Életfa-gyógyítás

Az Életfa-gyógyítás egy elterjedt módszer a sámáni gyógyító eljárások között. Mint ahogyan létezik a makrokozmikus Életfa, vagy Világfa, mely minden élőt és tudatosságot összekapcsol az Univerzumban, mindenkinek van egy egyéni Életfája is, mely a rá jellemző állapotban van. Ha megvizsgáljuk ezt az Életfát, és időről időre ránézünk (akár a sajátunkra is), az jó lehetőséget ad egy jellemrajz készítésére, vagy akár önismereti érdések megválaszolására, de, mivel az Életfa szimbolikusan az energiatestünk, elménk, az egész lényünk állapotát tükrözi, gyógyításra is használhatjuk a diagnosztika mellett. Van, amikor a letört ágait kell "visszanöveszteni", táplálni kell, beforrasztani a sebeit, vagy esetleg átültetni, mert a környezetváltozás oldaná meg a problémáit.

A téli cserkúti elvonuláson végeztünk egy páros gyakorlatot, melyben a párunk életfáját kellet megvizsgálni lélekutazásban. Én Antival voltam párban, és az első nap ő vizsgálta meg az én életfámat, én csak passzívan jelen voltam, és engedtem, hogy belenézzen a lelkembe.

Én egyből bealudtam, ahogy kezdődött a dobolás, és ő utána mesélte el, hogy mit látott. Az erőállatával együtt lement az alsó világba a délelőtt talált erőhelyen keresztül, (mindannyian kimentünk előtte az erdőbe a ház körül, és kerestünk egy fát, ahol kapcsolódtunk a hely szelleméhez, és ahonnan kezdtük ezt a gyakorlatot gondolatban.) Anti is onnan indult, és az erdőn keresztülsétálva  meditáció közben, megtalálta az életfámat egy domb tetején. A fa körül számos kristály volt félig elásva a földbe, melyek gyógyító energiát és bölcsességet adtak a fának, de annyira sűrűn voltak, hogy nehéz volt megközelíteni a fát. A fa gyökerei a négy égtáj felé kissé kiálltak a földből, és széttolták a kristályokat, hogy jobban meg lehessen közelíteni a fát. Öreg fa volt, nagy lombkoronával, és egyszerre látta az életfámat az alsó, középső és felső világban is, mintha egy fraktál lenne.

A fán sok friss, fiatal ághajtás volt, amik mind az utóbbi években keletkeztek rajta. Voltak régi, elszáradt, letört ágak is, de azok már begyógyultak. Az életfa törzsén mindenféle szimbólumok látszottak, az egyiptomi, viking, indián és ősi magyar hagyományból is. A lombkorona egy része nagyon sűrű volt, túl sok volt ott az ág, és egy kicsit rendet kellett volna ott teremteni. Sok ágon voltak virágok és madarak is.

A fában volt egy odú, amelyben egy kis Siva-szobor volt, és előtte egy mécses égett. Amikor távolabbról nézte Anti a fámat, akkor az egész lombkoronája a táncoló Siva képét rajzolta ki, és a korona szélén a díszek kristálykoponyákra emlékeztettek a lemenő nap sugaraiban. Ezután lassan véget ért az utazás, és megbeszéltük a látottakat. Bár Anti régebb óta ismer engem, és ez befolyásolhatja az embert abban, amit lát, vagy ahogyan értelmezi a látottakat, én sok olyan dolgot találtam a leírásában, amikkel tudok mit kezdeni. A további két gyakorlatban is ő gyógyított engem: Először végigcsörgőzött, és a csörgő hangjának változásából igyekezett megállapítani, hogy hol lehetnek esetleg gondok; majd egy lélekutazás során belépett a testembe a számon keresztül, és egészen kicsire zsugorodva, végignézte a szerveim működését. A tarkómnál talált egy nagy fáradtság-csomagot, ami valóban igaz is, mert mostanában nem szánok elég időt az alvásra, pihenésre, és ez hosszú távon éreztetni tudja a hatását. Másnap ugyanezeket a gyakorlatokat én csináltam végig vele. 

Ajánlom nektek is a saját életfátok megvizsgálását meditációban vagy lélekutazásban, nagyon tanulságos élmény lehet!