Szavitarka szamádhi

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"1. Szamádhi: szavitarka szamápatti (megfontolt azonosság)

Az első szamádhiról Patandzsalí azt mondja az 1.42. szútrában: „A megfontolt (szavitarka) szamápattiban a szavak, tárgyak és a tudás egybeolvadnak a fogalomalkotás által.” Először is tisztázzuk a „megfontolt” szót! Amikor Patandzsalí a szavitarka szót használja, arra utal, hogy amikor a szamádhink egy fizikailag érzékelhető tárgyon alapul, miközben az elménk hitelesen tükrözi azt a saját mélységében, a felszínen az elme még mindig fogalmakat alkot.

Tehát mondjuk azt, hogy olyan mértékben gyakorlom az ászanát, kriját, pránájámát, és a Kundaliní-meditációt, amennyire ésszerűen tudom, és amivel elegendő mértékben oldottam a feltételekhez kötöttségemet. Most pedig a kristály-piramisomat (vagy más hasonlóan megfelelő tárgyat) bámulom. A cél az, hogy a kristály pontosan úgy jelenjen meg az elmémben, ahogyan előttem van. Miközben betápláljuk a kristályt az elménkbe, ellenőrizzük az ülőpózunk minőségét, az ideális egy olyan meditációs póz, mint a padmászana, sziddhászana, vírászana vagy szvasztikászana, de bármilyen esetben, a hátunk, nyakunk és a fejünk legyen egyenes. A légzésünk is legyen tudatos; lélegezzünk olyan lassan, amennyire lehetséges, ideális esetben a légzésünk az egész törzsben áramlik. A következő lépés a pránikus tudatosság: lélegezzünk kétszeres felfelé hullámmal (amit részletesen leírtam a Jóga-meditáció könyvemben), és vigyük a pránát a magasabb központokba.

A szamápatti alatt a prána ideális esetben az ötödik energiaközpontban van, amit visuddha csakrának neveznek. Nézzünk a kristályra úgy, mintha be akarnánk szívni az elménkbe. Kifejezetten nézzünk a kristályra, de ne mozgassuk a szemgolyónkat; ne nézzünk körbe, és ne pásztázzunk a szemünkkel. Addig nézhetjük a tárgyat, amíg a szemeink el nem fáradnak. Utána hunyjuk be, és szemléljük a tárgy képét az elménkben. Ellenőrizzük, hogy mennyi ideig látjuk még a kontúrjait az elménkben, és mennyire tisztán egyezik meg a tárggyal. Amikor a tárgy elhalványul, nyissuk ki a szemeinket és nézzük ismét. Ezt a módszert trátakának nevezik, és a szamápatti kezdeti szintjén nagyon fontos.

Idővel az elménk lézerpontos lesz, annyira koncentrált lesz, hogy élethű másolatot készít a tárgyról, és megjeleníti azt az elmében. A szamápatti az összes szamádhi közül az, amelyikkel az elmének ezt a lézerpontosságát tudjuk fejleszteni. Az elme az, amit szeretnénk kiélezni. Eleinte olyan tárgyat érdemes használni, ami nincs túlterhelve jelentésekkel, mint egy lótusz vagy egy kristály. Ha túl hamar választunk olyan tárgyat, amelynek túl nagy a jelentéstartalma, akkor frusztrációt okozhat az, hogy képtelenek vagyunk megjeleníteni az elménkben. A tudatalatti akadályoknak ez a formája meglehetősen gyakori. Kevésbé valószínű, hogy bekövetkezik, ha olyan tárgyat választunk, amely kevesebb jelentéssel bír a számunkra."