Figyelmeztetés a pránájámával kapcsolatban

Újabb részlet a Krishnamacharya-könyvből:
"Pránájámával kapcsolatos elővigyázatosság

Van néhány fontos figyelmeztetés, ami nem csak erre, hanem az összes pránájámára igaz, és körültekintően be kell tartani:

1. Ha valamelyik orrlyuk el van dugulva, akkor ne lélegezzünk be az eldugult orrlyukon keresztül. A kilégzést viszont végezhetjük rajta keresztül.
2. A pránájáma különböző szintjeinek az időtartamát (vagyis belégzés, belső légzésvisszatartás, kilégzés, külső légzésvisszatartás) úgy kell megválasztani, hogy ne legyen megerőltető. Eleinte érdemesebb egyenlő időtartamokkal (szamavritti) gyakorolni. Megfigyelhetjük, hogy általában ezeknek az időszakoknak a hossza, mely alatt például kényelmesen vissza tudjuk tartani a levegőt, különbözik attól, amennyi alatt beszívjuk vagy kifújjuk a levegőt. Mindegyik fázis közül a legrövidebb időpontot válasszuk. Egy alkalommal ne csak egy kör pránájámát hajtsunk végre, hanem néhányat, és annyi engedékenység legyen benne, hogy még az utolsó elvégzett kör után se érezzünk feszültséget. Ennek az időszaknak csupán a négy közül a legrövidebb töredékének kell lennie. Az alábbi módon dönthetjük el, hogy van-e közben erőlködés?
   A légzésvisszatartás után képesnek kell lennünk lassan és egyenletesen kilélegezni ugyanannyi időn keresztül, kényelmetlenség nélkül. Hasonlóképpen, a levegő kint tartása után képesnek kell lennünk arra, hogy lassan és egyenletesen beszívjuk a levegőt ugyanannyi időn keresztül, kényelmetlenség nélkül. Jobb, ha rövidebb időtartamot választunk, majd lassan és óvatosan növeljük és haladunk vele előre. Így gyakorolva nem lesz veszélye és megkapjuk a teljes hasznát. Jegyezzük meg, hogy az erőltetés veszélyt szül.
   

3. Ahogy korábban említettük, jobb, ha a légzés ütemét egy mantra mentális ismételgetésével szabályozzuk. Ha ezt a módszert alkalmazzuk, akkor eleinte csupán a belégzés és kilégzés fázisában ismételjük, és a légzésvisszatartások alatt nem alkalmazzuk, mert ha közben is a mantrára koncentrálunk, akkor megtörténhet, hogy a légzésvisszatartások hossza megnövekszik, és ez erőlködést és kárt okozhat. A korai szinteken tudatos erőfeszítést kell tenni arra, hogy különösen a légzésvisszatartások alatt maradjon meg a légzéshossz, és ne lépjük túl. Gyakorlással a négy időtartam automatikusan egyenlővé fog válni, a légzés kiegyensúlyozott lesz, és így mind a négy fázis alatt használhatjuk a mantrát.

A báhja kumbhakamot (a levegő kint tartását) ne gyakoroljuk a kezdeti szinteken, hanem csak akkor, amikor már haladó a gyakorlásunk. Még akkor is a báhja kumbhakam időtartamát lassan kell növelni. Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk végezni a báhja kumbhakamot, gyakoroljuk a pránájámákat báhja kumbhakammal, de az antar kumbhakam (belső légzésvisszatartás) elhagyásával. Egy idő múlva a báhja kumbhakam nem fog erőlködéssel járni, amikor elkezdjük a következő belégzést. Igazából az a tesztje, hogy tudunk-e normális, lassú, egyenletes és hosszú belégzést csinálni a báhja kumbhakam után, illetve lassú, egyenletes és hosszabb kilégzést az antar kumbhakam után. Ha a ki- vagy belégzés bármikor egyenetlenné válik, az annak a jele, hogy a báhja vagy antar kumbhakam hosszát csökkenteni kell. Ezek az általános megjegyzések az összes különböző pránájámára érvényesek.

Amikor a báhja kumbhakam már egészen könnyűvé vált, akkor a pránájámát báhja és antar kumbhakammal együtt kell gyakorolni. A kezdeti időben a kumbhakam ne legyen hosszabb hat másodpercnél. Az időtartamot lassan és óvatosan növelhetjük fázisonként egy percig, ahogy a gyakorlásunk fejlődik.

A nők az összes pránájámát gyakorolhatják a terhesség időtartama alatt, kivéve a kapálabhátít. Patandzsalí és Góraksanátha nem javasolják a kumbhakam végzését. Ők azt mondják, hogy a nőknek a terhesség alatt csupán a hosszabb belégzésre és kilégzésre kell korlátozni a gyakorlásukat. De Szvátmáráma, aki egy későbbi leírója a jóga tudományának, azt írja, hogy még ők is gyakorolhatják a kumbhakamot, de korlátozzák a hosszát maximum öt másodpercre. Voltak olyan esetek, ahol a kumbhakam hosszát jelentősen megnöveltük a terhesség alatt, jó eredménnyel, de ezt a megfelelő irányítás alatt, gyógyászati céllal alkalmaztuk. Általában a Szvátmáráma által megadott öt másodperces időtartamot lehet a megengedett maximumnak tekinteni. A pránájáma gyakorlása a terhesség alatt az édesanya és a születendő gyermek számára is hasznos, és hosszú életet biztosít neki.