A lélekkel kapcsolatos elképzelések a legtöbb kultúrában szoros kapcsolatban állnak az adott hagyománynak a reinkarnációról, a halál utáni létről, az univerzum különböző létezési tartományairól és a karmáról szóló ismereteivel. Az egyiptomi hagyományban a halál utáni élet, a lélek útja az alsó és felső világok teljes spektrumán keresztül, valamint az újjászületés a saját testében (melynek épségét mumifikálással igyekeztek megóvni), valamint a halhatatlanság elérése a lélek kilences felosztásának felfogásán alapult. A kilenc rész neve: Khat, Ba, Ren, Ká, Shuyet, Ib, Akh, Sahu és Sekhem. Ezek közül nyolcat halhatatlannak tekintettek, és a halál után tovább éltek a Túlvilágon, míg a kilencediket, a fizikai testet hátra kellett hagyni. Az egyes részek leírását és funkcióját alább ismertetjük:
Khat vagy Kha - a fizikai test
Az ősi egyiptomiak a fizikai testet is a lélek részének tekintették, ez volt az edény, amely a lelket tárolta, amíg a földön tartózkodott. Éppen ebből fakadt a mumifikálás kultusza: a halál után a testet, mint a lélek részét igyekeztek épségben megőrizni. A mumifikált test mellé továbbra is étel- ital stb. felajánlásokat helyeztek, mert a testet tekintették a kapunak, amelyen keresztül az eltávozott lélek is megszólítható. A halottak ilyen formában történő imádata sok más kultúrában is létezik.
Ba - a személyiség
Talán ez az a lélekrész, mely a legközelebb ál, a modern lélekfelfogáshoz. Mintazokat a vonásokat tartalmazza, melyek az illetőt egyénivé teszik. Egy emberi fejjel rendelkező madárként ábrázolták, mely így közlekedni tudott a földi világ és az istenek viélága között. Ez már az illető életében is többször előfordult, de a halála után vált igazán gyakorivá. Az egyiptomiak azt tartották, hogy a Ba meglátogatta az istenek birodalmát, de azokat a helyeket is, melyeket az illető itt a földön kedvelt. Így a Ba tartotta fenn a kapcsolatot a csillagok között lakó lélekrészei és a földön maradt teste között. A modern szellemtanban is azt tartják, hogy a halottak szellemei visszajárnak azokra a helyekre, amikhez letük során kötődtek.
Ren - a "szent és mágikus név"
Az ókori Egyiptomban a gyermek születésekor kapott egy nevet, melyet mindenki előtt titokban tartottak, csak az istenek tudták. Ennek a névnek nagy jelentőséget és erőt tulajdonítottak, melynek segítségével meg is lehetett semmisíteni egy személyt és a lelkét. Az illetőt az élete során egy másik néven nevezték, és az "igazit" titokban tartották, nehogy valaki megszerezhesse a hatalmat a lelke fölött, vagy megsemmisítse. Amíg a Ren létezik, a léleknek megvan az ereje ahhoz, hogy életben maradjon. A Ren titokban tartása és a test mumifikálása biztosították a lélek örök létezését.
Ká - az életerő
A Ká az életerő, a vitális esszencia, mely életben tartotta a lelket a testben és a test elhagyása után is. Az egyiptomiak úgy tartották, hogy Heget, a termékenység-istennő vagy Meshkenet, a születés istennője lehelte bele a Ká-t, at Élet lehelletét az újszülött testébe, és ettől kelt életre. Úgy tartották, hogy az élet és ital segítségével tartjuk fenn a Ká-nkat. Úgy hitték, hogy a Ká-t a halál után is táplálni kell, ezért végeztek étel- és italfelajánlásokat a Khat-nak. Persze a Ká-t nem közvetlenül a felajánlás táplálta, de úgy tartották, hogy valamilyen természetfeletti módon mégis magához veszi belőle az életerőt.
Shuyet vagy Khaibit - az "Árnyék"
Az ókori egyiptomiak szerint az árnyékunk a lelkünk része. Mindig jelen van, és úgy tartották, hogy olyan tulajdonságokat tartalmaz, melyek az egyediségünk részét alkotják. Mint sok más kultúrában, az egyiptomiak is úgy tartották, hogy az árnyékunk valamilyen módon kapcsolatban áll a halállal. A Shuyetet Anúbisz, a holtak birodalmának ura szolgájának tekintették, és egy teljesen fekete emberi alakként ábrázolták. Sok sírhelybe egy külön ebből a célból készült dobozt is helyelyeztek, melyben a Shuyet lakott. A modern pszichológia kissé mást ért az Árnyék-én alatt, de némi párhuzamot azért vonhatunk a kettő között.
Mint ahogy manapság is sokan gondolják, az egyiptomiak a szívet tekintették az érzelmek otthonának. A gondolkodás, akarat, szándék középpontjának is tartották. Más hagyományok is a szívet (és nem a fejet) tekintik a lélek és az elme otthonának. Az Ib nagyon fontos lélekrész volt, és számos egyiptomi feliratban is említésre kerül. Az egyiptomi hagyományban az ember halála után a szívét helyezték mérlegre, míg a serpenyő másik tányérjában az igazság tolla volt. Ha a szíve nehezebbnek bizonyult az igazságnál, akkor nem léphetett be a túlvilágra, és a szívét az Ammit démon falta fel, akit oroszlán-víziló-krokodil hibridként ábrázoltak. A szív védelme érdekében a halál után kivették a halott mellkasából, külön bebalzsamozták, majd egy szkarabeusz-amulettel ellátot dobozba helyzeték. Ez a rovar védte meg a halottat, nehogy a szíve túl sokat áruljon el a túlvilágon az életében elkövetett tettekről. Az elkövetett bűnök "elhallgatása" egy olyan motívum, ami többször is megjelenik az Egyiptomi Halottaskönyvben.
Akh vagy Ikhu - a halhatatlan Önvaló
Az Akhra úgy tekintettek, mint a Ba és a Ká misztikus kombinációjára,mely a megvilágosodott halhatatlan lelket képviselte a halál után. A Ba és a Ka egyesülése csak a megfelelően elvégzett beavatások és halotti szertartások után jöhetett létre. Az Akh a személyiség azon része, amely a halál után megjelenhetett például a hozzátartoztók álmában, és így kommunikálhatott velük.
Sahu - a lelki test
A Sahut az Akh magasabb askeptusának is tekinthetjük. Amint a lélek bebocsátást nyert a Túlvilágra, a Sahu-ja különvált a többi lélekrészéről. Ahogy egyes modern elképzelések is tartájk, a Sahu azokat üldözte, akik valami rosszat tettek az illetővel az élete során, ás vdelmezte azokat, akiket szeretett. A halott ember Sahu-ja ugyanúgy megjelenhetett mások előtt, mint az Akh.
Sekhem - az Én-erő
A Sekhemet az Akh további elemének tekintették. A lélekerőt képviselte. A Halottak Könyvében a Sekhem a lélek ereje, és az a hely, ahol Hórusz és Ozirisz lakik a Túlvilágon. A Sekhem egy teremtő erő is, mellyel a fizikai környezetet és egy ember cselekedeteit is befolyásolni lehetett. Az egyiptomi misztérium-iskolák beavatásai arra tették képessé a jelölteket, hogy kapcsolatba kerüljenek a lelkük egyes aspektusaival, és megtanulják irányítani azokat. Az Akh-hoz hasonlóan a Sekhem nem a fizikai testben és a földön lakozik, hanem a csillagkban az istenek és istennők társaságában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése