A rénszarvas-szimbólum

Az egyik nap egyéni lélekutazást vezettem, és a képek, amik jöttek, egy északi eszkimó törzsről szóltak, ahol a rénszarvast nem csak totemállatként, hanem isteni lényként is tisztelték. A rénszarvas mitológiai szerepe valahol közös szálakkal rendelkezik a szarvassal, vagy a hun-magyar mondakörből ismert Csodaszarvassal is. De ezen állatok mitológiai vonatkozásáról majd később írnék. A lélekutazás közben azt is éreztem, hogy ez a tizenhetedik szimbólum, amit Odin át szeretne adni nekem. Így egy következő alkalommal újra leültem, hogy csak ennek a szimbólumnak szenteljem a révülést, és megtudjam, hogy pontosan mire és hogyan kell használni. 

A második utazásnál az Életfa nagyon szép, téli, havas táj közepén állt, a fehér, arany és ezüst színek domináltak hófödte ágain is. Az Életfa tövébe először egy fényesen világító agancsokkal rendelkező csodaszarvas érkezett, majd az erőállataim is megjelentek. Amikor közöltem, hogy a rénszarvas-szimbólumnak szeretnék a nyomába eredni (ez a közlés nagyjából telepatikus úton szokott történni, vagyis gondolok valamire, és ők már meg is értik, hogy miről van szó). A sasom invitált, hogy kezdjük el szállni felfelé az Életfa mentén, és a rénszarvas is velünk tartott. A szivárvány hét színcsíkján úsztunk keresztül, és a fénysávok olyan sűrűk és selymesek voltak, mintha tejszínben siklottunk volna. Megérkeztünk a Valhalla kapujába, és ez alkalommal hét kapun keresztül kellett bejutnunk, de szerencsére mindenhol beengedtek a kapuőrök. Jelezték, hogy az átjutás nem mindenkinek olyan könnyű, a legbelsőbb kapukon csak nagyon kevesen juthatnak át. Útközben Odin két hollója és két farkasa is csatlakozott hozzánk. 

Így érkeztünk meg Odinhoz, aki még egyszer megmutatta a szimbólumot: fehér rúnakövön állt arany festékkel, és így nézett ki, ahogy bal oldalt látjátok. "Mi a szimbólum jelentősége?" - kérdeztem. Odin ezt válaszolta: "A rénszarvas hírvivő, küldönc. Ő hordozza a legértékesebb kincseket, ajándékokat az Élet vagy az Önmegvalósítás hosszú útján. Segít abban, hogy ha van egy szándékunk, akkor meg tudjuk őrizni annak tisztaságát az utunk végéig. A körülmények változnak, de a lényegnek épségben kell maradnia. Egyúttal a lélek eredendő tudását és gazdagságát is képviseli, mely mindig ott szunnyad a lélekben, még a legsötétebb órájában is. De épségben meg kell őrizni ezt a tudást és fényt, amíg a lélek eléri a megvilágosodást. Tanulmányozd az Yggdrasilon legelésző szarvast, és megérted, hogy mi a csodaszarvas funkciója."

Ekkor azt láttam, hogy a rénszarvas lemegy az Életfa gyökerei alá, és leereszkedik a föld mélyére, az Alsó Világba. Ez a régió a gyökércsakra területét képviselte. Utána felfelé indult, az Életfa tövénél a források között bolyongott (melyeket a skandináv mitológia szerint a Valhalla tetején legelésző Eikthyrnir szarvas szarvának csúcsairól alácsöpögő víz táplál. Ez a második régió a szakrális vagy szexcsakra területét képviselte. A rénszarvas elindult az Életfa szárán fölfelé, és egy helyen egy tábortűz égett, körülötte emberek. Ez volt a köldökcsakra területe, a tűzelem birodalma. A rénszarvas tovább igyekezett fölfelé, és elért az első elágazáshoz, ahol az Életfa vastag ágai között látni lehetett a szivárványt. Ez volt a szívcsakra területe, az összekötő kapocs Ég és Föld között. 

A rénszarvas még tovább ment fölfelé, és elérkezett abba a magasságba, ahol az ágak kezdenek elvékonyodni, és mozogni, valamint a levelek is susognak, duruzsolnak a szélben. Ez volt a torokcsakra területe, ahol a különböző hangok létrejönnek. Még tovább ment fölfelé, a lombkorona felső részébe, ahol az ágak között átragyogott a Nap és a Hold fénye. Ez volt a homlokcsakra területe, amelynek két szirma a Nap és a Hold energiáit, kettősségét képviseli. Utána még tovább emelkedett, a lombkorona tetejére, ahol a csillagok és a végtelen mély kék égbolt ragyogott. Ez volt az ezerszirmú koronacsakra területe. Az Életfa tövében lakó Nidhögg kígyó tudatosságának egyszer fel kell ébrednie, és akkor a rénszarvas, a mennyei hírvivő felkíséri az Életfa tetejére, az istenek lakhelyére. 

Ebben az utazásban többször is előfordult a hetes szimbolika, mint ahogyan a magyar népmesében és sok más mondakörben is megjelenik. A hetes a beavatás száma, és azokat a tudatszinteket képviseli, melyeken keresztül kell lépnie a léleknek a tudatosodás útján, hogy megszülethessen a magasabb világokban. A teozófiai hagyomány és annak modern követői tizenkét beavatásról beszélnek, melyekből az első hét érhető el addig, amíg van fizikai testünk. Ezzel együtt más források tizenkét dimenzióról is beszélnek, vélhetően a tudatunk a beavatások során válik képessé a multidimenzionális tudatosságra és jelenlétre. De egyelőre majd visszatérünk a rénszarvashoz kapcsolódó mitológiai dolgokra is. Odin a hét csakrámra vetítette ki a rénszarvas-szimbólumot, ami elősegíti a csakrák ébredését és tudatosodását. Elbúcsúztunk és visszatértünk az Életfához.