1. Destruktív meditációk. Ezek tipikusan az egónk, az illúzióink és a félelmeink szétbontására irányuló meditációk, és bizony a fent felsorolt dolgokhoz fűződő kötődésünk miatt a technikák alkalmazása közben és utána is érezhetünk felzaklatott tudatállapotot, depressziót, belső űrt, elkeseredettséget stb. Bár kétségtelenül van létjogosultsága ezeknek a meditációs technikáknak, az általuk előidézett hatás sikeres integrálásához szükséges az, hogy a személyiségünk amúgy "egyben" legyen, máskülönben a szétcsúszott, tudathasadásos állapotot fogja erősíteni a meditáció. Felléphet a "két szék között a pad alatt" effektus, vagyis az anyagi egónk elkezd szertefoszlani, az űrt viszont még nem sikerül betöltenünk spirituális tartalommal, így sem az anyagba, sem a lelki valóságba nem tudunk belekapaszkodni. Tipikus példa erre a halálon történő meditáció, ami nem fog előbbre vinni bennünket, amíg nem oldottuk még fel a halállal kapcsolatos félelmeinket, és csak abban az esetben fog megerősíteni bennünket, ha már stabilak vagyunk a spirituális önismeretben.
2. Teremtő meditációk. A destruktív meditációk ellenpólusa a teremtő meditáció, amikor bevonzunk, behívunk különböző teremtő erőket, és addig közvetítjük neki az energiát meditációban, amíg az anyagi szinten nem kezd el manifesztálódni a dolog. Az ilyen meditációk csapdája az lehet, amikor a konkrét cselekvés és az akadályok elhárítása helyett csupán reménykedünk, hogy az ölünkbe pottyan az, amit be szeretnénk vonzani. Az is megeshet, hogy a karmánk szerint nem jár nekünk az, amire annyira vágyunk, és akkor a rágörcsöléssel csupán az időnket vesztegetjük. Emellett finomabb szinten, ha túlzott ragaszkodással fordulunk a teremtés tárgya felé, akkor az is csak kötöttséget fog eredményezni.
3. Csoportos meditációk. A csoportosan végzett spirituális folyamatokban mindig kialakul egy csoportdinamika, ami többlet-energiát jelent az egyénileg végzett gyakorláshoz képest. Viszont az érzékenyebb egyének ilyenkor sokkal erősebben tapasztalhatják a többi meditáló elméjében zajló folyamatokat, energiákat, amit persze egy jó folyamat-vezető a megfelelő mederbe tud terelni. Ez az "egymásra hatás" még olyan esetben is jelentkezhet, amikor a meditálók nincsenek fizikailag egy helyen, de összehangoltan, egyszerre végzik a gyakorlatot, és összekapcsolódnak a szellemvilágban. Főleg, ha egy olyan kiemelt időpontban meditálnak sokan egyszerre megbeszélt módon, amikor a bolygóállások vagy más időbeli tényezők miatt nagyon erős energiakapuk nyílnak meg, pl. teliholdkor, nap- holdfogyatkozáskor, napfordulókon stb.
4. Vezetett meditációk. A vezetett, narrált meditációnál, regressziónál, hipnózis, "utaztatás" stb. során kiemelt szerephez jut a meditációt vezető egyén energiája. Ha az illető nagy erővel rendelkezik, akkor komolyan át tudja venni az irányítást a gyakorló belső folyamatai felett is. Ez nem feltétlenül baj, ha mindezt etikusan, hozzáértően és segítő szándékkal teszi, nem pedig manipulatív, kihasználó, narcisztikus mentalitással. A második esetben könnyen kaphatunk tőle olyan gondolati programokat, mintákat, melyek nem a mi javunkat szolgálják, hanem az ő hatalmát biztosítják az elménk felett. Ez még spirituális tanítás, ideológia átadása esetében is előfordulhat, amikor egy mester egy dogmákkal körülbástyázott szektát épít ki maga köré a híveiből, és igyekszik magához láncolni őket.
5. Révülés. A sámáni hagyományból ismert révülés egy olyan speciális meditációs vagy transz-technika, ahol a gyakorló az alsó, felső és középső világokban utazik, és kapcsolatba lép a szellemvilág lényeivel: erőállatokkal, szellemekkel, test nélküli tanítókkal. Ide tartozhat a testen kívüli utazás a félálom állapotában és az asztrális projekció minden fajtája is. Itt már kiemelt fontosságú a megfelelő asztrális védelem megléte, hiszen a szellemvilágnak nem csak segítő szándékú lakói vannak, mint ahogy fizikai síkon sem mindenki a javunkat akarja. A védelmet vagy a révülést vezető sámánnak kell biztosítania a résztvevők számára, vagy pedig a gyakorlónak magának kell ismernie az ehhez szükséges technikákat. Ez a fajta meditáció tehát nem a legbiztonságosabb kezdők számára, főleg egyéni kísérletezés formájában. Az utazásból, a megváltozott tudatállapotból ugyanis vissza is kell tudni térni a fizikai valóságba, ami egyedül eleinte nehézkesebb lehet. A védelmi intézkedések persze az összes többi meditációs technikánál is jól jöhetnek, hiszen ilyenkor a gyakorló nyitottabb, befogadóképesebb állapotba igyekszik kerülni, néha önkéntelenül is "leereszti a pajzsokat". A következő blogbejegyzésben tehát a védelmező stratégiákról fogok leírni néhány dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése