Személyes tudat 1. rész

Újabb rész Soós Jóska leírásából a hét sámáni tudatszintről:

1. Személyes tudat

"Mindig a személyes tudattal kell kezdeni. Tamás Bácsi (Soós Jóska tanítója) mindig azt mondta: „Gondolj felváltva két életeseményedre: a legkellemesebbre és a legfájdalmasabbra. Ne engedd, hogy bármelyik hasson rád.” Meg kell tanulnunk harmadik személyként megfigyelni a saját életünket.

„Hagytad, hogy az emlékképek előjöjjenek az elmédben, és ezt a két eseményt választottad, mindegy, hogy milyen események voltak.” Amikor szeretnénk megtapasztalni a személyes tudat múltját, akkor használhatunk egy üres üvegtölcsért, vagy bármi mást, ami üreges, vagy az orrunk hegyére is nézhetünk. Ekkor elérjük azt, hogy a tudatunk átforduljon, és amikor azt fizikailag is megérezzük, a képek elkezdenek megjelenni.

Így tudjuk előidézni és gyakorolni az éber álmokat. A falum közelében (ahol Jóska felnőtt) volt egy mező, ahol esténként a marhák kergetőztek. Tamás Bácsi azt mondta: „Nézz ki egy szép tehenet, bikát vagy borjat, és szívd magadba a képét, majd csukd be a szemedet, vagy nézz másfelé, és figyeld meg a képeket, amik felbukkannak benned, és mesélj róluk nekem.”

Néha nagyon furcsa képeket láttam. Egy borjú békésen sétált az anyja mellett, és láttam, hogy a szomszédom borja. „Tényleg?” - mondta - „ És még mit láttál? „Semmit” - válaszoltam. „csukd be a szemedet ismét” - mondta - „ Vagy nézz valami másra, koncentrálj a borjúra, és mondd el, hogy mit látsz még.”

Akkor egy cigánytábort láttam. Tamás Bácsi örvendezni kezdett, és megkárdezte, hogy még mit láttam. Ő maga is gyakran meglátogatta az öreg cigányokat egy jó pipázásra. Leírtam neki, hogy mit láttam. Láttam a tábort, és egy cigányasszonyt, aki vetkőzött. A valóságban soha nem láttam még ilyet.

Megkérdezte, hogy felismerem-e. Azt mondtam, hogy igen, de a nevét nem tudtam.

Volt egy másik fiú is, aki ugyanezt a gyakorlatot végezte, és egy bikára koncentrált. Ő pedig két kakast látott viaskodni. Tamás Bácsi felé fordította a figyelmét, és utána közölte velem, hogy folytassam. Mindenféle hétköznapi dolog jött fel, aminek semmi köze nem volt a cigányokhoz.

Most azt gondolom, hogy ennek a gyakorlatnak az volt a célja, hogy kimerítse a belső képeink tárházát. „Hadd jöjjenek, ne ítéld mag őket az intelligenciáddal””Ugyanezt a módszert használják a japán harcművészetekben, ahol az elenfél erejét használják anak legyőzésére. Amikor hagyjuk megjelenni a képeket, akkor ez az áradat előbb vagy utóbb megszűnik."