A hét sámáni tudatszint

A hét sámáni tudatszint leírása egy olyan tanítás, mely Soós Jóskától (1921-2008), egy magyar származású sámántól származik. A hét szint learását már korábbi blogbejegyzésekben ismertettem Dirk Gillabel cikkei alapján, most azonban következzék a leírás Soós Jóska saját szavaival. A korábban feltett cikkek linjeit itt találjátok:
A sámáni tudat hét szintje
1. A személyes tudat
2. Az emberiség-tudat
3. A kétéltű tudat
4. A gömb-tudat
5. A kristály-tudat
6. A fény-tudat
7. A hang-tudat
Csakrák és tudatszintek (1. rész, 2. rész)

A hét sámáni tudatszint

Az alábbi leírás a magyar származású sámán, Soós Jóska leírása a tudat hét szintjéről, ahogyan a sámánok megismerik. Az eredeti szöveg holland nyelvű, Joska Soos, Ik Genees Niet, Ik Herstel de Harmonie című könyvéből származik. Én Dirk Gillabel angol nyelvű fordítását használtam fel.

A tudat hét szintje

A tudat hét szintje a sámáni gyakorlat és kozmológia része, mely szükséges ahhoz, hogy az embert a maga teljességében megértsük és tudjuk, hogy ki ő és mire képes. Általában csak a töredékét használjuk annak, amire képesek vagyunk, és a hét szint észleléséből is csak nagyon keveset fogadunk be, vagy egyáltalán semennyit.

Bevezetés

A tudat első szintje vagy szférája, amiben élünk, a személyes tudat, ami az egyén fogantatásának pillanatáig vezethető vissza. Ez a petesejt megtermékenyülésének pillanata, amikor az apa és anyag genetikai öröksége összeadódik. Ettől a pillanattól kezdve egy személlyé válunk, ami mindent tapasztal: a fizikai, pszichológiai és az asztrális szintet. A méhen belül szerzett benyomások, és az anya érzelmei és gondolatai is meghatározóak. Ebben az időszakban az apa befolyása minimális.

A sámánizmusban három részre osztjuk ezt a születés előtti időszakot. Az első hat hónapban, mielőtt a szív elkezd verni, a magzat teljes mértékben az anyától függ. Ugyanakkor körülbelül kétharmadig még kapcsolatban áll a kozmikus és halhatatlan energiákkal. Amikor a szíve elkezd verni, elveszíti e kapcsolat egy harmadát, mert a szívverés egy egyéni mozgás és a magzat ilyenkor már nem függ teljesen az anyától. Születéskor elveszíti a teljes kapcsolatát a kozmikus és halhatatlan energiákkal. Ezután az egyén egész életében igyekszik visszaállítani ezt a kapcsolatot.

Ezért e magzati lét megtapasztalása nagyon fontos, maga a születés és az azt megelőző időszak is. A személyes tudat szférájában megtapasztaljuk a születés előtti állapotunkat a magzatvízben, és ugyanakkor vízi élőlény mivoltunkat is. Ezzel kapcsolatban megtapasztaljuk a kozmosz hullámzó mozgását, ami nem víz, hanem rezgés, az elsődleges ritmus, melyből minden kiemelkedik: a kozmikus óceán.

Az emberi lénnyé válás folyamata az anyaméhen belül nagyon fontos időszak, ami az életünk többi részében is folytatódik. Ez a tudat személyes szférája, tele olyan tapasztalatokkal, melyek mindenki esetében egyéniek.

A tudat második szférája szélesebb, és az egész genetikai információhalmazból áll, az emberi faj létrejöttének kezdetétől fogva, amikortól az emberi lények elkezdték megkülönböztetni magukat az állatoktól. Ez egy nagyon hosszú időszak, mintegy 20-30 millió éves.

(Megjegyzés: a modern orvostudomány szerint a magzat szívhangja már a fogantatás után 22-23 nappal halható ultrahanggal, de a fent említett hat hónapos magzati kor valóban fontos abból a szempontból, hogy utána az esetleges koraszülött magzat képes lesz az önálló, egészséges életre, míg ez fiatalabb magzati korban kevésbé esélyes. Soós ska szerint tehát a lélek kapcsolata a kozmikus és halhatatlan, vagyis spirituális energiákkal a fogantatás előtt teljes körű, utána fokozatosan csökken 2/3-ra, a hatodik hónap után már csak 1/3, és születés után a kapcsolat inkább a fizikai szintre korlátozódik, a finomfizikai és spirituális valóságok érzékelésének képességét általában tudatosan kell kifejleszteni az életünk során. A második tudatszint az emberi faj kollektív tudatát tartalmazza.)