A szattvikus meditáció

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A meditációnknak szattvikusnak kell lennie, és a kristály példája megfelel ennek a feltételnek. A jóga szerint, a szattva a Természet három elemi minőségének vagy részecskéjének egyike. Ezeket tamasznak (tömeg, tétlenség), radzsasznak (energia, aktivitás), és szattvának (információ, ragyogás, bölcsesség, intelligencia) nevezik. A jógában az elmére gyakorolt befolyásuk miatt van nagy jelentőségük, és a jóga elfogadja, hogy általános állapotában lehetetlenség, hogy az elme úgy jusson tudáshoz, hogy a körülmények ne befolyásolják vagy torzítsák el.

Térjünk vissza az első javasolt meditációs tárgyunkra, a gőzgépre! A jógik azért utasítanák el, mert egyrészt túlzottan tamaszikus (masszív és nehéz, mint egy vasdarab), másrészt túlzottan radzsaszikus (arra építették, hogy a hőt sebességgé alakítsa). Nem azt akarom ezzel mondani, hogy valami baj lenne a gőzgépekkel (mivel remek találmányok), de jelenlegi célunkhoz egy szabályos alakú vagy gömb alakú kristály jobban megfelel. Az 1.41-es szútra a kristályt az elme szamápattiban elért állapotához hasonlítja.

Próbáljunk egy kristályt (például kristály-piramist) használni tükörként, és ha a kristály jó minőségű, akkor csak a tárgyat fogja visszatükrözni, és maga a kristály alig lesz látható. Vigjánabhiksu e szútrához fűzött 14. századi kommentárjában azt mondja, hogy ha egy vörös rózsára helyezzük a kristályt, akkor a kristály csak a vörös rózsát fogja mutatni, semmi mást. Azt szeretnénk, ha az elménk is így viselkedne. Ha találkozom egy másik személlyel, akkor csak ő tükröződjön az elmémben, és nem azok a félelmek, előítéletek, remények, vágyak, stb., amiket általában én vetítek ki az egyénre. Ezért mondják a jógik azt, hogy csak a szamápattiban találkozhatunk igazán egy másik emberrel. Egyébiránt csak önmagunk végtelen permutációival és kivetítéseivel találkozunk. Ez vezetett egyes filozófiák alaptéziséhez, mely szerint „Csak én létezem, és senki más.” A jóga megerősíti a számtalan lény létezését, de a feltételekhez kötöttségünkön túllépve kell rájuk tekintenünk.

A piramis alakú kristályon vagy kristálygömbön kívül egyéb megfelelő meditációs tárgy lehet a lótusz, a rózsa, vagy egy frangipani virág. Ezek azért nem olyan könnyűek, mert nem átlátszóak, és különösen a rózsa meglehetősen bonyolult struktúrájú, de mindegyik szattvikus. Egy másik lehetőség az Óm szimbólum, vagy bármilyen más szakrális szimbólum képe. Egy istenalakon is meditálhatunk, ha van olyan, amelyik vonz, vagy Isten nevén, melyet a szent nyelvünkön írunk le. Ha egy írott szót használunk meidtációs tárgyként, akkor azt javaslom, hogy valamelyik ősi, szakrális nyelven legyen, mint a szanszkrit, héber, arab, ógörög, stb., Mert a modern nyelvek által a tudatalattinkban keltett benyomások gyakran túlzottan radzsaszikusak. Hasonlóképpen, egy istenábrázoláson meditálni jó ötlet, de ellenőrizzük, hogy nem teszi-e radzsaszikussá az elménket a kép a kezdeti szinteken. Ezt akár a kép komplexitása is kiválthatja. Elegendő annyit mondani, hogy a szamápatti kezdeti szintjein minél egyszerűbb, annál jobb."