A hely szelleme

A múlt hétvégét Cserkútpusztán töltöttem, Oguz téli elvonulásán. Aki volt már ott, az tudja, hogy a helynek erőteljesen spirituális, és jellegzetesen sámánisztikus energiája van. Egyesek szerint sok-sok ezer évvel ezelőtt is végeztek már ott szertartásokat és elmélyüléseket sámánok és misztikusok, akik akkoriban errefelé jártak vagy laktak. Számos olyan hely van idehaza, és persze külföldön is, amelyeknek spirituális energiája szinte kapukat nyit más dimenziókba, és nagyon könnyen el lehet mélyülni ott, utazni a Szellemvilág felé. 

A mostani hétvégén volt egy feladat, melyben ki kellett menni az erdőbe, és keresni egy fát, menyke odú is van az aljába. Az ilyen fák az Életfát szimbolizálják, és jó lehetőséget biztosítanak az alsó és felső világokba történő utazásra is. Megkerestem egy számomra szimpatikus ikerfát, mely a patak fölé magasodott, és ajánlottam dohányt az égtájak felé, majd a fának, a pataknak, a hely szellemének is. Oguz azt mondta, hogy tegyünk le felajánlást a hely szellemének, mert fontos, hogy kapcsolódjunk hozzá, mielőtt elkezdjük a szellemi munkát. Utána játszottam egy kicsit a didgeridoo-mon, majd visszatértem a házhoz.

Az első lélekutazást pontosan ennek a témának szenteltük: kapcsolódni kellett a hely szelleméhez, a korábban felkeresett fán keresztül. Oguz elkezdte a dobolást, én pedig bekötöttem a szememet egy fekete kendővel, mert jobban megy a révülés, ha nem szűrődik át a fény a szemhéjamon keresztül. Révülés közben visszatértem a fához, és kértem a hely szellemét, hogy mutassa meg magát. Egy idő múlva egy nagy, kékeszölden foszforeszkáló alakot láttam meg a fák között, akinek a teste  mintegy pavilonként borította be a völgyet, a két karja és a két lába volt a négy oszlop. A szellem fénylő fejéből hosszú csápok indultak ki, mintha nagy rasta-fürtök lennének, és azok is behálózták a völgyet. Mindegyik csáp egy-egy jelen lévő személy aurájához kapcsolódott, és a hely szelleme közölte, hogy ő már nagyon régóta itt van, és vigyáz azokra, akik idejönnek látomáskeresésre. Megvédi őket az ártó hatásoktól, és megmutatja nekik a Szellemvilágot. Ez menyugtató volt, mert én is készülök nyáron kiülni látomáskeresésre, és el fog kelni a segítség a Szellemvilág részéről. 

A hétvége záró napján Oguz azt mondta, hogy rakjunk össze egy kis felajánlást egy tányérra, és vigyük ki a fához, ajánljuk fel a hely szellemének. Én otthagytam a felajánlást a fa tövében, és meggyújtottam egy kis zsályát is. "Még találkozunk" - így búcsúztunk el egymástól.

Ha valamilyen helyre mentek az erdőbe, természetbe, vagy ősi szent helyekre, és ott szeretnétek révülni, szertartást végezni, mindig érdemes kapcsolódni a hely szelleméhez. Ha ez a kapcsolódás nem sikerül, vagy nem jár kellemes élménnyel, akkor az egy jel lehet arra, hogy nincs most ott dolgunk. Sok olyan hely van, ahol nem csak jóindulatú szellemek tanyáznak, például ha sok tragédia, erőszak, emberáldozat, haláleset, esetleg fekete mágia történt azon a helyen, akkor ezek az energiák aktiválódhatnak, amikor megnyitjuk a tudatunkat. Tehát érdemes vigyázni azért.  Ha viszont érezzük a hely szellemének hívását, bátorítását, akkor sok segítséget kaphatunk tőle a szertartásunk végzéséhez.