49 - Újraindítás

Számomra az évnek ez az időszaka, kezdve a november 1-ei Ősök Napjától, a téli napfordulón, karácsonyi és év végi ünnepeken keresztül, egészen a január eleji születésnapomig már második éve az eddig tanultak, megéltek lezárásáról, értékeléséről, átszűréséről szól. Ami értékes és fontos, az maradjon, ami pedig fölösleges, azt ilyenkor szoktam az útjára bocsátani, mert áttranszformálva minden energia hasznos lesz valaki számára. Az új dolgok befogadása is könnyebben megy, ha az eddigi, de már célját veszített dolgokat tudatosan elengedjük, és helyet csinálunk az újnak.

Így érkeztem el idén is a 49. születésnapomhoz, melyet megelőzött egy háromnapos böjtös elvonulás, melyet én vezettem Piliscséven. Amikor indultunk az elvonulásra, reggel torokfájással és náthával ébredtem, de szerencsére az elvonuláson csak az orrom folyt, nem lázasodtam be. Viszont amikor visszaértünk vasárnap este, másnap nem csak bedugult orral, hanem begyulladt szemmel is ébredtem. Ez három nap alatt elmúlt szerencsére, így az újév után, csütörtökön és pénteken már be tudtam menni dolgozni az Atmába, bár még nem voltam teljesen gyógyult. A szombati koncert miatt is izgultam, mivel ekkora közönség előtt nem játszottam még, és csak egyszer tudtunk próbálni Ölvedi Gáborral.

Az eltervezett 100 hely el is kelt hirtelen szilveszter után, így még nagyobb izgalommal készültem a koncertre a Magnet Házban. Ráadásul szombaton reggel derült ki a hír, hogy nem is a Juhar teremben leszünk, hanem a Hamvas teremben, ami kétszer akkora, így még kiírtuk napközben, hogy az is tud jönni, aki nem váltott jegyet előre. Végül vagy 150 fős közönség jött össze, szépen megtöltötték a Hamvas termet.

A koncertet egy elengedő szertartással kezdtük, mind a hét galaktikus irány felé imádkoztunk, hogy a Szellemvilág vigye el mindazt, ami már nem szolgál bennünket, és adjon helyet az újnak a tudatunkban. Utána belecsaptunk a húrokba (pontosabban dobokba, csörgőkbe, dorombokba, hangszálakba és egyéb zajkeltő eszközökbe). Amint elkezdtünk, én voltaképpen meg is nyugodtam, olyan megnyugtató, biztonságot adó tér jött létre körülöttünk, és nagyon jól egymásra tudtunk hangolódni Gáborral, illetve a közönséget is bevonni a gyógyító térbe. Ő volt a művészeti felelős, én pedig a terápiás. Loop-pedáljával és torokénekével jó mély transzállapotba vitt mindenkit, és elénekeltünk kedvenc sámándalainkat is. A hangszeres részeknél körbejártam a közönséget, hogy közelebbről is kapják a gyógyító rezgéseket: először didgeridoo-val, aztán a nagy 70 cm-es sámándobbal, amit karácsonyra kaptam, és végül a nagy csörgős bottal, amit én magam készítettem tavaly év vége felé. A kétórás folyamat végén Gábor hozta ki őket a transzból, megkérve, hogy ajánljuk fel mindazt, amit kaptunk, minden érző lény javára, és öleljünk meg legalább három embert, mielőtt hazamegyünk.

Én is készültem egy kis meglepetéssel: hoztam sok füstkvarc marokkövet, és mindenki hazavihetett egyet magával, előtte kérve az erőt és az áldást a jövő évi megnyilvánítani kívánt terveihez, az Úr Sivától vagy ki-ki a hite szerinti isteni formától. Még egy meglepetés várt rám is, amire nem számítottam: Orsitól és Ricsitől kaptam egy nyers vegán tortát, ami körül sok-sok kókuszgolyó is volt. Ebből is jutott minden résztvevőnek egy-egy darab. Szóval így ünnepeltünk és ölelkeztünk a program végén, és bevallom, az én képzeletemben titkon végig az volt, hogy a Hamvas-terem lenne a legjobb, de inkább a biztonság kedvéért a kisebbiket vállaltuk be. Végül a sors keze ebbe is belenyúlt, és nagyobb terem volt, többen jöttek el, és mindenki jól érezte magát.

Nekem a koncert végére a köhögésem és a megfázásom jó erős fejfájássá szublimálódott, amihez azt hiszem, a kialvatlanság is hozzátett egy kicsit. De azért elbúcsúzkodtunk, elpakoltunk, és estére haza is értem. Itt már csak egy kis vacsorára és lefekvésre volt energiám, viszont vasárnap reggel 5-kor kipattant a szemem, fejfájás és betegség sehol, és hihetetlen energia töltött el, mintha újjászülettem volna. Remélem, hogy minden résztvevő hasonló gyógyulásokat és spirituális áldásokat tapasztalt a szeretet és hála terében, amit közösen létrehoztunk. Nagyon köszönöm a résztvevőknek, Gábornak és minden más segítőnek, hogy beletettétek a szíveteket, és megvalósulhatott ez a csodálatos program.