Samanizmus és entheogének

Ez egy nagy téma, ami sokszor előkerül a Facebook-csoportokban, sőt, személyesen is sokan kérdeznek róla. Már azt is rám sütötték, hogy miért nyilvánítok véleményt ebben a témában, ha nem is próbáltam ki az entheogéneket. Aki nem tudja, miről van szó, annak egy kis fogalomértelmezés. Az "entheogén" kifejezést az etnobotanikusok alkották (azok a kutatók, akik a különböző sámáni és törzsi kultúrákban használt pszichoaktív növények szerepét vizsgálják), és azt jelenti: "Olyan növény, amely Isten jelenlétébe hoz", vagyis azokat a pszichedelikus növényeket illetik ezzel a névvel, amelyeket bizonyos sámánok a transzélmények megtapasztalásához vezető kapuként használtak vagy használnak. Legutóbb a légyölő galócával (Amanita muscaria) kapcsolatban került szóba mindez. Nálunk Európában is számos olyan növény van, amit vélhetőleg régebben használtak a sámánok, tudó emberek (a légyülő galócán kívül pl. beléndek, nadragulya, csattanós maszlag, mandragóra stb.), de persze mostanság a legmenőbbek az "import" cuccok: ayahuasca, psylocibin gomba, meszkalin, iboga. 

A téma szerteágazósága miatt szeretném először lefektetni a legfontosabb pontokat, amelyeket ezzel kapcsolatban fel szeretnék sorolni.

1. Az entheogéneket sámánok használták, és nem "kíváncsiskodó" laikusok.
2. A sámán pontosan tudta, hogy miért használja az entheogént, és mit szeretne elérni, megkapni általa (általában tudást, útmutatást, gyógyító erőt, diagnózist stb., hogy segíteni tudjon a hozzá forduló embereknek). Nem szórakozásból vette be.
3. A sámán a kulturális környezetében vagy a képzése során megkapta mindazokat az ismereteket, világképet, melyek segítettek neki, hogy pszichedelikus élményét kontextusba tudja helyezni, és megértse, mi a szerepe, és mire képes a növény szelleme, mellyel révült tudatállapotában kapcsolatba lép.
4. A sámán a növény szellemére szövetségesként, segítőként tekint, és nem várja el tőle azt, hogy minden problémáját megoldja helyette, és elvégezze a munkát, ami a személyisége megtisztításához, kibontakoztatásához szükséges. Ugyanezt a projekciót alkalmazzák sokan a guruval kapcsolatban ("majd a guru minden problémámat megoldja, nekem csak át kell adnom magamat"), mint amit egyesek a mesternövényektől várnak el. 

A sámán kategóriáját külön kell választani az önismereti úton elinduló spirituális érdeklődőtől, mivel ez utóbbi a saját problémáival, tisztulásával, önmegvalósításával van elfoglalva; míg a sámán mások segítésének, gyógyításának a feladatát vállalja fel, arra kapott elhívást. Ha az utóbbi kategóriát vizsgáljuk, akkor mire lehet számítani, amikor egy spirituális érdeklődő kapcsolatba kerül egy entheogénnel?

1. A kezdő érdeklődő kipróbál egy entheogént, hátha "lesz valami". Persze nem történik különösebben semmi, legfeljebb színeket meg fraktálokat lát, de gyökeres  felismerésekre nem fog jutni a világ természetét illetően, és a szellemvilág működését sem érti meg. Mondhatjuk azt, hogy aki nem hisz benne, az nem lát semmit, de inkább mondjuk azt, hogy aki nem tudja, mit keres, az elől a szellemvilág rejtve marad, csupán szórakozás, egy kaland marad az egész dolog.
2. Nem tudja, hogy mire kell használni, mert ő csak egy izgalmas élményre, egy "tripre" vágyik, és gyakran még az önmegvalósítással kapcsolatos szándékai sem eléggé komolyak. Amikor a növény megmutatja neki, hogy mik lennének a teendők, akkor megriad, vagy éppenséggel nem veszi komolyan az útmutatást. De akkor minek kérte? A mesternövény nem HBO, vagy National Geographic, nem a látvány miatt utazunk, hanem a tanítás miatt.
3. Nem rendelkezik azzal a kulturális és spirituális háttérrel, melynek segítségével el tudna igazodni a szellemvilágban, és használható módon értelmezni tudná a kapott információkat, megéléseket. Így csak bámészkodik a fraktálok között és hullámvasutazik az érzelmi energiákban és az emlékképek között. Bár a szellemvilág igyekszik mindig a számunkra értelmezhető szimbólumrendszeren keresztül kommunikálni, ha nem teszünk erőfeszítést, hogy megismerjük a különböző spirituális kultrákban, hagyományokban fennmaradt tudást, ismereteket, szimbolikát és mítosz-anyagot, akkor az utazásunk olyan lesz, mint amikor egy színvak embernek próbálnak megmutatni egy színpompás nagy felbontású filmet.
4. A spirituális érdeklődő azt várja, hogy ha elegendő szertartáson vesz részt, és elegendő alkalommal lép kapcsolatba az enetheogénnel, akkor minden problémája megoldódik. A növény azonban nem véletlenül "tanító", a tanítást nekünk kell használni, nem csak megkapni kell. Az okos tanítványnak egy tanítás is elegendő. A kevésbé intelligensnek többször kell ismételni, de végül leesik, hogy mit kell tennie. De az ostobának ezerszer is elmondhatod ugyanazt, és még mindig ugyanazoknál az elakadásoknál fog tartani az életében, hiába kapta meg a választ mindenre. 

Tehát nem az entheogénekel van a baj elsősorban, hanem azzal, hogy ez is árucikké és szórakozássá vált, és a legtöbb esetben nélkülözi a szükséges előkészítést, elhívást, ceremoniális hátteret, a mesternövény iránti tiszteletet. Könnyen elérhető, de ezáltal inkább el is rejti magát azok elől, aki nem állnak készen, hogy tanuljanak tőle. Tehát nem a rászokás veszélye itt a probléma, hanem az, hogy a legtöbben nem tudják kellőképpen értékelni a lehetőséget, mait kapnak. Aki nem tudja mindenben látni Istent, annak jó eséllyel az entheogén növény sem fogja megmutatni, és ha meg is mutatja, ekkor ezt gyorsan el fogja felejteni, és nem sokat fog változni az élete.