"A
régi rendszerben azt kérdeztem volna magamtól: „Hogyan
vonzhatnám „Én” magamra Isten kegyét? Hogyan ébredhetnék fel
„Én” spirituálisan?” A szívcsakra azonban átfogalmaztatja
velünk ezeket a kérdéseket: „Hogyan segíthetnénk elő a
közösségünkben Isten megnyilvánulását? Hogyan mozdítsuk elő
közös fejlődésünket? Hogyan nyilvánulhat meg a felébredés
rajtunk keresztül?” A hangsúly eltolódik az egyénitől a
közösség felé. Nem a személyes érdemek által szabadulunk fel,
hanem a szolgálat által. Bármennyit is értem el személyesen, az
még mindig relatív, ha a szomszédom a sárban dagonyázik. Vagy
együtt fejlődünk, vagy egyáltalán nem. Nem szigetelhetem el
magamat a világ fájdalmától és szenvedésétől; csak
érzéketlenné tehetem magamat. Amikor a jógikus tudatfeletti
állapotokat tapasztalom meg, egy bizonyos pont után rájövök,
hogy a lényem nem ér véget a bőröm felszínénél, hanem túllép
minden határon. Egy bizonyos pont után szó szerint az összes
fájdalom, amit bármilyen lény átél a múltban, jelenben, és a
jövőben (és az összes dicsőség is) az enyém lesz. Ez
gyönyörűen kifejeződik a bódhiszattva-fogadalomban. A
buddhizmus mahájána hagyományának papjai úgy tanulják,
hogy az egyén spirituális felszabadulása nem lehetséges. Vagy van
egy akkora közlekedési eszközünk (mahá-jána - „nagy
kocsi”), amely képes mindenkit átvinni a feltételekhez kötött
lét óceánján a túlpartra, a szabadságba, vagy pedig mindannyian
itt maradunk a feltételekhez kötött létben. A bódhiszattva
megfogadja, hogy ő lesz az utolsó, aki belép a nirvánába. Ez a
szívcsakra nyelve.
A szívcsakra
jógija is ugyanezt valósítja meg. Élvezni tudnám-e a saját
jelentéktelen, vacak megvilágosodásomat, amikor mások
depresszióban vannak és szenvednek? Ez azt sugallná, hogy az az
úgynevezett megvilágosodás nem sokat ér. A jövő spirituális
evolúciója többé nem az egyéni eredménytől függ. Az egymáshoz
való viszonyulásunk, a hálánk kifejezése, a megbocsájtás, a
szeretet és az egymás iránti együttérzés által fog
felemelkedni Isten a közösségünk formájában.
Isten jelenleg
minden lényben megtestesül, különösen az emberekben, de csak
annak mértékében, amennyire ezt tudatosan érezzük és az
vagyunk. Közösen válunk guruvá. És most itt az ideje, hogy
felnőjünk és megosszuk ezt a felelősséget. Vissza kell vonnunk a
projekcióinkat az autoritások minden formájáról és vissza kell
kapnunk az erőnket. Teremtsünk egy egyenlő emberiséget, melyben
szabad és feltételek nélküli egyénekként egyesülünk egy
szuper-intelligencia, Isten alatt. Ha közösen megvalósítjuk
Istent ebben a számtalan formában, azzal megteremthetjük közös
sorsunkat. Meghívást kaptunk, hogy a probléma része helyett a
megoldás részévé váljunk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése