A sas szimbóluma

Megkaptam Odintól a huszadik szimbólumot is. Egy sast ábrázol, mely kitárt szárnyakkal repül felfelé. A szimbólum először a gongon kezdett kirajzolódni, amikor kezelés közben a többi szimbólumot is felrajzoltam már a gumifejű ütővel. Ilyenkor fokozatosan kezd megjelenni egy újabb, és utána külön rá kell utazni, hogy pontosítsam, és megtudjam Odintól, hogy mi a jelentősége, ereje.

Az Életfánál találkoztam a sasommal, és szó nélkül a hátára vett, majd repített fölfelé, a fa törzse és koronája mellett, majd a szivárvány színein keresztül, el Heimdallr mellett, be Asgard kapuján, majd a Valhalla csarnok ajtaján a dajdajozó vitézek között, Elhaladtunk Odin farkasai és hollói mellett, és megérkeztünk a félszemű öreg isten elé. Méltatlankodva fogadott: "Ezek az ostoba fajankók engem hívogatnak a gyerekeikhez, hogy vigyek nekik ajándékot, ahelyett, hogy foglalkozának a gyerekeikkel. Persze azt várhatják. Télapó, meg Mikulás, majd a mesében. Én csak annak viszek ajándékot, aki a tudás ajándékára vágyik. Elhoztam a rúnákat az embereknek, de őket csak az ostoba ajándékok érdeklik."

"Mindenek Atyja, mi a sas-rúna jelentősége?"

"Ez a rúna a lelkedet repíti a kilenc világ felé, és a fohászodat viszi el a szellemvilághoz. Aki nem hisz a szellemvilág erőiben, annak nem adja meg a látás élességét, de aki szeretné megpillantani a szellemvilág titkait, annak olyan éles látást ad, mint a sasé. megtanulod megkülönböztetni az örök valóságot az átmenetitől, az igazságot a hazugságtól és a valódi fényt a sötétségtől. A sas nem fél a haláltól, az elmúlástól, melynek még mi, istenek is alá vagyunk vetve. Elrepíti a lelkedet oda, ahová kell." És a kezembe nyomta a rúnát, mely éjkék színű volt, és rajta a tűz narancssárga színével világított a sas szimbóluma, ahogy itt is láthatjátok. Sok sziklarajzon lehet látni hasonló madarakat. A lándzsájával a hátamra rajzolta a szimbólumot, és eszembe jutott az eddigi tizenkilenc, amiket már odarajzolt különböző helyekre, mintha világító tetoválások lennének. Megköszöntem a tanítást, és elindultunk vissza, az Életfa tövéhez. 

A skandináv mitológiában van egy sas, mely az Yggdrasil, a hatalmas kőrisfa koronáján trónol. A sas szemei között van egy héja, Vedrfolnir, mely a tudást és a bölcsességet képviseli. A sas a felső világ magas röptű állattal, míg Nidhögg az alsó világ kígyója. Ratatosk, egy cserfes mókus a két állat között hozza-viszi a híreket, egészen a Ragnarökig. Egy másik sas egy óriásból lett, és a neve Hresvelgr, azaz Hullafaló. Lehet, hogy ő azonos a fentebb említett sassal, mivel az Yggdrasilon ül, és a világ végét várja, amikor is belakmározhat a csatában elhullott katonák testéből. A szelet, mint természeti erőt, szintén hozzá kapcsolják. 

„Hullafalónak hívják;
sas-hámban, az óriás
kiül az égi szegélyre,
szárnyától kavarodik,
halljuk, a szél,
emberek egét hasítván.”

(Vaftrúdnir-ének, 37.)

Számomra a sas-szimbólumban bene van a múlandóság, de ugyanakkor az átlényegülés is, az újjászületés a saját hamvainkból, mint a főnixmadár esetében.