Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:"A szamádhit tehát a pránájáma közben végzett légzésvisszatartások indítják el: először az elme mindig jelenlévő mély csendje és tisztasága formájában érkezik. Innen a szamádhi kiterjed a Kundaliní-meditáció közben gyakorolt légzésvisszatartásokra, és végül az egész légzésciklust áthatja. Nem állítom, hogy nem érhető el máshogy a szamádhi, de ezt a módszert találtam a legközvetlenebbnek, és érdekes opció lehet azok számára, akik megszámlálhatatlan életet töltöttek el (legalábbis nekem úgy tűnt a saját meditációs gyakorlatomban) a vipasszana meditációban vagy az elme megfigyelésével. Egy láma (tibeti szerzetes), akinél tanultam, azt mondta, hogy bármilyen meditációs technika, melyben csak ülünk és figyeljük a légzést, 300 élet alatt hozza meg az eredményét. Másfelől, a pránájáma légzésvisszatartásai a légzés nélküli állapotra készítenek fel. Ha visszatekintek a saját gyakorlással töltött életemre, akkor elkerülhetetlennek látom, ahogy a pránájáma és a Kundaliní-meditáció gyakorlása elvitt a szamádhiig. Megpróbálhatnám elmagyarázni, hogy miért és hogyan működik, de végső soron még mindig mindenkinek magának kell megcsinálnia a munkát. A bhásztriká egy másik figyelemre méltó technika; ez a legerősebb pránájáma, és könnyű túlzásokba esni. Ha helyesen gyakoroljuk, és betartjuk az összes biztonsági előírást (mint az étrend, az ászana-gyakorlás, a kriják stb.), akkor az egyik legerősebb eszköz lesz, ami a szamádhi felé visz. Erről több információt olvashatunk a „Pránájáma: a jóga légzése” című könyvben.
A szamádhi
és a csakrák
Ha már egyszer
megtapasztaltuk a szamádhi pillanatait a pránájáma
légzésvisszatartásai közben, már könnyebb lesz újra
tapasztalni őket a csakra- és Kundaliní-meditáció közben,
egyszerűen azért, mert a tudatalatti benyomás, ami lehetővé
teszi a bekövetkezésüket, már bevésődött. Ez az egyike a
számos oknak, amiért a jógikus meditáció (vagy ahogy itt
nevezem, csakra- és Kundaliní-meditáció) pontosan ugyanazokból
az elemekből áll, mint a jógikus légzés; vagyis a lassú és
kontrollált légzésből, mantrából, vizualizációból, múdrából
(pránikus pecsét) és bandhából (energiazár). Még a
jóga-szamádhi is ugyanezekből az építőkövekből áll.
A
csakra-meditációt nagy részletességgel leírtam a „Jóga-meditáció
a csakrák, mantra és Kundaliní segítségével a spirituális
szabadság érdekében” című könyvemben. Ha már jártasságot
szereztünk az itt leírt módszerben, az egyes csakrákba helyezve a
tudatosságunkat a légzésvisszatartás alatt elérhetjük a
szamádhit. Ahogy a légzés újraindul, tartsuk a
tudatosságunkat továbbra is ezen a csakrán, ameddig csak bírjuk.
Ha a tudatosságunk máshová vándorol, és nem tudjuk megtartani a
fókuszt, akkor csak folytassuk a Kundaliní-meditációt, és
lélegezzünk felfelé, valamint lefelé a központi
energiacsatornán, sorban koncentrálva a csakrákra."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése