A szív munkája

Ma este volt a Szent Kakaó Szertartás az Atma Centerben Gyulai Julival és a Julia Chants zenekarral. Mindenkit más módon érintett meg a szertartás, szerintem különösen azokat, akik nem kultiválják mindig a kapcsolatot a szívükkel. Én úgy érzem, hogy életem nagy részt arról szól, hogy a szív munkáját követem, és csak teljességgel jelen kell lennem abban, amit éppen csinálok, és a szívem boldog lesz. A szertartás nagyon szép volt, Juliék szép mantrákat énekeltek, és előtte megittuk a finom kakaót. Amikor a kakaót ízlelgettem a számban, olyan volt, mintha egy nyelv bújkálna a számban és játszana az enyémmel. A szeretet lágyságát ízlelgettem, nem csak a kakaó kortyolgatása közben, hanem utána is, a mantrák éneklése alatt is olyan volt, mintha a Kakaóanya szelleme észrevétlenül sétálgatott volna közöttünk, és átölelte volna a szívünket. Erőteljesebb szellemek jelenlétéhez vagyok szokva, így a kakaó Anya szellemére külön rá kellett hangolódni. 

Most nem tudok olyan intenzív utazásról beszámolni, mint amilyeneket meg szoktam élni. Inkább minőségeket tapasztaltam meg, a szeretet minőségeit. A feltétel nélküli szeretet áramlásában való tétlen elmerülést, a különböző isteni formák iránti odaadást, a menedéküket, az általuk adott védelem ölelését. Siva- és Durgá-mantrákat énekelt Juli, és egy Krisna-mantrát is, mindegyikbe nagyon lágyan bele lehetett illeszkedni. Miközben ezt a bejegyzést írom, éppen egy olyan mixet hallgatok, amiben a Juli által énekelt számok közül is benne van egy-kettő. 

A szeretet ízei, minőségei között ott van az ítélkezés nélküliség, az elfogadás, az együttérzés, a másik tökéletlenségének, védtelenségének elfogadása, vagy éppen a saját sebezhetőségünk kimutatása. De így utólag talán a legfontosabbnak azt érzem, hogy rátaláljunk a szívünk útjára, és életünket szenteljük a szív munkájának. Végezzük azt, amiben igazán önmagunk tudunk lenni, amibe bele tudunk feledkezni, és teljesen át tudjuk adni magunkat neki. Ekkor tudjuk odaadni magunkat másoknak is, és ekkor tudunk olyan változást elősegíteni mások szívében is, ami által közelebb kerülnek önmagukhoz. 

A kakaó Anya szellemében az erőszakosság nélküli, gyengéd minőség a legszembetűnőbb. Nem akar semmit, nem erőlteti a dolgokat, csak támogat bennünket a saját folyamatainkban, a saját küzdelmünkben. Persze sokan hordozunk számos sérülést is a szívünkben, és ezek a fájdalmas élmények általában elszigetelnek bennünket a saját szívünktől. Amikor folyamatosan külső stimulációkat, célokat, eredményeket hajszolunk, akkor elfelejtünk önmagunkkal, a saját szívünkkel lenni, és el is szigetelődünk tőle. Ilyenkor persze nem tudjuk megélni az egységet önmagunkon beül, és a Világgal sem, boldogtalanok vagyunk. Minden titok nyitja a saját szívünkben rejlik, csak a kulcsot kell megkeresni hozzá. Ha rátalálunk a szív munkájára, akkor maradjunk az ösvényen és kövessük a szívünket. Akármennyire is nehéznek tűnik a szív útját járni, minden más erőfeszítés igazából fölösleges, mert nem fogja elégedetté tenni a lelkünket. Még ha le is kell küzdenünk bizonyos nehézségünket, ez az erőfeszítés közelebb hoz a saját szívünkhöz, a kapuhoz, mely a lélek, az Önvaló felé vezet. 

A szertartás végén tartottam egy fél órás gong-meditációt, és többen jelezték, hogy nem tudták befejezni a munkát. Azt kértem, hogy keressük meg a szív barlangjának bejáratát, és menjünk olyan mélyre benne, amennyire csak lehet. Eleinte az ember a nehézségekkel, az akadályokkal szembesül, majd a végén, mintegy jutalomképpen meglátja a fényt.  Pont ebben a pillanatban lett vége a meditációnak egyesek számára, de ne csüggedjetek, mert folytatjuk majd a munkát, és igazából a szív munkája sohasem ér véget, mindig újabb és újabb csodák várnak ránk a legyőzendő akadályok mögött. Namaste! Áldás!