Az első révülés után volt egy diád-gyakorlat, "Mondd meg nekem, mitől félsz?" kérdéssel. Ezt valamiért erőteljes röhögőgörccsel kezdtünk a párommal, amit gyakorlatilag nem tudtam kontrollálni, Rángatta az arcomat össze-vissza, és már kínos volt, meg fájdalmas, mintha akaratom ellenére történt volna. Oguz azt mondta a végén, hogy ez ugyanolyan érzelmi energia-felszabadulás, mint a sírás vagy szomorúság vagy félelem. Úgy látszik, így szabadultak fel a félelmeink, és miközben megfogalmaztuk, hogy mitől félünk, a végén rájöttünk, hogy lehet, hogy nem is félünk annyira ezektől a dolgoktól.
Az éjszaka kicsit mozgalmasan telt. A szobában jól befűtöttünk, ez már nekem is sok volt, pedig szeretem a meleget. Valamint a három bögre teától nem tudtam aludni hajnalig, és párszor ki kellett mennem a természetbe pisilni is. Reggel fél hétkor az egyikőnk telefonja makacs dallammal kezdett ébreszteni mindannyiunkat, csak azt nem, akié a telefon volt. Végül mire megtaláltuk és hatástalanítottuk a telefont, jobbnak láttam felkelni és elkezdeni a napot. Még négy résztvevő úton volt a hétvégéből, ők csak szombaton 11 után értek oda. Még egy lélekutazást végeztünk addig, közösen dobolva. Most a téma a segítő állat kérése volt a gyógyításhoz és a lélekvisszahíváshoz.
Elindult a dobolás, berévültem, és az Életfa tövénél lementem az alsó világba, majd szólítottam az erőállataimat. Kértem, hogy az jöjjön, amelyik a gyógyításban lesz a segítőm. Ismét a sárkányom jelentkezett, és elkezdtünk száguldani a föld alatt egy alagúton keresztül. Éreztem, hogy a Teotihiacánban található Tollaskígyó-piramis alá értünk, amit a héten Fazekas Áginál láttam a kristálykoponyák gyűrűjében. A Tollaskígyó piramisa alatt van egy alagút, aminek a végén négy kőszobrot találtak a régészek, ezeket ős-sámánoknak tekintik. Erről már írtam korábban egy blogbejegyzésben. Hasonló alagúton haladtunk végig, és az alagút végén egy kikötő, vagy valamiféle leszállópálya volt, ahol ugyanaz az űrhajó állt, amit tegnap is láttam az első látomásban. Benne ült a kék segítőm az Arcturusról, a jobb oldali ülésben, nekem pedig bal oldalra kellett ülni. Közöttünk is volt még egy ülés, és azt mondta, hogy ide kell majd helyezni a megtalált lélekrészeket, amíg visszaszállítjuk őket a tulajdonosukhoz. Utána elindultunk a hajóval, és az arcturusi megmutatta, hogyan lehet vele eljutni a három világ bármelyikébe, attól függően, hogy hol van az a lélekrész, amit keresünk. A sárkányom bebújt a hajótestbe és ő repítette mindenhová a hajót.
Az utazás után volt egy kis szünet, majd megérkeztek a maradék tagok, és Oguz elkezdett beszélni a lélekvisszahívásról, először elméleti szempontból. Mindent részletesen elmondott, hogyan, mikor, miért kell alkalmazni, mik a veszélyei, és mi a hatása. Azt mondta, hogy a technikai részleteket ne osszuk meg másokkal, hogy pontosan hogyan kell csinálni, mert esetleg még valaki kitalálja, hogy majd a leírás alapján elkezdi csinálni, és ennek azért vannak veszélyei. Az elméleti bevezető után volt egy kis szünet, vágtunk fát, hoztunk vizet, berendeztük a kunyhót, a holnapi szertartáshoz, és megraktuk a tüzet is, bele a kövekkel, majd letakartuk. Sőt, ebédet is főztünk, paprikás krumplit vegán és kolbászos változatban. Utána mér öt óra felé hajlott az idő, amikor a gyakorlatban is elkezdtük a lélekvisszahívást.
Párokra oszlottunk, és én jelentkeztem elsőnek, megkértem az egyik résztvevőt, hogy végezze el nekem a lélekvisszahívást. Oguz elvégezte nekem még a sámáni utam elején, erről három blogbejegyzésben is olvashattatok korábban (1. rész, 2. rész, 3. rész). Utána szerettem volna majd valamikor még egy lélekvisszahívást, de a segítők azt mondták, hogy nincs rá szükségem, ezért nem erőltettem a témát. Most viszont mindenki gyakorolt mindenkin, ezért ajánlkoztam, hogy meglássam, mit talál esetleg a párom. lefeküdtünk egymás mellé, és a többiek elkezdtek dobolni körben. Láttam némi képeket, de a végén elhallgattak a dobok, és éreztem, hogy nem fújt be semmit a szívcsakrámba és a fejembe. Elmondta, hogy látott egy nagy sötét űrt, majd mintha egy lepedőt húztak volna fel, mögötte sok-sok függőleges oszlopot (én Siva-lingamra asszociáltam), de engem nem talált, és ezért nem tudott visszahozni semmit sem. Van olyan, amikor nem a lélekrészt hozzák vissza, csak az elveszített erőt vagy erőállatot, én igazán erre számítottam, de végül ez is elmaradt. Oguz és a párom is láttak egy kígyót, aki nálam a halállal kapcsolatos segítő állat, és sok kígyó-szimbolikával dolgozom, például Quetzalcoatl-lal, a Tollaskígyóval, de nem tudom, hogy mi volt a szerepe ebben az esetben. Többen a résztvevők közül kutyát láttak vagy hallottak, én pedig a kínai naptár szerint a kutya évében születtem. Folytatódtak a lélekvisszahívások, a legtöbben találtak lélekrészeket. Majdnem éjfélig dolgoztunk, utána már nagyon kifáradt mindenki. Az egyik párnak nem sikerült megtalálni a lélekrészt, de visszajönni sem, így hosszan, és egyre gyorsabban doboltunk, míg a végén már szólt nekik Oguz, hogy jöjjenek vissza. A szombati éjszaka nyugalmasabban telt, mert már nem fűtöttünk a szobában, és így jobban is tudtunk aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése