Tradicionális sámánizmus
Sok olyan népcsoport és kultúra létezik még a földön, melyeknél a sámánvallás és a hozzá kapcsolódó gyakorlatok élő hagyományok (pl. számos szibériai, mongol, koreai, vagy éppen észak- és dél-amerikai indián népcsoport) és apáról fiúra szállnak. Ezeknél a népeknél a sámáni szertartásokra nem úgy tekintenek, mint alternatív spirituális útra, hanem a kultúrájuk szerves részeként ápolják, éltetik, gyakorolják a sámáni folyamataikat. Mindegyik kultúrkörnek megvan a saját (sok pontban egymáshoz hasonló) szabály- és hagyományrendszere. Ami talán közös bennük, hogy egy olyan sámán, aki beleszületett a saját népe hagyományaiba, jó eséllyel azt a világképet és szertartásrendet fogja követni, és arra korlátozza magát, amit őseitől megkapott. Nem fog kirándulásokat tenni vagy tanulmányozni más kultúrköröket vagy azok sámáni hagyományait, mert a sajátjánál köteleződik el.
Core vagy neo-sámánizmus
A sámánság iránt az utóbbi évtizedekben felébredt nagy érdeklődés nem csak a kultúrantropológusok, valláskutatók, de a laikus érdeklődők, spirituális keresők körében is előidézte azt a szinkretista törekvést, hogy a sámáni alapgyakorlatokat és világnézeti tételeket a rájuk egyes helyeken jellemző kulturális motívumoktól kissé lecsupaszítva, a közös spirituális hagyományt és technikákat adják tovább, egy globális szemléletnek engedelmeskedve. Így bárki tud kapcsolódni a sámáni gyakorlatokhoz, kulturális hátterétől függetlenül. A Michael Harner és más kutatók nevével fémjelzett neo-sámánizmushoz sok polgári társadalomból származó ember vonzódik, akik gyermekkorukban nem tudtak mélyebben kapcsolódni a saját gyökereikhez. Sok olyan országban, ahol a tradicionális sámánizmus történelmileg nem maradt fenn, a core-sámánizmus nagy sikerrel tölti ki ezt az űrt, és ébreszti fel az igényt a keresőkben, hogy mélyebbre ássanak a saját kulturális és lelki gyökereik után. A core-sámánizmus követői nem szorítkoznak egy-egy kultúrkör hiedelemvilágára, hanem a saját szubjektív megéléseiket, és a bennük felmerülő archetipikus mintázatokat helyezik a középpontba, ezeket kiegészítve a különböző kultúrákból származó őshagyományokkal.
Utazó sámánizmus
Az utazó sámánizmus igazából egy révülési technika, melynek során a sámán a dob, csörgő, ének, tánc, légzés vagy tudatmódosító növények hatására "kilép" a testéből és a megszokott külső tudatállapotából, és a lelke utazásra indul a szellemvilág láthatatlan dimenzióiban, az Alsó, Felső vagy a Középső Világban. Utazásából visszatérve erőt, tudást, útmutatást, gyógyulást hoz azok számára, akik érdekében a samanizációt vagy a szertartást végzi. A révülést vagy transzállapotot látszólagos ájulás vagy önkívületi állapot kíséri, melyből visszatérve a sámán ismét képes kommunikálni a külvilággal.
Behívó sámánizmus
A behívó samanizáció egy másik technika, ami inkább a médiumitáshoz hasonlítható. Ilyenkor a sámán révült állapotában meghívja a szellemeket a saját testébe, és egyéni tudata háttérbe vonul, amíg a szellemek az ő testén keresztül kommunikálnak, cselekszenek, gyógyítanak, elfogadják a felajánlásokat stb. Ilyenkor a sámán hangja vagy akár az általa beszélt nyelv is megváltozhat, és a samanizáció végén általában nem emlékszik arra, hogy mi is történt tulajdonképpen. De tudja irányítani a folyamatot, vagyis a szellemek meghívását és elküldését ő végzi, ugyanúgy, mint az utazó samanizációnál ő lép ki a testéből, tudja, hogy hová szeretne utazni, és vissza is tud térni a végén.
Fehér és fekete sámánság
A sámáni feladatköröket is két kategóriára oszthatjuk. a fehér sámáni minőséghez tartozik a gyógyítás, gyógynövények használata, különböző engesztelő áldozatok végrehajtása, jövendőmondás, tanítás, útmutatás, vagy akár elveszett tárgyak, személyek megkeresése. A lélekvisszahívást is többé-kevésbé ide sorolhatjuk, valamint a halott lelkének elkísérését a túlvilágra. Ezzel szemben a fekete sámáni minőség már inkább a "harcos" sámánokra vonatkozik, akik szembeszállnak a betegség-démonokkal, megszüntetik az átkokat, elűzik a gonosz szellemeket és démonokat, akik a klienset zavarják vagy megszállják. Az elrabolt és fogva tartott lélekrészek visszahozása is inkább fekete sámáni feladat, ugyanúgy, mint a halállal kapcsolatos egyes beavatkozások elvégzése, ahol a sámánnak "veszélyesebb" vizekre kell eveznie. A fekete mágusokkal vagy gonosz sámánokkal szembeni harc és védelem is a fekete sámánság hatáskörébe tartozik. A fekete sámánsághoz az elhívást és a beavatást nehezebb megkapni, mint a fehér sámánsághoz, de vannak olyan sámánok, akik mindkét minőséghez kapcsolódó feladatokat sikeresen el tudják végezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése