Bifröst - a szivárványhíd

  A múltkori térkép-szimbólum megkapásakor felmerült bennem, hogy hogyan lehet közlekedni a világok között, és egyből eszembe jutott a Bifröst, a szivárványhíd, mely az Eddák szerint összeköti Asgardot (az Ász istenek lakóhelyét) és Midgardot (a középső világot), és az Ászok szoktak közlekedni rajta. Odin persze akkor leállított, közölvén, hogy az majd egy másik szimbólum lesz, egyelőre elég volt a tizennégy világot helyretenni. 

Az ötvenkilenc szimbólum nem csak gyógyító és spirituális erővel bír, hanem divinációhoz (sorselemzéshez) is használható, ebben is hasonlít az ógermán rúnákhoz. Mindegyik kőnek meglesz a színe, és igyekszem a szimbólumok jelentésének is minél jobban utánakérdezni az utazásokban. A múltkori szimbólum után álmomban megkaptam egy táblát is, amelyikre majd a rúnaköveket helyezni kell, és ebből lehet elkészíteni a sorselemzést. A tábla képét is csatoltam alul, de arról majd a bejegyzés végén írok. Mág egy harmadik felhasználási lehetőség is felsejlett bennem: mindegyik szimbólumot valószínűleg meg lehet jeleníteni vagy idézni egy-egy testhelyzet, póz felvételével (mint ahogyan a jóga-ászanák vagy az ókori szobrok testhelyzetei is bizonyos módosult tudatállapotokat váltanak ki), de ez még a jövő zenéje.

A következő szimbólum tehát, amit kaptam, már valóban a Bifröst, vagyis a szivárványhíd volt, melyen most is eljutottunk Odinhoz a sasommal. Ez alkalommal meglehetősen csendes volt a Valhalla csarnoka, minden harcos részegen aludt, a Valkűrök pedig próbáltak némileg rendet tenni a gyűléscsarnokban. Elénk jött a két holló, és a két farkas is, majd odaértünk Odin elé, aki a trónján ült. 

Egy rúnát nyújtott felém, melyen szép ívesen ott volt a szivárvány, a két vége két korongba ért. A rúna aranyszínű volt, és vörös festékkel volt belevésve a jel. Itt közlöm azt is. A hét sáv a szivárvány színeit képviseli (ha színesben látjuk a szimbólumot, akkor az alsó a vörös, és a legfelső a lila, a két korong pedig fehér színű. Odin elkezdte "magyarázni" azt, hogy mire való a szimbólum. Azért írtam idézőjelben, mert az Alsó és Felső Világban nem annyira beszédszavakkal kommunikálnak, mint inkább sugallnak egy információt, amely mintegy holografikusan átíródik a tudatunkba, és már a mi tudatunk "fordítja" azt le szavakba vagy esetenként képekbe, jelenetekbe, de van, amikor inkább gondolat vagy érzet formájában tudom befogadni az információt. Persze az elmém interpretációjába becsúszhat némi torzító effektus, de ezt gyakorolni kell, hogy az átadás lényegi tartalma megmaradjon. 

Nos, Odin a következőket sugallta: A szimbólum segítségével utazni tudsz nem csak a Középső és a Felső világ között, hanem a tizennégy világ bármelyike között, zavar és eltévedés nélkül, mintha teleportálna. Ugyanakkor a szimbólum a belső lényed, a lelked különböző részei között is megteremti a kapcsolatot (a lélek tizenhét részét az előző szimbólumról szóló posztban felsoroltam), illetve kapcsolatot és energia-áramlást hozhatsz létre a belső világod valamely része, és a tizennégy világ között. Az alul látható tábla mezői között tehát átjárhatóságot lehet létrehozni a Bifröst szimbólum segítségével. Az egymásnak ellentmondani látszó, mégis egymást kiegészítő energiákat is össze tudod kapcsolni, és egyensúlyba tudod hozni a szimbólum segítségével. (Ekkor a két vesémre rajzolta a két kört, és közé a szivárvány sugarait. A két vese az apai és anyai ősöktől kapott erőt szimbolizálja, és mindkettőre szükségünk van.) Ezután egy teljes kör-szivárványt jelenített meg, melynek a közepén lebegtem, és úgy vett körül, mint egy tórusz, egy nagy, széles gyűrű. "Amelyik szín a leginkább feltűnik a számodra, annak az energiájára van szükséged. Képzeld el azt, hogy a gyűrű egyre gyorsabban forog (előtted lefelé, mögötted fölfelé), és engedd, hogy átjárjon ez a szín-energia, és közben meg fogod kapni azokat a képeket is, hogy mihez kötődik az életedben ezeknek a színeknek az energiája. Én a piros színt éreztem legerősebben, és ahogy pörgött a szivárvány, éreztem, hogy átjár és feltölt a melege. 

Most pedig tekintsük át egy kicsit, hogy mi maradt ránk a Bifröstről a skandináv mitológiában:

A Bifröst, vagy más néven Ásbrú, egy lángoló szivárványhíd, ami összeköti Ásgarđot Miđgarđdal, aminek egyik végén a mi világunk, másik végén pedig Heimdall tanyája található. Ámbár nem igazán említik fontosabb események leírásaiban, mégis fontosnak tartottam írni róla egy rövidebb posztot, mert a mindennapi életben és a Ragnarök idején is fontos feladatot lát el. A Próza-Edda több fejezetében is közöl információkat a Bifröstről, a 13.fejezet például így mesél róla:

”- Milyen út vezet föl a földről az égbe? (...) - Senkitől nem hallottad még, hogy az istenek hidat építettek volt a földről az égbe? Ezt a hidat Bifröstnek hívják. Biztos láttad is már, bár lehet, hogy te szivárványnak mondod. Nagyon erős híd, három színben pompázik, és több szakértelemmel és művészettel húzták fel, mint bármely más építményt. (...)” 

Ahogy az a szövegből is kitűnik, ez a híd a hidak legfontosabbika (és legjobbika). Ennek két oka van: -Egyrészt az istenek napi jelleggel használják közlekedésre, ahogy a Gylfi Káprázatában (15.fejezet) is olvashatjuk: 

”(...) A kőrisfa harmadik gyökere az égboltig ér, és ott buzog alóla egy igen szentséges forrás, Urđ forrása. (...) Naponta idelovagolnak az Ászok a Bifröstön, más néven az Ászok hídján át.” 

-Másrészt pedig védelmi okai is vannak. Igaz, Miđgarđ vára is védi az istenek otthonát, de maga a híd is egyfajta védelmi szerepet tölt be - véleményem szerint. Igaz, ennek szerencsére nem láttuk/látjuk a gyakorlati következményeit, de az én nézeteim szerint Heimdall nem véletlenül őrködik az Ásbrú híd kapujában. Erről tesz tanúságot a 27. fejezet is: 

”(...) Heimdall az Ég-ormon lakik a Bifröst híd lábánál. Ő az istenek őre, ott tanyázik az ég alján, és vigyázza, nehogy a hídon átjussanak a hegyóriások.” 

Ugyanakkor az előbb már említett fejezetből  azt is kiolvashatjuk, hogy a Bifröst állandó jelleggel tüzes áradatban ég (”áll ugyanis lángban az Ászok hídja”), hogy ezzel is távol tartsa a kellemetlen betörőktől a hatalmasok otthonát, illetve azt is írja, hogy a hidat ”isteni hatalom védi”. Azonban el fog jönni az idő, amikor az Ásbrú is összedől, és nem lesz képes már többé a feladatait elvégezni – ez lesz a Ragnarök. A híd pusztulásáról a 13. fejezet is beszámol: ”(...)De bármily erős is, összeomlik, mikor majd Muspel fiai átlovagolnak rajta, és ahhoz, hogy mégis továbbhaladjanak, széles folyókon kell átúsztatniuk lovaikkal. -Ha meg összeomlik -mondta Gangleri- , akkor nem építették elég erősnek, pedig azt tehetik, amit akarnak. -Ezért az építményért nem érdemelnek szemrehányást az istenek -mondta Nagyságos.- Bifröst nagyon jó híd, csak ebben a világban semmi sincs, ami ellen tudna állni a Muspel-fiak rohamának.”

Illetve a végére, ahogy ígértem, a tábla képét is becsatolom. A középső kör tizenhét részre oszlik, ez a lélek tizenhét részének tartománya, vagyis a mikrokozmosz. A belső kört egy gyűrű veszi körül, hogy jobban el tudjuk különíteni a külső résztől, mely a Makrokozmosz tizennégy világát képviseli. Mindkettőt felsoroltam a múltkori bejegyzésemben. A tábla minden egyes tartományát külön-külön meg kell majd vizsgálnom egy-egy utazásban, miután megkaptam az ötvenkilenc szimbólumot.