A Tudat és a Természet

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Ha egyként tekintünk a tudatra és a világra, akkor mindkettő megvalósítását meg foguk akadályozni, mert annyira erősen különböznek. Nagyon nehéz számunkra elképzelni, hogy két dolog egyidejűleg azonos is, és teljesen különbözik is egymástól. Patandzsalí azért hangsúlyozza a különbözőségüket, mert a spirituális evolúciónk java részében ezen lesz a fókusz. Hogy megpróbáljam érthetővé tenni az egyidejű azonosságot és különbözőséget, a transzcendens Istent fogom használni a purusára vonatkozólag, és az immanens Istent a prakritire vonatkozólag. Az immanens Isten lényegében a Természet, az élet, az isteni teremtőerő, az isteni bőség, a líla (kedvtelések), sakti, prána és a karma törvénye, A transzcendens Isten a tiszta tudatosság és tudat, melyet Indiában sokszor Sivának vagy Brahmannak neveznek.

Azoknak a gondolkodási rendszereknek a gyengéje, melyek a purusa és prakriti, vagy Siva és Sakti egységét hangsúlyozzák, az, hogy végeredményben az egyiket leredukálják a másikra, általában kijelentve, hogy a prakriti és a világ nem valódi, illúzió, májá. Azt mondják, hogy amikor elérjük a tudatot (purusát), a világ (prakriti) feloldódik a semmiben. Az igazság az, hogy a prakriti, vagyis a világ nem létező, megnyilvánulatlan állapota csupán egy elmélet, teológiai spekuláció. Nem létezhet a tudat vagy a tudatosság, ha nincs miről tudatosnak lenni! Sankara, a nagy advaitista is elismerte ezt a Brahma-szútrához fűzött kommentárjában.

A buddhista nihilisták, a súnjavádinok még továbbvitték ezt a gondolatmenetet, kijelentve, hogy semmi sem létezik; a világ, az én, Isten, az anyag, az elme, a tudat és minden más csupán egy pillanatnyi észlelés, ami a semmiben jelenik meg, és a természete szerint üresség (súnjatá). Jógikus nézőpontból ez egy téves következtetés (bár elismerendő, hogy következetesen és belső ellentmondásoktól mentesen vezették ezt végig). A jógik pontosan fordítva nézik ezt. Azt mondják, hogy a tudat valódi, és ezért a világnak is valódinak kell lennie. Azonban a tudat és a világ annyiban eltér egymástól, hogy a világ folyamatos változásban van, míg a tudat állandó. Így két különálló és teljesen független kategóriának kell lennie – és itt érkezünk a dualizmushoz. 

Az a tény, hogy Jahve, a Brahman, vagy az Atya örökek, azt jelenti, hogy a világ és minden lény szintén örök, nem teremtett, valamint kezdet és vég nélküli. Az olyan mondatok, hogy „Kezdetben Isten teremtette az univerzumot”, mutatják, hogyan működik az elménk. Az elménk csak sorrendben tudja látni és felfogni a dolgokat, egyiket a másik után. De mivel Isten örök és teremtetlen, mi (vagyis a tudat) is azok vagyunk. A tantrikusok, például a sákták vagy a kasmíri saivák értékes elméletet dolgoztak ki erről. Azt állítják, hogy a valóságnak két szintje vagy rétege van; nevezzük őket az abszolút vagy a relatív rétegnek. A relatív szinten a purusa és a prakriti teljesen különállóak, és sohasem fognak találkozni; ez az a szint, ahol élünk és végezzük a mindennapi dolgainkat. A tantrikusok azt mondják, hogy még ha valaki el is éri az abszolút szintet, a relatív réteg továbbra sem szűnik meg létezni. Érdekes, nem? Patandzsalí pontosan ugyanezt mondja a 2.22 szútrában: „Bár a (prakriti) nem nyilvánul meg többé a felszabadult számára, továbbra is megnyilvánul a megkötöttek számára.” 

Nem szeretnék senkit sem összezavarni ezzel az okfejtéssel, de meglepődnénk, ha tudnánk, mennyi mindenki problémázik ezen. Fontos megérteni, hogy a jóga az mindig jóga lesz, ami azt jelenti, hogy hű marad önmagához és következetes önmagán belül. Körülbelül húsz évvel ezelőtt egy lány meglátogatta a szombat délutáni kezdő Ashtanga jóga tanfolyamomat. Mindent nagy részletességgel magyaráztam, ahogy szoktam. Az arca egyre jobban megnyúlt. Körülbelül egy óra múlva a levegőbe emelte a kezét, és azt mondta: „De hát én csak nyújtózkodni jöttem, és jól érezni magamat!” Mély együttérzéssel néztem rá és azt mondtam: „Rossz iskolába tévedtél!” Ezt azért hozom fel, mert ha megnézzük az Ashtanga ászana-rendszerét, akkor rájövünk, hogy nagyon tudományos (az ősi tudományról van szó). Ugyanez igaz a Jóga-szútrára, mely már beszél a pránájáma és a Kundaliní-meditáció gyakorlatáról. Persze ugyanezt az intellektuális szigort és precizitást alkalmaztam a szamádhival és a magasabb tudatállapotokkal kapcsolatban."