"Fiatalkoromban sok olyan esetet láttam, amikor ártatlan idősebb hindu úriemberek, akik eleinte gyönyörű spirituális tanítók voltak, elkezdtek hinni benne, hogy ők Isten egyedüli avatárjai, mivel a nyugatiak éveken keresztül ekként kezelték őket. Elkezdtek „istenemberként” viselkedni: az egójuk mérhetetlenné növekedett és a szépségük szertefoszlott. Ha bárkinek ekkora hatalmat adunk a kezébe, az őt is tönkre fogja tenni. Ezt láttuk bizonyos mértékig a politikában is, és az államunk és a kormányaink Voltaire és Montesquieu elképzelései alapján lettek kialakítva (vagyis az egyház és az állam különválasztásán, valamint a törvényhozó, végrehajtó és igazságszolgáltató erők különválasztásán); de a spiritualitás területén ezt nem sikerült megvalósítani, és így ott tombol a korrupció.
Ez
nem azt jelenti, hogy nincs szükségünk spirituális tanítókra.
Sokkal inkább szükségük van rájuk, mint ezelőtt. A jógát vagy
bármilyen tradicionális spirituális utat egy tanár nélkül
megtanulni ugyanolyan nehéz lenne, mintha zenélni vagy gyógyítani
szeretnénk megtanulni egyedül. Lehet, hogy néhány nagy
autodidakta számára ez lehetséges, de a legtöbb ember nem így
működik. Azok a modern tanítók, akik a legnagyobb hatással
voltak rám: Ramakrishna, Aurobindo, Ramana és Krishnamurti.
Egyikőjüknek sem volt emberi guruja (bár több tanítójuk is
volt). A saját autoritásuk alapján tanítottak. Ezzel együtt,
most olyan guruink vannak, aki obskúrus tanítókat kreálnak
maguknak, akiket sohasem látott senki és őket kiáltják ki a
saját gurujuknak, akitől a felhatalmazást kapták. Ez a 18-19.
századi európai arisztokratákra emlékeztet, akik építészeket
bíztak meg, hogy ősréginek kinéző kastélyokat és romvárakat
építsenek nekik, melyre alapozva egy régi dinasztia
leszármazottaiként hirdethették magukat. Bár nem minden állítás
hazugság a guruk világában, azt javaslom, hogy kezeljük őket
erős gyanakvással.
Ez
a világ mély spirituális válságban van és a spirituális
tanítókra még nagyobb szükség van manapság, mint ezelőtt.
Mégis a mostani guruk körül egymás után megjelenő botrányok a
szexuális kizsákmányolással, manipulációval, pszichoterrorral,
mesés vagyon felhalmozásával kapcsolatban mélyen gátolják a
spiritualitás lehetőségeit a társadalmunk forradalmasítása és
az evolúciónk felgyorsítása terén. Mindez annak a ténynek
ellenére, hogy erre a forradalomra sürgősen és erősen szükség
volna, mivel eltéríthetne bennünket az ökölógia katasztrófa
szakadékának széléről. Alább olyan ötleteket fogok ismertetni,
melyek elősegíthetik egy spirituális gyakorlat, például a jóga
szerepvállalását ebben. Ezeknek az ötleteknek az a célja, hogy
előteremtse a tanító/tanuló kapcsolatának ökológiáját (a
szervezetek egymáshoz történő viszonyát) és higiénéjét.
Először
is olyan tanítókra van szükségünk, akik megmutatják a
tanulóknak az utat, anélkül, hogy az útnak tettetnék magukat. Ez
a legjobb figyelmeztetés, amit ajánlani tudok egy tanító vagy
guru követőinek – kerüld az olyan tanítót, aki azt mondja,
hogy ő az út és a kapcsolat középpontjába helyezi magát. A jó
tanító a tanuló munkáját, erőfeszítését és gyakorlását
fogja előtérbe helyezni, magát lényegtelennek beállítva. Olyan
technikákat fog megtanítani, melyek helyettesítik a rajta való
függést.
Bár
sok jelenlegi guru a saját személyét helyezi előtérbe, az
őszinte tanító a tanítást, a módszert és a technikát fogja
előtérbe helyezni. Nem szabad hamis reményekkel áltatnia a
tanulókat és misztikus hókusz-pókusz átadást sem végeznie. Így
a tanító, aki nem magát helyezi előtérbe, hanem visszaadja a
labdát a tanulónak, őket hatalmazza fel. A tanító az, akinek van
elég alázata ahhoz, hogy elismerje – ő csak katalizátor a
kapcsolatban és maga a tanuló végzi a legfontosabb munkát. A
tanító megmutathatja az utat, de a tanulónak kell végigjárnia. A
tanító az, aki készséggel elismeri, hogy ő is tanul a
tanítványaitól. A kapcsolat nem lineáris, nem a tanítványok
fölé magasodó, mindentudó régimódi gurué.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése