"Ez nem jelenti azt, hogy nem kell megakadályoznunk a multinacionális konszerneket a környezet rombolásában, megbüntetni a gyilkosokat, vagy megakadályozni, hogy zsarnokok szálljanak meg idegen országokat. Ez azt jelenti, hogy nem bosszúvággyal a szívünkben csapunk le rájuk, hanem anélkül javítjuk ki a viselkedésüket, hogy a szenvedély, vérszomj, bosszúszomj, vagy igazságérzet egyáltalán szerepet játszana benne. A szívcsakrán alapuló szamádhi képessé tesz bennünket annak meglátására, hogy igazából nincs „másik”. Összekapcsolódásunk emberi lényekként hatalmas szimbiotikus élő szervezetet alkot – egy emberiséget, egy családot, melynek mindenki a tagja. Így minden ítélkezés, amit gyakorlok, vagy bármilyen ellenségesség, amit létrehozok, végső soron egyenesen hozzám fog visszatérni. Bármilyen gondolat, hogy más vesztesége előnyömre válhat, azon az elképzelésen alapul, hogy a testem vagyok. De a testem az a jármű, melyben a tudatom jelen pillanatban testet öltött. A test felszíne alatt mindannyian ugyanabban az átmanban, önvalóban osztozunk, mert igazából csak egy Önvaló létezik. „Úgy cselekedj másokkal, ahogy magaddal cselekednél.” - ez az egy közös létünkre utal Isten gyermekeiként. Belül mélyen nincs elkülönülés. Ha azt hiszem, hogy én különálló vagyok, akkor miért kellene úgy bánnom veled, ahogy magammal bánnék? „És bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Itt is megerősítést nyer az a gondolat, hogy nincsenek „mások”. Gyakorlod a megbocsátást, és így megbocsátást nyerhetsz másoktól.
Először
magadnak kell megbocsátanod, mielőtt másoknak meg tudnál
bocsátani. Az őszinte megbocsátás a szívcsakra szamádhijának
gyakorlásából származik. Megtanítja, hogyan engedjünk el minden
gyűlölködést és ellenségességet, amit mások felé érzünk.
Patandzsalí szavaival, ez a folyamat megtisztítja az elménket, és
tiszta elme nélkül nem lehetséges a spirituális evolúció. De
még a spirituális evolúció útján is, mint ahogy a magasabb
csakrák szamádhijai esetében, mindig vissza kell térnünk
a szívhez. Ebben a tengely-csakrában kell megtalálnia az integrált
embernek a középpontját, és innen tudunk mások felé a
szolgálat, szeretet és együttérzés alapján viszonyulni. Ha a
szahaszrárára koncentrálunk, akkor nem tudunk nagy
hozzájárulást tenni. A szívben fejlesztjük ki a bizalmunkat
Istenben és a szívben hallhatjuk meg – így mondják az írások
– a szent Óm hangot. A Cshándógja Upanisad azt mondja: „
Az emberi mellkasban van egy kis szentély (a szív), melyben van egy
hüvelyk méretű kis láng (a lélek). És ebben a lángban,
csodálatos módon, ott van az egész univerzum, az összes bolygó,
csillag, kontinens, folyó, hegy és óceán.”
K: Ha ez
a vers azt hangsúlyozza, hogy mindannyian egyek vagyunk, akkor mért
kell megbocsátást kérnünk és felajánlanunk azt másoknak?
V:
A megbocsátás kérése Istentől igazából egy védőernyő, de
azért lett odahelyezve, hogy megértsünk a megbocsátás
folyamatának erejét és fontosságát. Isten a tiszta szeretet és
megbocsátás, és teljességgel túl van azon, hogy minket bíráljon
(a tiszta tudat nem képes bírálni), és ezért meg sem tud
bocsátani nekünk. Igazából mi vagyunk azok, akik megtisztítják
a saját tudatalattijukat a megbocsátás folyamata által. Ez azért
annyira fontos, mert a halál folyamatában mi vagyunk azok, akik
magunkra mérjük a „végső ítéletet” Amikor meghalunk, az
agyunk a neurotranszmitterek erőteljes koktélját választja ki.
Ennek hatására látszólag megáll az idő és örökkévalóságnyi
időnk van arra, hogy végiggondoljuk az összes élethelyzetet,
amiben voltunk, képkockánként. A saját feltételekhez
kötöttségünk (vagy amit Freud „szuperegónak” nevezett) utána
ítéletet hirdet arról, hogyan szerepeltünk, annak megfelelően,
hogy másokat hogyan ítéltünk meg (és ez az utolsó ítélet az,
ami a Bhagavad-gítá szerint meghatározza következő
testetöltésünket). Ezért képesek ennyire megváltoztatni a
halál-közeli élmények az ember hozzáállását az élethez. Akik
megélték, attól kezdve gyakran bánnak másokkal kedvesen és
alázatosan, megértve, hogy minden, amit másokkal teszünk,
visszatér hozzánk."
-->
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése