A téves tárgy nélküli szamádhik

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"A téves tárgy nélküli szamádhik

Az objektív szamádhik gyakorlása nélkül esélyes, hogy téves tárgy nélküli szamádhikba jutunk, amit a jógik spirituális zsákutcának tartanak. Vizsgáljuk meg közelebbről a következő szútrát a Jóga-szútra első fejezetéből (1.17): „Az objektív szamádhi a megfontolással (vitarka), reflexióval (vicsára), az eksztázissal (ánanda) és az énséggel (aszmitá) áll kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy az objektív szamádhinak négy fő szintje létezik, amiket sorrendben kell gyakorolni (melyek közül kettő további részekre oszlik). A hetedik fejezetben nagyobb részletességgel fogok írni róluk. Jelen pillanatban azt kell észben tartanunk, hogy a szamádhinak vannak technikailag meghatározott, egymást követő szintjei, az ászanához, a pránájámához, a Kundaliní-meditációhoz és gyakorlatilag minden máshoz hasonlóan, ami a jóga nevet viseli.

Most vizsgáljuk meg a következő szútrát, az 1.18-at: „A másik szintet (a tárgy nélküli szamádhit) az elme hullámzásának megszüntetésére irányuló szándék eredményezi és alig képez lenyomatot a tudatalattiban.” A megfogalmazás bonyolultnak tűnik, de Patandzsalí azt érti ezalatt, hogy az elme lecsendesítésével a tudatalatti benyomásaink (vagyis a feltételekhez kötöttségünk) a megnyilvánult állapotból a maradvány állapotába kerülnek. Ez azt jelenti, hogy megszabadulunk tőlük, és bár a lenyomatok maradványa még ott van (melyek nélkül nem tudnánk funkcionálni), megszabadultunk a robotszerű rabszolgaság állapotából. Ebben a szútrában Patandzsalí tisztán leírja, hogy minek kell ott lennie ahhoz, hogy beléphessünk a misztikus tudatállapotba vagy a csúcsélménybe.

Az 1.19. szútrában nagyon érdekessé válnak a dolgok. Azt mondja: „A testnélküliek és a prakritibe merültek között ott van a létbejövés szándéka.” Mivel Patandzsalí nem vezetett be egy új témát, tudjuk, hogy még mindig a tárgy nélküli szamádhiról beszél. Ebben a szútrában két állapotot, az objektív szamádhi két típusát mutatja be, melyeket csapdának vagy spirituális zsákutcának tekint. Nem fogom túlelemezni ezeket a csapdákat, mert a következő szútra bemutatja elkerülésük módját. Ezzel egyetemben nézzük gyorsan át ezt a két állapotot! Ami közös bennük, az a „létbejövés szándéka”. Más szavakkal, még mindig szeretnénk eljutni valahová, év valakivé válni. Ez különösen igaz akkor, ha a karizmánkat és a személyes erőnket még mindig arra használjuk, hogy másokra hassunk. Az 1.18. szútrában a „megszűnésre irányuló szándék” azt jelenti (ha az odaadás nyelvén értelmezzük), hogy feladjuk az egyéni akarat illúzióját, hogy beteljesítsük Isten akaratát. A megszűnésre irányuló szándék azt jelenti, hogy „nem az én akaratom, hanem a Tiéd”. Ahhoz, hogy átadjuk magunkat az isteni tervnek, és engedjük, hogy Isten rajtunk keresztül dolgozzon, azt jelenti, hogy „szándékunk van a személyes egoizmus vagy akarat megszüntetésére”. Az, hogy elengedjük a személyes egót vagy akaratot, azt jelenti, hogy beteljesítjük a kötelességünket (szvadharma), ahelyett, hogy azt csinálnák, amit csak akarunk."