"Az objektív és a tárgy nélküli szamádhik
Annyira
fontosnak tartom a szamádhik két kategóriára történő
bontását, hogy jobban tetszene, ha Patandzsalí „kilencfokú”
jógának nevezte volna el, mindkét szamádhi-kategóriát
külön fokozatnak tekintve. Akkor világos lenne, hogy nem
egyenrangú az összes szamádhi. Amikor az objektív
szamádhiba hatolunk be, akkor a mély tudás rétegét
(vigjánamaja kósa) tisztítjuk. Azt jelenti, hogy el tudjuk
kezdeni úgy tapasztalni a világot, ahogyan van. Ennek sokféle
alkalmazása van a világ animisztikus és sámánisztikus
megközelítésétől kezdve, egészen a tudományos kutatásig (a
tudomány alatt itt nem az empirikus tudományt, hanem a szamádhi
jógikus tudományát, a szamjamát értem). Erről később
fogok részletesebben beszélni.
Tekintsük meg
a tárgy nélküli szamádhit! Az angol „tárgy nélküli”
fogalmat használjuk a szanszkrit nirbídzsa szó fordítására.
Ha egyenesen fordítanánk, akkor a nirbídzsa „mag
nélkülit” jelent, a mag pedig a meditáció tárgyára utal. De a
mag nélküli azt is jelenti, hogy a karma magjai sem maradnak meg;
vagyis nem lesz újjászületés, ha hosszú időig fenn tudjuk
tartani ezt a szamádhit. Ezt most nem fogom részletezni,
mivel a spirituális evolúció végső állapotára utal. Valóban
tudjuk, hogy létezik-e ilyen állapot? El tudja-e dönteni egy
emberi lény végérvényesen, hogy az evolúciója teljessé vált?
Kimondhatja-e a végső szót bármilyen ember a teremtéssel
kapcsolatban, amit egy olyan lény hozott létbe, aki mérhetetlenül
intelligensebb, mint mi?
Minden esetre,
ha elfogadjuk a nirbídzsa szamádhinak azt az állapotot,
amelyben az újjászületés magja megpörkölődött (vagyis többé
nem fog kihajtani), akkor az objektív szamádhi
(szabídzsa-szamádhi = maggal rendelkező szamádhi)
az, amelyben az újjászületés magja még nem pusztult el. Ezzel
megmagyarázható lenne a kezdők őrült törtetése a nirbídzsa
szamádhi felé. Más terminusok, amiket a jógik használnak
ugyanezekre a kategóriákra a szampragjáta szamádhi
(szamádhi a tárgy tudatával, vagy kognitív szamádhi)
és az aszampragjáta szamádhi (szamádhi a tárgy
tudatán túl, vagyis tudatfeletti szamádhi). Biztosak
lehetünk abban, hogy ezek a kifejezések pontosan ugyanazt fedik,
mint az objektív és tárgy nélküli szamádhi. Csak azért
használnak különböző kifejezéseket, mert a szanszkritban nem
tartják elegáns dolognak a szóismétlést, és az ékesszóláshoz
hozzátartozik az is, hogy különböző szavakkal fejezzük ki
ugyanazt a jelentést. A szanszkrit nyelv ebben a tekintetben
hasonlít az angolra.
A szavikalpa
(objektív) és nirvikalpa (tárgy nélküli) kifejezéseket
is halhatjuk a szamádhik leírásánál. Ez azt is
jelentheti, hogy az elbeszélő védántista, mivel ezeket a
kifejezéseket a jóga nem használja. Az utóbbi néhány
évszázadban a Védánta testvériség is rákapott a szamádhira;
mivel Sankarát követve korábban tartózkodtak tőle. Bár egy
kicsit másképpen értelmezik, a lényeg ugyanaz maradt. Így a
Védánta bevezetett egy új fogalmat, a szahadzsa szamádhit.
Ez az úgynevezett spontán szamádhi arra vonatkozik, amikor
már túlléptünk a technikán, és nem kerül erőfeszítésbe
ennek az állapotnak az elérése. Ez már inkább a gjána
területe, mint a jógáé. Erre az utolsó fejezetben fogok
visszatérni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése