A világ szakralitása

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Ezzel szemben az objektív szamádhi a világ valódiságának megtapasztalásához vezet. Itt nincs helye a spirituálisan motivált menekülési vágynak. Mint a hogyan a bennszülött kultúrák is, az objektív szamádhi képes visszavinni bennünket abba az elbűvölt állapotba, amikor azt látjuk, hogy minden létező valójában szent és hogy az egész világ, minden egyes légzés, minden pillanat egy csoda és egy jelenés. Ne tévesszük azonban ezt össze a modern materializmussal. A materializmus elutasítja a tudat és az elme létezését a testtől különálló kategóriaként, az elmét ás a tudatot az anyagra redukálva, pontosabban az agyban zajló bioelektromos és biokémiai folyamatokra. A jógi nem használja ezeket a szamádhi második típusában. A tárgy nélküli szamádhi azt mutatja meg, hogy a tudat, a lélek és az önvaló örök, változatlan, határtalan, és tulajdonságok nélküli; mindazonáltal ugyanolyan valóságos, mint a világ, bár nagyon különbözik tőle.

Ezért tekinthető a jóga dualista filozófiának? Elfogadja a teremtés két különböző kategóriájának létezését. A legtöbb filozófia nem dualista, hanem monista, ami azt jelenti, hogy mindent egy kategóriára redukálnak. A monista iskolákat szintén két fő irányzatra lehet osztani? Az idealista és materialista iskolákra. Az idealista filozófiák az anyagot az elme/tudat/én elvére redukálják, mint ahogy a korai buddhizmus, az advaita védánta, vagy az európai idealizmus teszi. Lényegében úgy gondolják, hogy a világ és az anyag csupán az elme elképzelései, vagy hogy nincs az elmétől különválasztható, független létezésük. Másfelől vannak olyan iskolák is, melyek a tudatot/elmét redukálják anyaggá, mint például a tudományos empiricizmus (a nyugati tudomány), és a történelmi materializmus (kommunizmus). E filozófiák állítása szerint a tudat/szellem/elme nem létezhet az anyagtól függetlenül; például a tudati jelenségeket tipikusan az agyban keletkező biokémiai és bioelektromos áramlatokra redukálják. Bár az idealisták és a materialisták sok pontban nem értenek egyet, mindkét megközelítés monista abban, hogy a világot egyetlen kategóriára redukálják, legyen az a gondolat vagy az anyag.

Ugyanakkor vegyük észre, hogy a szamádhik két fő kategóriára osztása nem szabadon választott, hanem valószínűleg a jóga-rendszer legfontosabb vonása. Lehetővé tette a jüga számára, hogy az egész anyagvilágot szent, kikristályosodott szellemként lássa, de ugyanakkor elfogadja, hogy minden egyénnek van egy örök és isteni belső magja, amely változatlan marad, bármilyen megnyilvánuláson vagy megtestesülésen halad is keresztül."