Szenvedés nélkül nincs erő

...és kockázat nélkül nincs tanulás - ezt a címet is adhatnám ennek a blogbejegyzésnek. Történt ugyanis, hogy szombaton felkerekedtünk Oguzhoz kunyhózni. Ezt még megelőzte a múlt hétvége, amikor is két sámádobos révülést tartottam a Vegetáriánus fesztiválon, mindkettőn telt ház volt, majd délután a teliholdkor még egy Földanya-szertartást is elvégeztünk a Csobánka mellett lévő Mackó-barlangban. A szertartás nagyon szépre sikeredett, több mint harminc résztvevővel. De erről most nem is írok részletesen, szeretettel várlak inkább titeket is, ha lesz legközelebb. 

Tehát térjünk vissza a mostani hétvégére és az izzasztókunyhóra. Dél körül érkeztünk Diósjenőre. A kert szép volt, mint ahogy szokott, és az emberek is barátságosak, bár most a megszokottnál is többen gyűltünk össze, mikorra kezdődött a kunyhó, huszonnégyen voltunk összesen. De valahogy minden komolyabb lett egy fokkal, amióta Oguz hazahozta a fekete sámánruhát, mely most is ott díszelgett a jurtában. És ebből a szempontból a kunyhó sem hazudtolta meg önmagát, legalábbis engem kicsinált. Viszont fontos dolgokat megtanultam ez alkalommal is. Egész nap böjtöltünk, csak vizet ittunk. Megkraktuk a tüzet, Feri beletette a köveket, és meggyújtottuk a farakást. Amíg leégett a tűz és felizzottak a kövek, Oguz mesélt a kunyhóról, minden fontos dolgot elmondott. 

Kunyhó előtt még elmentem vizelni a bokorba, és szokatlanul erős feszültséget éreztem a prosztatámban és alhasi tájékon. Utána ez a feszültség megmaradt a kunyhóban is, legalábbis az első két körben. Imádkoztunk, énekeltünk, egymás után jöttek be a kövek. Jó sokan voltunk, és sok volt a gőz. Én nem nagyon révültem be, legalábbis addig, amíg a harmadik kör el nem kezdődött. Akkor a következő történt. Megjelent egy védelmező szellem, aki kérte, hogy ne áruljam el a nevét. Eddig minden segítőmet és erőállatomat bemutattam nektek az írásaimban, de a védelmezőt azért érdemes titokban tartani, még akkor is, ha esetleg egy ismertebb szellemi tanító vagy entitás, mert ő az ellenségek ellen védi a gyakorló vagy spirituális/sámáni úton járó személyt. Ha a gyakorló világgá kürtöli, hogy ki a védelmezője, akkor a támadói is könnyebben át tudnak hatolni a védelmező mezőjén. A védelmezőmmel egyébként pont egy pár nappal ezelőtti révülésnél találkoztam először, de akkor még nem tudtam, hogy ez lesz a szerepe, mert csak ennyit mondott: "Tanítsd azt a tudást, amit eddig kaptál, már minden ott van benned, és ne kételkedj."

A mostani alkalommal ismét megjelent a kunyhóban, és a hátam mögé állva körbevont a szárnyaival, amelyek mintegy védőpáncélként borultak rám. Ez hasonló az Ód-köpeny technikához, csakhogy a védelmező szellem energiáival van telítődve, ami sokkal tisztább és ellenállóbb lehet annál az energiánál, amit mi a saját koronacsakránkból tudunk magunk köré vonni. Tehát a lényeg az, hogy körbevonta az aurámat, és a feszítő érzés a prosztatám környékén azonnal alábbhagyott, majd teljesen meg is szűnt. Utána elmondta, hogy visszavert egy asztrális támadást, melyet egy híres jógi indított ellenem, akinek a tanítványát figyelmeztetni próbáltam, hogy a mesterük egy manipulatív csaló, igazából egy fekete tantrikus jógi, ami egyenértékű a fekete mágussal. Nem megyek itt most bele a részletekbe, hogy ki az és milyen gazemberségeket tett, mert aki nincs kapcsolatban vele, az örüljön, ha nem tud róla semmit. Ezt én is ebből az esetből tanultam meg. A védelmezőm közölte, hogy az általa küldött átok vagy rontás, vagy nevezzük egyszerűen negatív befolyásolásnak (ami könnyen megbetegíthetett volna, főleg ha nem jövök rá, hogy honnan származik), most vissza lett tükrözve rá, és ő fogja majd megkapni a saját csomagját. 

A szellemvilágban és a mágiában mindig ez történik. Ha rosszindulatú energiacsomagot küldesz valaki felé, akkor ő megkapja és beteg lesz vagy valami rossz dolog történik vele, ha nem veszi észre, vagy ha nem tud megfelelően védekezni ellene. Viszont ha sikerül visszavernie a támadást, akkor az egyenesen visszaszáll rád. Éppen ezért a sámánok egy úgynevezett Égtükör-talizmánt szoktak viselni a nyakukban, ami az ilyen támadások kivédésére szolgál. A régi időkben a nagy harcosok is kaptak ilyen fegyvereket, varázsigéket az istenektől, amelyeket csak egy hasonló erejű fegyverrel tudott kivédeni az ellenfél. A másik konklúzió persze az, hogy ha nem szükséges, ne kössünk bele semmilyen mágikus erőt birtokló személybe, mert lehet, hogy sokkal erősebb nálunk, és könnyen megjárhatjuk. Még azt kértem a védelmezőmtől, hogy védjen meg másokat is ennek a támadónak a negatív befolyásától, és tükrözzön rá vissza minden rosszindulatot, amit mások felé küld. 

Szóval örültem, hogy rájöttem, honnan származott ez a hirtelen kellemetlen érzés - egy asztrális nyilat kaptam a szexcsakrámba, amit el kellett távolítani onnan. Amint ez megtörtént, én nagyjából össze is estem, hátradőltem a kunyhóban (szerencsére volt egy kis hely mögöttem), és onnantól kezdve a kunyhó végéig nagyjából az életben maradásért küzdöttem. Harmadik konklúzió: az asztrális hadviselés, még ha támogatnak is a szellemi segítők, nagyon sok erőt kivesz az emberből. Azt is megmutatta még a védelmezőm, hogy az erő és a képesség, hogy megvédjem magamat és másokat, és segítsek azokon, akik bajba kerülnek, Oguzon és az ő szellemein keresztül fog jönni. Éppen akkor hívta be a kunyhóba a nagyapa-szellemet, aki odaült mellé és rendet tett a mi lelkünkben is, ahogy szokta. Van itt még sok téma, de ezekről majd legközelebb írok. Elég egyelőre annyi, hogy Oguz Mongóliában megkapta a fekete sámán-beavatást, amit egy fekete fejkendő szimbolizál (na meg persze a fekete ruha, fejdísz és a nagy fekete dob), és ilyen beavatással Magyarországon nagyon kevesen rendelkeznek. 

A kunyhó további részében tényleg félhalott állapotban éreztem magamat, jöttek az összefüggéstelen, álomkép-szerű hallucinációk, de az egészen keresztülszűrődött egy gondolat, amit szintén fontos tanításnak tekintek: az erőt csak a szenvedésért, az önként vállalt nehézségekért cserébe kapom meg. Ha nem küzdök a komfortzónám szélén azért, hogy végigcsináljak egy kunyhót, egy szertartást, egy fogadalmat, egy böjtöt vagy bármit, amit szeretnék felajánlani a szellemvilágnak, akkor ne reménykedjek semmiféle táltoserőben. Ingyen nem adják. El lehet dobolgatni meg révülni és kényelmesen utazgatni a szellemvilágban, de ugyanolyan gyenge maradok, mint előtte voltam. Márpedig az erő az, ami a valódi sámánt megkülönbözteti az elméleti sámántól. Úgyhogy örülök, hogy végig bírtam csinálni ezt a kunyhót, és megtanultam belőle a fontos leckéket. Az utazás nem mindig könnyű, szórakoztató és ismeretterjesztő, de mindig a legfontosabbakat éljük meg. 

Este visszajöttünk Budapestre, mert vasárnap még egy transzlégzés-eseményt vezettem le. Ez is nagyon jól sikerült, sokan mondták a pozitív visszajelzéseket. Ahhoz, hogy fenn tudjam tartani a biztonságos teret, és meg tudjam nyitni a kapukat mindenki számára a szellemvilág felé, szintén sok erőre van szükség, ezért az erőgyűjtő gyakorlatokat és a mások érdekében történő samanizálást egyensúlyban kell tartani.