A bhásztriká alkalmazása

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"A körök számával kapcsolatos megjegyzések, amiket a kapálabhátínál említettünk, itt is ugyanúgy érvényesek. Az is ugyanúgy fontos, hogy a bhásztriká után közvetlenül, szünet nélkül végezzük el a nádi-sódhanát vagy a sítalí pránájámát.

Hatásai: Csökkenti a vérnyomás-változások által kiváltott szédülést. Az azonnali hatás érdekében a bhásztiká után közvetlenül végezzük a sítalít. De a panasz teljes megszüntetése érdekében a nádí-sódhanát kell alkalmazni. Itt megejthetünk egy általános megfigyelést a jóga céljaival kapcsolatban. Ezek a gyakorlatok elsősorban a test megerősítését szolgálják, ami a fizikai hatását illeti, és növelik a test ellenállkóépességét a betegségekkel szemben. Ezeket a gyakorlatokat kétségtelenül használhatjuk gyógyító célzattal. Ha így szeretnénk használni, akkor ennek három szintje van. Az első az azonnali tünet-csökkentés, a második a betegség meggyógyítása, és a harmadik a test ellenállóképességének növelése, hogy megelőzzük a megbetegedéseket. A test egészségi állapotától függően a testi ellenállóképesség felépítésének folyamata rövidebb vagy hosszabb időt vehet igénybe. A jóga-terápia alkalmazásakor azonban minden esetben egyformán fontos mindhárom szint.

Megjegyzés: Azok esetében, akik nem képesek padmászanában ülni, a vadzsrászana, a brahmászana (ugyanaz, mint az ardha-padmászana, vagyis féllótusz-ülés), a sziddhászana vagy a praszárita pádászana is alkalmazható. A sziddhászana azonban nem ajánlott házas emberek számára. A padmászana a legmegfelelőbb, és a többi ászanát az alkalmasságuk sorrendjében soroltuk fel. Mindezekben az esetekben fordítsunk figyelmet arra, hogy a gerincet egyenesen és függőlegesen kell tartani, alkalmazzuk az állzárat, és a karjainkat tartsuk nyújtva, egyenes könyökkel. A be- és kilégzés során csak a hasunk mozogjon ki-be, a testünk többi része viszont maradjon mozdulatlan. A vadzsrászanában, brahmászanában és sziddhászanában a térdeink érjenek a földhöz. A praszárita pádászana esetében, amikor a lábaink ki vannak nyújtva előre, a térdeink érjenek össze és a combjaink, valamint a vádlink érjen a talajhoz.

Terhes nők ne gyakorolják a kapálabhátít. Ne erőltessük túlzottan a kilégzést a kapálabhátíban vagy a bhásztrikában. Ennek következtében megsérülhetnek a hörgőcskék, és vérzés keletkezhet, ami káros. Az arany szabály az, hogy lassan fejlesszük a kilégzés erősségét, ahogy haladunk a gyakorlással. Ez még fontosabb azok esetében, akiknek valamilyen oknál fogva el van dugulva az orruk. A praszárita pádászana rövid leírását alább közöljük:

1. Üljünk le a földre, a hátunk érjen a falhoz és a fenekünk legyen olyan közel a falhoz, amennyire csak lehetséges. A gerinc legyen egyenes és ebben a pozícióban gyakorlatilag az egész hátunk a falhoz ér. Toljuk előre a mellkast.
2. Nyújtsuk ki mindkét lábunkat a testünk előtt, összezárt lábakkal, egyenes lábujjakkal, és a térdünk hátulja érjen a földhöz.
3. Nyújtsuk ki a karjainkat és helyezzük a tenyereinket a két combra vagy a térdünkre, ha lehetséges.
4. Végezzük az állzárat. Nyomjuk az állunkat a torok tövében lévő mélyedésbe, olyan magasan, amennyire lehetséges, hogy a nyakunk ne hajoljon túlzottan előre. Az állunk legyen pontosan a középvonalon. Ebben a pozícióban, egyenes gerinccel a tüdőnk nem lesz összeszorítva, és teljesen meg tudjuk tölteni belégzés közben.

Megjegyzés: A fenti ászanát azok számára ismertettük, akik nem képesek padmászanában, vadzsrászanában vagy brahmászanában ülni."