Itt az ifjú harcost egy beavatási próbatételre készítették elő a jaguár-harcosok, akik menet közben emberi formára váltottak, és törzsi, harcosi díszeket viseltek. Az ifjú harcosnak először egy tűzfolyosón kellett végigfutnia, ahol minden oldalról vastag fahusángok lángoltak. Majd egy vízzel teli mederbe kellett ugrania, amely egy hegy tövében állt. A medencéből egy alagút vezetett a hegy gyomrába, és ott tudott csak levegőhöz jutni, viszont ott teljes sötétség várta. Kimászott a vízből és a sötétben kúszott végig a barlang szűk járatában, egészen addig, amíg ki nem ért egy szakadék szélére. Ott egy liánba kapaszkodva kellett átugrania a szakadék másik oldalára. Itt már várták a jaguár-harcosok, és azt mondták neki, hogy az ellenséges törzs földjén járnak, és titokban meg kell közelíteniük a táborukat, hogy az ellenséges törzsfőnök lányát el tudja rabolni, mert az lesz a felesége. Az ifjú harcos észrevétlenül lopózott egészen a táborig, majd mindent felgyújtottak, és megszöktették a törzsfőnök lányát, de közben sok ellenséges katonával is meg kellett vívnia, hogy életben maradjon. Visszaértek a saját táborukba, és itt összeadták őket. A szertartás során át kellett ugrani a tűz fölött a lánnyal a kezében, majd a parázson is végig kellett sétálnia.
Ezután egy kunyhóba húzódtak vissza a lánnyal, és a harcos lefeküdt, a lány pedig ráült. Nem volt annyira szexuális töltete a pozíciónak, inkább beavatási rítus jellege volt, a lány fénylő szellemtestével ráborult a harcos összes csakrájára, és testének melege, energiája beáramlott a harcos testébe. A szívük egymáshoz ért. Egy varázslónő jelent meg a harcos mellett, és elkezdte tisztítani a harcos csakráit, elfújta vagy elszívta a csakrák szennyeződéseit. A gyökércsakrából kitisztította az összes születési és életbenmaradási traumát, és az szép fehér lett. A szex-csakra arany színben ragyogott fel a tisztítás után, és a harcos megtanulta befogadni a női energiát. A köldökcsakrája a tűz színeiben izzott fel, és megkapta a bátorságot, megtanult kiállni magáért és megvédeni másokat. A szívcsakrája szivárványszínben ragyogott fel a tisztítás után, és összeolvadt a lány szívcsakrájával, aki az Ősanya női minőségét testesítette meg. Ekkor megtanulta szeretni önmagát és másokat is, és összekapcsolni az Alsó, Felső és Középső világokat. A torokcsakrája kék és zöld színben ragyogott fel a tisztítás után, és a harcos megtanulta kimondani, amit érzett és gondolt, és az igazság súlyával teltek meg a szavai. A varázslónő a homlokcsakra tisztítását végezte, mely ezüst és lila színben ragyogott fel, és a harcos elméje megbékélt. Majd végül a koronacsakrát is megtisztította, és az is hatalmas, színes virágként bontakozott ki a harcos feje fölött. Az energiák egyesültek és kisimultak, majd az álom lassan véget ért, és a harocsnak tovább kell folytatnia útját, életről életre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése