelt, ahogy átlapozzuk a kezeinkkel? Milyen színű a borítója? Milyen szagúak a lapjai? Milyen hangot adnak ki a lapjai? Igyekezzünk minél több érzékszervünkkel ráhangolódni a könyvre, és jegyezzünk meg mindent, amit tapasztaltunk.
Most tegyük le a könyvet gondolatban, térjünk vissza a testünkbe a tudatosságunkkal, újra érzékeljük a külvilágot, és amikor készen állunk, akkor nyissuk ki a szemeinket.
Néhány hasznos tanács a léekutazásokkal és imaginációs gyakorlatokkal kapcsolatban:
- mindig legyen ott papír és toll, hogy azonnal leírhassunk mindent, amire emlékszünk, miután kijöttünk az utazásból, mert az álmokhoz hasonlóan, hamar elfelejtődnek a fontos részletek.
- ha szükséges, használjunk egy kendőt, mellyel beköthetjük a szemünket, így kizárva a külső fényforrásokat. Ez elősegíti a belső látás gyakorlását. A sámánok sokszor használnak kendőt vagy olyan fejdíszt, amely eltakarja a szemüket.
- nem mindenkinek megy olyan könnyen a belső képalkotás. Ez nem baj, igyekezzünk minden érzékszervünket használni: látás, hallás, ízlelés, tapintás, szaglás és intuíció. lehet, hogy hangulatokat, érzelmi energiákat fogunk érzékelni, vagy telepatikus "üzeneteket" kapunk. A Szellemvilág általában nem szavakkal kommunikál, ez inkább a középső világ módszere, hanem holografikus "közléseket" vagy "adatcsomagokat" kapunk, amiben minden benne van az adott témáról, általában sokkal több információ, mint amit felfogunk, vagy a magunk számára szavakra fordítunk le. Amelyik belső erzékelést számunkra nehezebb aktiválni, azt gyakoroljuk többet.
- ne próbáljuk menet közben értelmezni, analizálni az utazást, hanem csak fogadjuk be! Az intuitív befogadás, érzékelés a jobb agyfélteke funkciója, mely relaxált állapotban tud előtérbe kerülni. Ha túlzottan akarunk valamit, vagy elkezdjük elemezni, akkor bekapcsol a racionális, bal agyféltekénk, és megnehezíti az utazás figyelmes befogadását.
- eleinte gyakorolhatunk csendben, majd használhatunk sámándobos vagy csörgős felvételeket pl. a Youtube-ról, például olyanokat, amiket a bejegyzés aljára beágyaztam. A lélekutazáshoz a kb 220-240 BPM (ütem/perc) tempójú dob vagy csörgő a legalkalmasabb, mivel az théta-állapotba hozza az agyunkat. A felvételek végén van egy-két perc gyorsabb ütemű zene. Ez a "visszahívó" szakasz. Amikor meghalljuk a gyors ütemet, akkor érdemes visszaindulni a fizikai valóságba. Ha a tudatunk, figyelmünk ott marad a Szellemvilágban, akkor szétszórtnak és fáradtnak fogjuk érezni magunkat egy darabig az utazás után. Később megtanulhatunk saját magunk is dobolni vagy csörgőzni, és úgy kísérni a saját utazásunkat. A sámánok a hangszerüket is szellemi segítőnek és erőtárgynak tekintik, mely segíti és védelmezi őket az útjuk során.
A fenti imaginációs gyakorlatot különböző tárgyakkal is elvégezhetjük, és majd a következő gyakorlatban fogunk az élő Természethez kapcsolódni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése