A szamádhi és a múdrák

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A jóga-szövegek célja

A régi időkben a szútrákára (a szútrák szerzőjének) dolga az volt, hogy minél rövidebbre szerkessze az egyes szútrákat, illetve a teljes szövegeket. Példának okáért, általában nem tartalmaznak igéket, amikre a szövegkörnyezetből kell következtetni. Hasonlóképpen, csak egyszer említik az alanyt és utána minél több, egymást követő szútrában hivatkoznak rá. Csak akkor, amikor új alanyt említenek, következtethetünk arra, hogy az összes azt megelőző szútra az előzőleg említett alanyra vonatkozik. Míg a szútra megalkotása maga egy művészi forma volt, annak az oka, hogy minél több információt igyekeztek kihagyni belőle, magában a „szútra” kifejezésben van kódolva. A „szútra” fonalat jelent, és a szútrák a fejlett mesterek segédeszközei a tanítványok oktatásában. Más szavakkal, a szútra szövegének nem az a célja, hogy egy kívülálló, egy nyelvész vagy tudós számára értelmezhető legyen. Mint egy PowerPoint prezentáció, mely csupán egy előadás jegyzeteit tartalmazza, csupán annyi a célja, hogy támogassa annak az emlékezetét, aki évtizedek alkalmazása során gyakorolta, kimunkálta és megtapasztalta a tartalmát. A régi időkben a szövegek nem törekedtek arra, hogy túl sokat átadjanak, mivel a rendszert a személyes instrukción keresztül kellett megtanulni. Csak az utóbbi évszázadokban, amikor sok ilyen láncolat kihalt, kezdtek hosszabb terjedelemben írni az adeptusaik. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az a tudás abban a pillanatban született, hanem annak kinyilvánítása, hogy a tudás akkor veszett el; más szavakkal, bizonyos hosszabb szövegek igazából az adott jógaiskolák síremlékei vagy az utolsó szög a koporsójukban, és nem a virágzásuk tanúságtételei. Hasonlóképpen, egy virágzó fa pompázatos bemutatkozása lehet csupán a hattyúdala, mielőtt magot terem és meghal. Ezt a tényt gyakran teljesen figyelmen kívül hagyják a nyugati tudósok.

A szamádhi és a múdrák (pránikus pecsétek)

Patandzsalí megközelítése a nyolc ág mindegyikéhez, beleértve a szamádhit, az, hogy leírja őket, de azt nem, hogyan juthatunk el odáig. Ez sok félreértésre adott okot. Az emberek azt gondolják, hogy nincs összetett ászana-, pránájáma- vagy meditáció-gyakorlási rendszer a Jóga-szútrában, mivel Patandzsalí nem írja le. De csak azért nem írja le a módszereket, mert egy csupán 195 szútrából álló mű terjedelme ezt nem teszi lehetővé. Ehhez sokkal nagyobb szövegre lenne szükség.

A Gheranda Szamhitában teljesen más megközelítést találunk. A szöveg hetedik fejezetében hat szamádhi van felsorolva, de Gheranda Muni nem a szintjük, vagy a kontempláció mélysége szerint tesz különbséget közöttük, hanem az elérés módja alapján. A szamádhi elérésének hat módja a következő:

• dhjána-jóga a sambháví múdrá által;
• náda-jóga a bhramarí múdrá által;
• raszánanda jóga a khecsarí múdrá által;
• laja-jóga a jóni-múdrá által;
• bhakti-jóga;
• kumbhaka (légzésvisszatartás).

Korábbi könyveimben már ismertettem e módszerek java részét. A sambháví múdrá (melyet a „Jóga-meditáció” című könyvemben írtam le) a bhrúmadhja dristi (szemöldök közé nézés) intenzívebb változata. Lassan kell bevezetni, máskülönben megerőltethetjük a látóidegünket. Ahogy a tudatalatti a gyors szemmozgásokon keresztül fejeződik ki alvás közben, ébrenléti állapotunkban is a szemmozgás a tudatalatti kapuja. A szemgolyó mozgásának megállítása fontos meditációs segédeszköz a jógában. Emellett ez a múdrá a harmadik szem-csakrába viszi a pránát.

A khecsarí múdrá hasonló megfontoláson alapul. Itt visszatekerjük a nyelvünket és feltoljuk a lágy szájpadlás mentén az orrüregbe. A nyelv a tudatalatti tevékenység másik kapuja. Ha megállítjuk, akkor a csapongás is megszűnik. E múdrá lágyabb változatát, a dzsíhva bandhát szintén leírtam a „Jóga-meditáció” című könyvemben. A múdrá és a bandha is (a bandha energiazár) a torokcsakrában (visuddha) állítja meg a pránát. A sambháví múdrához hasonlóan, lassan kell bevezetni. A túlerőltetés egyik korai jele a fejfájás. Az integrált megközelítésben mindkét múdrát egyidejűleg kell használni a szamádhi elérésére. Még a Kundaliní-meditáció bármilyen haladó formáját is mindkét múdrával kell kísérni. A légzés nélküli állapot és a légzésvisszatartás már e fejezet korábbi részében is volt tárgyalva, a bhakti-jóga pedig e könyv negyedik fejezetében. A következőkben a bhramarí és a jóni múdrák leírását olvashatjátok. Az összes múdrá közül valószínűleg ez a kettő adja leginkább az elme befelé fordulását."

-->