Utazások a kristálykoponyákkal

Tavaly decembere óta lettek kristálykoponyáim, és most jött el az ideje, hogy találkozzak Fazekas Ágival, aki sok-sok éve foglalkozik a kristálykoponyákkal, és nem csak a gyűjtésükkel, hanem a kristálykoponya-meditációval, csatornázással, gyógyítással is. Amikor beléptem a "szentélyébe", akkor szembesültem a sok-sok kristálykoponyával, melyek közül vagy egy tucatnyi emberi fej nagyságú, vagy még nagyobb. Sajnos az enyémeket elfelejtettem elvinni magammal, valamiért nem akartak jönni most. Ági elkezdett mutogatni néhány koponyát, melyekről úgy érzete, hogy hozzám kapcsolódnak. Megmutatott egy egyiptomi koponyát, majd két tibetit, egy peruit és végül teljesen körberakott szebbnél szebb koponyákkal. Azt javasolta, hogy üljünk csendben egy darabig és meditáljunk, nézzük meg, mi jön, és azután kezdjünk el beszélgetni. Behunytam a szememet és ellazultam. Megláttam egy nagy fénylő kristálykoponyát a sötét háttér előtt, ami egy egy piramis tetején trónolt. Miután jobban megnéztem, láttam, hogy a piramis nem egyiptomi, hanem mexikói, mert lépcsőzetes, és középen is egy lépcsősor fut végig rajta. A Teotihuacanban taláható Tollaskígyó-piramisra emlékeztetett a leginkább. A piramis előtt egy sámán táncolt és a dobját verte, kétoldalt mellette pedig két kapuőr-szerű ijesztő lény volt. Ági egyik koponyája egy ékszerekkel díszített tibeti koponya, és az ő fején volt két dombormű, melyek hasonló buddhista haláldémonokat ábrázoltak. Ezután a kép lassan eltűnt, és még egy darabig ültünk csendben. 

Ági azt mondta, hogy egyszer kapott egy olyan üzenetet a koponyáktól, melyben az volt, hogy korábbi életeinkben nem ugyanazon az oldalon álltunk, de ezt most félre kell tennünk és együtt kell működnünk. A mostani utazás során azt az információt kapta, hogy legutoljára a Szíriuszon értettünk egyet, és akkor Ági volt az aktívabb, aki nagyon elő akarta mozdítani az univerzum ügyeit, én pedig mindig türelemre intettem. Ebben az életünkben valahogy megfordult a szereposztás, mert én igyekszem világgá kürtölni mindent, amivel találkozom és fontosnak tartom, míg ő szeret megfigyelni és szűkebb körben megosztani a tudását, tapasztalatait. 

Nagy élmény volt a koponyákkal lenni, bár nem éreztem annyira melbevágónak a hatást akkor és ott. Az egész napot koncentrált nyugalomban csináltam végig, majd este, amikor lefeküdtünk, "élesbe" váltottak a dolgok. Én elkezdtem volna veszekedni a feleségemmel, bár ő nem volt ebben partner, mert csak hallgatott. Így olyan volt, mintha két külön burokban lettünk volna: én szembesültem a lényem azon árnyoldalaival, melyekről már azt hittem, hogy régen meghaladtam, elemi erővel törtek elő az érzelmek és az indulatok belőlem. Orsit mintha nem nagyon hatotta volna meg a dolog, nem lehetett belerángatni a viharba. Utána elült az egész, és a frusztrációm is elmúlt, és mintha mi sem történt volna, úgy folytatódott az este, nagy egyetértésben. Utólag deriváltam le, hogy mekkorát csavart rajtam a koponyák által létrehozott erőteljes energiamező, és mivel csak én voltam ott, őrá nem hatott ez olyan mértékben. A koponyák megmutatják énünk azon oldalait, melyekről nem szívesen veszünk tudomást, ezzel elősegítve a tisztulást, fejlődést. Emellett tanító, információt közvetítő és gyógyító szerepük is van, de erről majd a következő élmény fog szólni. 

Ági az Untersbergre készült a következő napokban. Ez egy olyan hegy, amelyet mindenféle misztikus legendák lengenek körül. Állítólag a hegyen és a barlangjaiban emberek tűntek el, vagy jöttek elő pl. német katonák, harminc évvel a világháború befejezése után. A kutatók csak scifi-be illő magyarázatokkal tudnak szolgálni ezekre a tér-idő anomáliákra, és Ágit valamiért arrafelé vitték a koponyák. Ajánlotta nekünk is, hogy kapcsolódjunk rá a magával vitt, Crystal névre hallgató koponyája rezgéseire és meditáljunk egyet, amikor a misztikus hegyet járja. Az Untersbergről és hasonló tér-idő kapukról itt van egy cikk: noiportal.hu.

Én végülis megtettem, napközben ráhangolódtam a saját koponyáimra, és igyekeztem összekapcsolódni Crystallal és az Untersberg rejtélyével. Érdekes utazás volt. Egy nagy koponyában megjelent egy alagútszerű barlang, és a sasom elkezdett repülni benne, én meg utána. Mintha egy körgyűrűn, részecskegyorsítóban repültünk volna, és egy idő múlva az alagút falai eltűntek és a kozmoszban voltunk. Kiderült, hogy a hegy alatti járatok egy tér-idő gyűrűt alkotnak, amit ha nem tud használni valaki, akkor beszippantja és máshol, máskor, a tér-idő mező teljesen másik pontján rakja ki. De ha nem tudja annyira felgyorsítani az elméjét, akkor nem kezd el hatni. Az elme "felgyorsításáról" és az ilyen tér-idő féreglyukakról Carlos Castaneda is beszél a tolték hagyományra hivatkozva. Eléggé logikusnak tűnik, hogy ha csak a fény sebességével tudunk mozogni, akkor beleragadunk a három dimenzióba, de ha az elme sebességével száguldunk, akkor ki-be bújkálhatunk a téridő "féreglyukain".

Szóval megpillantottam kettőnket szíriuszi formánkban, nagy mandulaszemünk volt, mint Ági ufo-koponyáinak. Kikerestem a netről egy faragványt, amely valamennyire hasonlít arra, ahogyan én láttam.  Ági nagyon magyarázott valamit, de inkább telepatikusan. Utána azt láttam, hogy a gyűrű alatt és felett számtalan párhuzamos gyűrű van, amikbe át tudunk lépni. A gyűrűk sora nagy karikákba rendeződött, az tóruszokba és a gömbök sokasodtak, mint egy végtelen dimenziós útvesztő, amiben tudsz utazni, ha ismered a kódokat. Azután megjelent Ági kristálykoponyája és azt mondta, hogy a koponyák segítségével tud utazni az ember mentálisan ebben az útvesztőben úgy, hogy a fizikai teste itt marad és utána vissza tud lépni. Ezzel lett vége ennek az utazásnak.

A hétvégén Oguzzal voltunk Cserkútpusztán, és persze oda is vittem az oltáramat és a kristálykoponyáimat. Erről majd külön blogbejegyzésben fogok beszámolni. Ma hétfő van, visszaértem Cserkútról és újra az Atmában voltam. Az egyik relaxáció alatt úgy döntöttem, hogy utazom még egyet a kristálykoponyákkal, és a végére járok annak a látomásnak, amit Áginál láttam. Amikor berévültem, megjelentek a kristálykoponyáim és mondták a nevüket: Balam, a hegyikristály koponya, Akbal, a fluorit és Ometeotl, a pirit koponya. Utána ismét megjelent előttem a Tollaskígyó piramisa (erről még lesz szó majd a hétvégi beszámolóban is). A piramis belsejében a Tollaskígyó és Tlaloc, a tenger sárkánya kezdett emelkedni egy kettős spirált alkotva, ahogy már korábban láttam őket. A piramis tetején egyesültek. Ometeotl azt mondta: amíg a tudat fölfelé halad a piramis lépcsőin, addig a fény-árnyék kettősségét tapasztalja - Ometeotl (Az aztékok Kettő-istene, mely a férfi és a női princípiumot képviseli), és amikor felér a piramis csúcsára, akkor a kettő eggyé válik - Hunab-ku (Egy-isten, feltételezett maja istenség). A piramis tehát az emberi energiarendszer leképezése, melyben a Nap- és a Hold-vezeték a harmadik szem-csakráig kíséri a Fény- és Árnyék-kígyót, és ott egyesülnek. A harmadik szem-csakrában még tapasztalhatunk isteni formákat, férfi-női minőségeket, de a koronacsakrában minden Eggyé válik. 

A két ijesztő buddhista istenség a halál kapuőrei, Jamantaka és Mahákála. Jamantaka a halál kapuját védelmező istenség (A halál egy beavatás, melynek során a lélek megtapasztalja a bardót, sokféle tudatállapotot és a testnélküliséget is). Mahákála pedig egy dharmapála, azaz a spirituális út vádelmező istensége, aki megakadályozza, hogy a nem őszinte szándékú gyakorlók elérjenek bizonyos szinteket vagy tudatállapotokat. A középső, táncoló sámánalakot most közelebbről láttam, és egy vörös-fekete, vicsorító fogakkal rendelkező maszkot viselt, táncolt és dobolt. Ő valószínűleg a buddhizmus előtti bön vallás archetipikus ős-sámánja, Shenrab Miwoche, bár róla nem találtam ilyen maszkos képet, de később őt is "bódhiszattvásították", mint ahogy az ősmagyar Boldogasszonyt is "máriásították". Szóval ezeknek majd utána kell nézni, de érdekes, hogy ezek az archetipikus jelentéstartalmak mennyire összecsengenek minden kultúrában. Végül megkérdeztem a koponyákat, hogy milyen kapcsolat van a tibeti és a maja kultúra között, mire azt válaszolták, hogy mindkét tudást a csillagok szülöttei hozták el a földre, csak más csillagképekből jöttek. A maja és azték kultúra a Plejádokról (Fiastyúk), a tibeti és egyiptomi pedig a Szíriuszról (Nagy-kutya) származik, mint ahogy minden spiritulis és vallási hagyomány a felsőbb világokból érkezett a Földre. Ezzel ért véget az utazásom. A kristálykoponyákkal kapcsolatos eddigi blogjaimat itt olvashatjátok: Kristálykoponya.