Isten mindent tud? Vagy mégsem?

Újabb részlet Gregor Maehle Szamádhi-könyvéből:
"Az 1.25. szútrában Patandzsalí azt mondja: „Az Egyben (az ísvarában) a mindentudás felülmúlhatatlan.” Ez azt jelenti, hogy minden tudás (ami törvényes, azaz összhangban áll az Isteni Törvénnyel) Istenben nyugszik. Az összes fizikai törvény, a gravitáció, a világ felépítése a legkisebb atomtól kezdve a kvazárokig, az élet teljes keletkezése, a DNS, a periódusos rendszer, az elme felépítése, hogy mi a tudat, és az összes szakrális tudás a harmonikus életről – mindez Istenben nyugszik. Isten nem ismerheti a pszichózist vagy bármit, ami ellentétben áll az isteni törvénnyel. Ahogy az előző szútrában is rámutattunk, az összes állapot, mely a feltételekhez kötöttségen alapul, a szenvedés okai, a karma stb. azon a hamis feltételezésen alapulnak, hogy a test vagyunk, és nem a határtalan tudat. Mivel ezek az állapotok Isten törvényén kívül esnek, egyik sem érintheti meg Istent, és Isten nem is érezheti vagy tapasztalhatja őket.

(Megjegyzés: Maehle itt ugyanabba a hibába esik, mint az előző szútrák magyarázatánál: Istent a tökéletességre igyekszik korlátozni, holott Isten a tökéletlenségben, a feltételekhez kötöttségben, a káoszban és a pusztításban is teljes mértékben jelen van, tapasztalja és irányítja azt. Ennek a kettősségnek csak az egyéni lelkek tudatossága szempontjából van jelentősége, mivel a káosz felől a harmónia irányába történő törekvésük maga a spirituális fejlődés folyamata. Amellett, hogy Isten szervesen áthatja a feltételekhez kötött tudatállapotokat is, Őt ezek valóban nem kötik meg úgy, mint az egyéni lelket.)

Azért értem meg a félelmedet, mert megtapasztaltam a félelmet. Megértem a fájdalmadat, mert átéltem a fájdalmat. Te emlékeztetsz ezekre, és azt mondhatom: „Igen, én is átéltem ezt. Tudom, hogy milyen érzés.” Istennel kapcsolatban nem ez a helyzet. Mivel Isten nem érzékelheti ezeket az állapotokat, és mivel ellentétben állnak a természetével, Isten nem siethet a segítségünkre. Nincs értelme azt mondani, hogy a világ mai helyzete és az összes szenvedése azt bizonyítja, hogy nincs Isten. Isten nem tudatos másról, csak a teljes tökéletességről. Mi teremtettük a saját szenvedésünket és nekünk kell kiszabadítani magunkat belőle."

(Megjegyzés: Ez a gondolat megint csak deista hangvételt üt meg: 2Isten magára hagyta a tökéletlen világot, amit teremtett, nem érzékeli, nem irányítja, a mi feltételekhez kötött létezésünk szempontjából halottnak tekinthető.” Isten pontosan érzékeli, tudja, átéli, és irányítja az összes fájdalmat, tökéletlenséget, félelmet, amit az egyéni lelkek megélnek. Ezt az iskolát is ő vezeti, és segíti is a tanulási folyamatban, bár az kétségtelen, hogy nekünk kell a szabad akaratunkat helyesen használni, hogy elindulhassunk a tudatosodás útján.)