Gyógyító szellemkenu

Ma újabb dobkörön voltam Oguznál. Erősen kezdtünk be néhány dallal, majd gyógyító szellemkenu következett. Lélekkísérő kenuban voltam már, de itt most úgy nézett ki a dolog, hogy aki gyógyulást akart, az beült középre, mi pedig egy hajó alakot formáztunk körülöttük, és Oguz dobolt hátul, Feri pedig elől csörgőzött. A feladat az volt, hogy keressük meg a gyógyító forrást a Világfa tövében, és abból itassuk meg a betegeket. Oguz említette még, hogy van ott más forrás is, a Halhatatlanság forrása, illetve a Bölcsesség forrása, de nekünk most a gyógyítót kell becélozni. Érdekes, hogy a skandináv mitológiában az Yggdrasil (Világfa) gyökereinél szintén három forrás van: Hvergelmir, Urdarbrunn és Mimir kútja, e harmadik a bölcsesség forrása. Szóval elindultunk, és mi elkezdtünk ütemesen lélegezni, miközben előre-hátra dülöngéltünk. Ettől egy idő múlva tényleg berévültem, és az Életfa tövénél találtam magamat. Egy feketés-vöröses nagy maszk vagy arc jelent meg egy sziklán, és mintha egy vízköpő lenne, az ő szájából csobogott a forrás vize. A fenti képhez tudnám hasonlítani, de inkább feketés, a fenti negatívja volt. A forrás vize egy kis tóba gyűlt össze, és az erőállataim meg a szellemi segítőim nagyon megélénkültek, amikor odaértünk. Mindannyian beugráltak a vízbe, fröcskölődtek, locspocsoltak, és a szellemhajó össze tagját is jól bevizezték. Ez volt a gyógykezelés. A nagy mulatság közepette Quan Yin, aki a kínai buddhizmusban a kegyesség istennője emelkedett ki a vízből halványzöld ruhában, hogy az áldásában részesítsen mindenkit. És az Odintól pár nappal korábban kapott vízililiom is megjelent a víz felett lebegve, csak nem fehér, hanem ezúttal lila szirmokkal. 

Tisztíts meg égi víz, tisztíts meg földi víz
Tisztuljunk meg hűs forrásból, szülessünk meg föld odvából 

Így hangzott a dal, amit énekeltünk, ha jól emlékszem. Utána elhalkult a dob, még egy darabig úgy maradtunk, majd visszarendeződtünk egy nagy körbe. Néhány további dal után következett a második feladat. Egyszerre szóltak a dobok, és egy belső utazást kellett megtenni, melynek során egy kérdést tettünk fel: "Mi az az idő?" Én lefeküdtem, és úgy révültem. Elindultak a dobok, elindult az utazás. ismét az Életfánál voltam, és elkezdtem lebegni felfelé. Oguz azt mondta, hogy tegyük fel a kérdést a Teremtőnek vagy annak az isteni formának, akihez kapcsolódni tudunk. Én rögtön azt gondolta, hogy akkor Sivához megyek. De nem ez történt. Felfelé lebegésem közben valahogy megálltam, mintha az idő is megállt volna. Az X-men filmben láttam ilyet, amikor "kimerevítették" az időt, és csak egy szuperképességekkel rendelkező srác száguldozott körbe-körbe. Hasonló jelenet tárult elém. Fénylő bogarak, talán szentjánosbogarak rajzottak körbe a sötétben, fénylő csíkot hozva maguk után, mint az EKG monitorán villogó fénypont. A mozgásuk tehát egy téridő-rácsozatot rajzolt ki, és ahogy zümmögtek körbe-körbe, álló és rezgő hullámminták alakultak ki. Majd az egész kép, az egész univerzum "szétesett" ilyen fénylő hullámmintákká, jelezve azt, hogy minden anyag ls energia nem más, mint hullámforma, mely az idő hatása alatt álló tudatunkban anyaggá sűrűsödik össze. 

Az első kép tehát megmutatta az idő hullám-természetét. A második kép egy kisvonat volt, megy egy ovális pályán mozgott, de nem vízszintesen, hanem egy függőleges tengely mentén, mint a céllövöldében. Tehát felül végigment, utána megfordult fejjel lefelé, megcsinálta az ovális pálya alsó részét, majd ismét felbukkantak ugyanazok a szerelvények, végtelenül. Ez a kis gyerekjáték az idő ciklikusságát mutatta be. Minden örökké ismétlődik, látszólag ugyanúgy, de mégsem teljesen. A harmadik képben pulzáló gömböket láttam, melyek egy pontból elkezdtek kidagadni, majd visszaszűkülni, néha kifordultak önmagukból, anélkül, hogy hasadás keletkezett volna a felszínükön, néha visszafordultak önmagukba. Egy kicsit a Möbius-szalag háromdimenziós formájára emlékeztetett a kép, ami egy kapaszkodó a tudatunk számára a magasabb dimenziók elképzeléséhez. Az idővel is lehet valami ilyesmi. Megszokott, lineáris időnk a szellemvilágban összevissza tud nyúlni, zsugorodni, önmagába visszatérni stb. 

Pontosan ma volt egy olyan megélésem, hogy a megszokott jövő-jelen-múlt progressziónk nem terjeszthető ki a szellemvilágban tapasztalt történésekre. Több olyan jelenetet láttam egymás után az egyik vendégemnél, amelyeknek a sorrendjét nem lehetett egyértelműen eldönteni, hogy melyik esemény melyik előző életében történt, és melyik volt előbb. tehát az az elképzelés alakult ki bennem, hogy az időt egy gumilepedőhöz is lehetne hasonlítani, melynek a szövedékében található az összes jelen, múlt és jövőbeni esemény, de ezek bizonyos szemszögből nézve tetszőlegesen közel vagy távol kerülhetnek egymástól. Ezzel zárultak a mai élményeim, lassan talán kialakul majd ez az új, rugalmasabb időkoncepció is.